78990. lajstromszámú szabadalom • Héjazó rács

Megjelent 1922. évi július hó 28-áti. MAGYAR KIRÁLYI WM SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78990. szám. VIII/a. OSZTÁLY. Héjazó rács. HANSEN CLAUSSON JÁNOS IGAZGATÓ KOPENHÁGÁBAN. A bejelentés napja 1920 március hó 31-ike. Elsőbbsége 1918 junius hó 22-ike. Jelen találmán/y tángya falak vakolására szol­gáló héjazó rács, mely rudakból, csövekiből vagy más effélékből áll. melyek az alattuk levő pár­huzamos vasból vagy más fémből készült dróto­kon más, a rudak felett áthaladó va,s vagy más fémdrótok segélyével vannak megerősítve. Az ily­nemű héjazó rácsoknál ismeretes az az elrende­zés, melynél a rudak az alattuk levő drótokon oly módon vannak megerősítve, hogy a felső dró­tok egy viagy többször az alsó drótok köré van­nak csavarvai. Ezen elrendezés azzal a hátrány­nyal jár, hogy a felső drótoknak vékonyaknak kell lenniök, hogy az alsók köré csavarhassuk őket, anélkül, hogy a rudak között túlságosan, nagy közök állanának elő, aminek következtében ugy a körülcsavarás, mint rozsdásodás, hosszabb raktározás vagy a szállítás, különösen a tengeren való szállítás alatt igen könnyem elszakadnak. Ez a héjazó rács tartósságát természetesen n,agy_ mértékben csökkenti. Ezenkívül a körülcsavarás igen hosszadalmas és ezért költséges. Ezen hátrányokat a találmány teljesen meg­szünteti, anélkül, hogy a héjazó rács előállítását ezzel megnehezítené. A találmányt főkép az jel­lemzi, hogy a rudakhoz képest harántirányban elhelyezett felső drótok a rudak között kengyel­formán meg vannak hajlítva és hogy ai kengye­lek az alsó drótokat részben vagy egészben körül­foigiják, anélkül, hogy azok köré volnának csa­varva. A találmány egyik foganatosítási alakja a mel­léktelt rajzon van feltüntetve és pedig az 1. ábra a héjazó rácsot távlati nézetben, a 2. ábra ennek egy részét nagyított léptékben, szintén távlati képben tünteti fel, míg a 3. ábra annak harántmetszete nagyított léptélv­ben, (1) párhuzamosan elrendezett rudakat jelöl, melyek derékszögben nyugszanak az alattuk fekvő, célszerűen erősebb, vasból vagy más fém­ből készült (2) drótokon. Az (1) rudakat a (2) drótokon a (3) drótok tartják, amelyek célszerűen vékonyabbak, mint a (2) drótok és melyek az (1) rudak között (4) kengyelek gyanánt vannak ki­képezve (2. és 3. ábra), amelyek vagy csak rész­ben, mint azt a 3. ábra baloldala matatja, vagy pedig teljesen körülfogják a (2) drótokat, amint az a 3. ábra jobboldalán látható. A kengyeleket, ha az szükséges, váltakozva balra és jobbra haj­líthatjuk a (2) drót körül, amivel a rúdnak szi­lárdabb megerősítését biztosítjuk. A kengyel két szárát a rudak egymás felé néző oldalainak tá­maszthatjuk, miáltal azok a rudak közti távolság megtartására is szolgálnak, mely távolság így a kengyelszélességnek felel meg. Mivel a (3) dró­tokat nem csavarjuk a (2) drótok köré, az előb­biek aránylag erősek lehetnek, ami a héjazó rács tartósságát jelentékeny mértékben növeli. A riudáknak a drótokon a leírt módon való megerősítésénél célszerűen oly módom járhatunk el, hogy a rudakat a megerősítő hely mellett el­vezetjük, amennyiben azokat a feszesen meg­húzott alsó (2) drótokon a rúd hosszirányára me­rőlegesen eltoljuk, ugy hogy azok épen a már lekötött rudakhoz és épen ezek előtt vezetődnek el. Ezt megtehetjük, mert a (3) drótokat felülről vezetjük hozzá, ugy hogy elegendő hely marad, hogy a rudakat a kötőhelyhez előretoljuk. Az eddig ismeretes előállítási eljárásoknál s: zükségels volt, hogy a rudakat végükkel vezessük be a két

Next

/
Oldalképek
Tartalom