79113. lajstromszámú szabadalom • Erősítőkészülék gyenge váltakozóáramokhoz

- 2 -rendezést egyidejűleg egy és ugyanazon a csövön alkalmazzuk. A mellékelt rajzoknak 1., 2. ábráin mindenekelőtt a három elektródás cső néhány foganatosítási alakja van feltüntetve. A pl. héliummal töltött üvegcső (1. ábra) közepén összeszűkül és az (A) alsó, valamint a (B) felső térre oszlik. Az alsó (A) térben van elhelyezve a gyűrűalakú (a) elektróda, amely kálium-nátrium ötvözettel van bevonva. A cső összeszűkülésének helyén van elrendezve a (b) és a felső (B) térben a (d) elektróda. Az 1. ábrán feltüntetett elrendezésnél a (b) elektróda nem a cső belsejében, hanem annak külső felületén van elrendezve. Az (a) és (b) elektródák vezeték útján vannak egymással összekötve, amelyben az (el) telepen kívül, amely az (a, b) köz ionizálására szolgál, a (t) átvivőkészülék is helyet foglal, amely az erősítendő áramokat (a, t, b) körre átviszi. A (b) és (d) elektródák közé az (e2) telep és a (h) telefon van bekapcsolva. Az (a)-nál és (b)-nél a (t) átvivő hatása következtében fellépő potenciálkülönbségek folytán az ionizáció az (A) térből a szűkűlésen át a (B) térbe lép, és a (b, d) közt vezetővé teszi, miáltal a (h) telefon az (e2) telepből oly áramokat kap, amelyek megfelelnek a (t)-nél bevezetett áramoknak, azonban erősítve vannak. A (h) hallgató áramköre itt sorba kapcsolva tartalmazza mindkét elektródaközt és a két (el, e2) telepet, ellenben nem tartalmazza a (t) átvivő ohmikus ellenállását. úgy hogy az utóbbin áram át nem folyik, ami a készülék nagy hatásfoka szempontjából előnyös. A 2. ábra szerinti berendezés hasonló az 1. ábráéhoz, azonban itt a közbeeső (b) elektróda a cső belsejében van elhelyezve. Az elektróda gyűrűalakú, mimellett az (a) elektródától a (d) felé tartó ionáram a gyűrűn áthalad. A (b) elektródát ezen árammal való érintkezés ellen a csőbe helyezett (g) üvegtölcsér óvja meg, amely a csőfallal együtt a (b) elektróda felvételére szolgáló ráncszerű fészket alkot. Ilyen ránc elrendezése helyett a (b) elektródát áteresztő háló, u. n. «szíta» alakjában is ki lehet képezni, amely pl. zománcolás által elszigetelt drótból állítható elő és az ionáramba közvetlenül behelyezhető. A 3. ábrán feltüntetett csőnek négy (a, i, b, d) elektródája van. E cső működési módja a következő. Az (a) és (i) elektródák közötti potenciálkülönbség következtében a csillogó fénykisülés képződése folytán az (a, i) térben levő héliumnak állandó ionizálása áll elő, amely a (b) elektródáig terjedő teret is megtölti. A (b) elektródának azonban negatív potenciálja van és ennélfogva elektromos zár gyanánt működik, úgy hogy a kisülés (b)-n túl nem terjedhet. Mihelyt azonban az átvivő készülék hatni kezd, azonnal erős ionáramlás történik a (b, d) közbe, amely a (t) jelvevő áram körében az (e2) telep energiáját kiváltja. Ezen (e2) telepet (t és b) helyett (t) és (a) közé is kapcsolhatjuk, avagy az utóbbi helyére is telepet iktathatunk be. A 3. ábra szerinti cső esetében fontos a feszültségek helyes beszabályozása. Az (i) és (b) sziták közötti feszültséget aként kell beszabályozni, hogy ne legyen magasabb, mint az illető nemesgáz ionizációfeszültsége, amely az (a, i) térből az (i) szitán átlépő elektrónok sebességével megegyezik. A legelőnyösebb beszabályozás az, ha az (i) és (b) közötti ellenfeszültség egyenlő az ionizációfeszültség és a (t) átvivőhöz bocsátott váltóáram maximális feszültségamplitudója közti különbséggel. Az ellenfeszültség, illetve az ellenmező az elektrónokat vagy visszaveti parabolikus ivekben az (i) szitához, vagy pedig azok nagyon lecsökkentett sebességgel haladnak át a (b) szitán. Számuk megváltozik, amikor az átvivő a (b) szitára váltakozó potenciált nyom fel, miáltal a (h) hallgatóban, adott esetben az (e2) telep közreműködésével az áramerősítést elérjük. Az (a. i) térben állandó ütközési ionizáció van, az (i b) térben ellenben sohasem és a (b, d) térben csakis akkor, ha a cső erősítő gyanánt hat. A (d) anóda és a (b)