79149. lajstromszámú szabadalom • Kézifészekbevetőgép

- 2 is, valahányszor a tolattyú járása elviszi ezt az üreget a kefe előtt. A (9) választófal alsó végében egy nyílás van hagyva a (12) üreg pályája mentében, amely nyílás közlekedést enged az üreg és töltőtér között A (12) üreg nagyságát a szárnyas csavarral beállítható (13) tolóka szabályozza. A gép testének négyszögletes keresztmetszete lefelé egyre keskenyedik, mígnem a gép olyan, felnyitható (1. és 5. ábra) és lezárható (3. és 4. ábra) (15) talpban végződik, amely a földfelszínen a teljes gép támasztósiarajául (3. ábra), a földben pedig fészek nyomó fokul (4. ábra) szolgál. A (15) talp az 1. ábra szerint magából a tok lemeztestéből visszahajlít ássál van kiképezve, a 3—5. ábra szerint azonban ez is külön erősítés gyanánt készül, mint a tolattyúnak (14) zárónyelve. Az (1) tolattyút (16) fogójához egy (17) ék feszíti hozzá, amely egyúttal a (18) rúgó háza gyanánt is szolgál. Ez a rúgó a tolattyú alsó állásában (3. ábra) a (9) választófal (19) karimáján fekszik föl, úgy, hogy a rúgó végeredményben a betolt tolattyút a tokból visszatolni igyekszik. A (16) fogóba egyetlen (20) csavar van becsavarva, amely keresztülhatol az (1) tolattyún, (17) éken és (18) rúgón is. • A gép működése már most röviden a következő: Előkészületül csupán a (12) üreg nagyságát kell pl. 2 vagv 3 szem magra beállítanunk és a tok (8) terét kell maggal megtöltenünk. Mikor ez megvan, először is a (16) fogónál fogva magasba emeljük a gépet. Eközben a (2) tok saját súlya, valamint töltésének súlya alatt viszonylagosan visszamarad, mígnem a (7) hossszú lyukak alja az (5) csapszögnek ütközik; a gép talpa felnyílik, a (12) üreg a (8) térrel közlekedik és meglelik maggal. Ez az állás látható az 1. ábrán. Ezután a teljes gépet, ugyancsak a fogónál fogva leeresztjük, mígnem a (15) talp a földet éri. Most a tok mindenestül a talpra támaszkodik, s megáll a földön, amíg a tolattyú záróállásába érkezik le. Ezalatt a (12) üreg elhalad lefelé a (11) kefe előtt, amely oldalvást mintegy lesöpri a magtöbbletet, úgy, hogy a (12) üreg csupán pontosan egy adagot vihet le magával a gép (21) alsó terébe. Mielőtt a magvak a (12) üregből ide kihullanak, elébb a (14) nyelv lezárja a gép talpát. A zárt állás látható a 3. ábrán. Most folytatólag lenyomjuk a fogót, amely ekkor már a (2) tok felső peremén fekszik föl és a (15) talp a 3. ábrán látható zárt állásában továbbnyomul a földbe. A földbe mélyeszitett állás látható a 4. ábrán. A földbe való mélyedésnek határt szab a (2) tokra erősített (22) > lábitó. Ezután fogójánál fogva visszahúzzuk az (1) tolattyút, miközben a (15) talp még a fészekben felnyílik és a kiadagolt magvakat kihullatja. Ez az állás látható az 5. ábrán. Mire a tolattyút felső állásába felhúzzuk, a gép ismét az 1. ábrabeli állásába jut, úgy, hogy a legközelebbi fészekbevetés közvetlenül nyomban következhet! k és a munka szaporán haladhat. Munkaközben tehát lényegileg semmi egyebet se kell tennünk, mint a gépet egy fogással' fölemelnünk, azután pedig lenyomnunk, miközben a (16) fogót ugyanazon egy fogással folyton kezünkben tartjuk. Ezen művelet alatt a tolattyú főképen húzásra van csupán igénybevéve, míg a nyomóerő túlnyomó részét a (16) fogó az erősebb magtokra való fölfekvés útján ez utóbbira viszi át. Megtörténhetik, hogy a (15) talp, amely a földfelszinen maga hordja az egész toknak és töltésének súlyát, laza talajban kissé besülyed, amíg a lezárás bekövetkezik. Az ilyen előzetes besülyedés azonban semmi zavart sem. okozhat, mert a (15) talp elegendő magas ahhoz, hogy a fölülről érkező tolattyú (14) nyelve még a földfelszinen és még mielőtt a kiadagolt magvak a (12) üregből a (21) térbe kihullanak, máris lezárhassa a (15) talpat, összeálló talaj esetére az 5. ábra szerint hozzáélezhetjük a talpat a tolattyúhoz.