79019. lajstromszámú szabadalom • Fűtőkályha

— 2 — jából (11) légterelő ernyővel vannak csa* tomaszerűleg borítva. A (11) ernyő csu­pán a 2. ábrán van feltüntetve. Telt vonalú nyilak jelzik a levegő útját a csöveken keresztül. A kátyha kitakarításakor a (11) ernyőt levesszük a ekkor hozzáférünk a (12) dugókkal zárt tisztítónyílásokhoz. Az aknát oly nagyra szabjuk, hogy annyi tüzelőanyagot tölthessünk beléje, amennyivel a fűtendő helyiség első fel­fűtését elláthatjuk, amíg a tüzelőanyag parázzsá ég le. Az akna fekvő helyzete rendszerint azt is lehetővé teszi, hogy a fát hasábokban, vagy tuskókban is be­rakhassuk. Mikor a kellő töltés benn van már az aknában, akkor közönségesen be­gyújtunk és a (6) ajtót kissé nyitva hagyjuk, amíg a fa, vagy más tüzelő­anyag parázzsá ég le. Mikor ez megtör­tént, a (6) ajtót szorosan lezárjuk. Miajatt a tüzelőanyag lánggal lég, a (10) csövek hirtelen átmelegednek, meg­indítják a légcirkulációt és gyorsan át­fűtik az illető helyiséget. Eközben a kályha tűzálló falai is lassan átmeleged­nek. Egyrészt a zeg-zugos huzatok, más­részt pedig a vékonyfalú (10) fémcsövek sebes hőközvetítése, valamint az önműkö­dőlég beálló hatályos légcirkuláció foly­tán a lángok kénytelenek összes mele­güket leadni, mielőtt a kályhából: kilép­hetnek, úgy hogy az illető helyiség be­fűtiése kedvező hatásfokú légfűtéssel tör­ténik. A helyiségnek állandó melegen tar­tására ezután csupán annyi fűtés kell még, amennyi az ajtókon, ablakokon, stb. beálló hőveszteségeket kiegyenlíti. Eztt a pótló fűtést a kályha annak a hő­nek kisugárzásával látja el, ami a tűz­álló kályhafalakban, valamint az akná­ban maradó parázstömegben halmozó­dott fel. Minthogy roistély hijján a hamu nem hullik át egy külön, hideg hamutérbe, hanem ellepi a parazsat, a (6) ajtó pedig gyakorlati értelemben légmentességgel zár, a lassú kisugárzás hőforrását képező parázstömeg uj be­gyújtásig huzamos időn át megmarad és meleget szolgáltat, anélkül, hogy a fűtés tartóssága, gazdaságossága és egyenletessége szempontjából egyéb sza­bályozó szervre vagy beavatkozásra volna szükségünk, mint a (6) ajtó nyi­tására és zárására. Az ajtózórás idő­pontja a tüzelőanyagnak parázzsá válá­sáról az ajtónyíláson át közönségesen felismerhető. A megrajzolt kiviteli példa főképen fatüzelésre való, de nincs annak semmi akadálya sem, hogy bármely más tüzelő­anyagot hasonlóképein használhassunk. Szénfűtésnél a parázzsáégés megkönv­nyítése céljából megtehetjük, hogy egy kis segédrostélyt helyezünk be a (3) térbe, anélkül hogy ennek akna jel leigót, vagy a kályhafenéknek eleven fütőké­pességét érezhetőleg befolyásolnék. Szabadalmi igények: 1. Fűtőkályha légcirkulációs csövekkel, jellemezve azáltal, hogy a kályha tfiz­tere fekvő akna gyanánt van kiké­pezve, a kályha füstvezetéke pedig zeg-zúgos huzatcsatomai gyanánt folytatólag van ráépítve az akna fölé, miimellett fekvő légcirkulációs csövek törik át a huzatcsatornát. 2. Az 1. igénypontban védett kályha egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a légcirkulációs csövek végei légterelő ernyővíeil vannak csatortnar­szerüleg borítva. (1 rajzlap melléklettel.) Pallas nyomda, Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom