79113. lajstromszámú szabadalom • Erősítőkészülék gyenge váltakozóáramokhoz

Megjelent 1922. évi augusztus lió 28-án. MAGYAR KTRÁLYI HOT SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 79118. szám. Vll/j. OSZTÁLY. Erősltőkészülék gyenge váltakozóáramokhoz. NIENHOLD JÁNOS FIZIKUS BERLINBEN. A bejelentés napja 1917 évi december hó 31-ika. Elsőbbsége 1916 évi december hó 6-ika. Jelen találmány tárgya erősítőkészülék gyenge váltakozóáramokhoz, amely lényegében lehetőleg tiszta nemesgázzal (hélium, argon, neon) megtöltött kisülési csőből (gázcellából) áll. Az ilyen csőnek általánosságban két elektródaköze van, amelyek egymást kölcsönösen befolyásolják és egyikük telep áramkörében van elrendezve, amely egyszersmind az erősítendő áramokat átvivőkészülék segélyével felveszi, míg a másik csatlakozó elektródaköz valamely segédáramforrással együtt vevőkészülék (pl. telefon) áramkörébe van kapcsolva. Az első áramkörben elhelyezett telep ionizálja az ezen körbe kapcsolt elektródaközt. Ez az ionozáció, amennyiben a felvett áramok következtében változást szenved, jelentékeny erősségben átlép a szomszédos elektródaközbe és ezt vezetővé teszi, miáltal a segédforrás energiája ugyanezen ritmus szerint hatást gyakorol a jelvevőkészülékre. Jelen találmány tárgya az ily csövek oly módon való kiképzése, hogy azzal a berendezés hatásfoka emelkedik. Ezt oly módon érhetjük el, hogy a három, az említett két elektródaközt határoló elektróda (katóda, szita, anóda) mellett még egy negyedik elektródát is alkalmazunk és pedig az «első» elektródaközben, vagyis a katóda és a szita közt. Ily módon elérjük, hogy a szita vagy a vezérlő rács nem esik többé a csillogó kisülés mezejébe, amelyben az elektronok a mintegy 100 voltot tevő feszültség nyomása alatt nagy sebességgel mozognak, hanem csak az ezen mezőből kilépő elektronokat kell befolyásolnia, amihez sokkal kevesebb erő kell, úgy hogy fokozottabb erősítést kapunk. Az a tér, amelyben a csillogó fénykisülés végbemegy, itt csupán elektronforrásként működik. Más módon érhetjük el ugyanezen célt, ha a három elektróda közül a középsőt, a szitát az anóda felé menő ionárammal szemben szigeteljük, amennyiben azt vagy a cső külső oldalán, vagy bár magában a csőben, de a falazat redőjében rendezzük el, vagy azt szigetelt drótból készült drótháló gyanánt képezzük ki. Ezáltal megakadályozzuk, hogy a szitaelektróda fémes felületét az ionok érintsék és ezzel a szitaelektródok fémén keresztül áramveszleségek lépjenek fel. Bármelyik a hatásfokot javító berendezés alkalmazható a másik nélkül is és függetlenül attól, úgy hogy vagy az egyik, vagy a másik felel meg a találmány céljának. Előnyös azonban, ha mindkét be-