78971. lajstromszámú szabadalom • Mécses

Megjelent 1922. évi julíus lió Ki-áii. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 78971. szám. II/d. OSZTÁLY­Mécses. FIRLEY VILMOS ELEKTROTECHNIKUS PILISEN ÉS DANCZ ENDRE TECHNIKUS EPERJESEN. A bejelentés napja 1918 szeptember hó 26-ika. A találmány tárgya úgy szilárd:, mint folyékony égőanyagok elégetésére való méesíes, mely különösen elégjhetetlen anyagból, pl. aszbesztből álló és mozdu­latlanul fogvatartott kanóccal való hasz­nálatra alkalmas. A találmány lényege abban áll, hogy az eléghetetlen kanóc tartóját spirális alakban meggörbített férnsáv képezi, melynek legbelsiö mene­tébe a kanóc szilárdan be van fogva, míg a spirális további menetei az égő­anyagba nyúlnak és a hőt a kanócról az égőanyagra átviszik. Szilárd égőanya­gok használatánál tehát az égőanyag megolvasztását maga a kanóctartó végzi, úgy hogy ismert mécsesektől el­térően az égőanyag nemcsak a lángot körülvevő részében, hanem teljes egészéi ben megolvad és hiánytalanul kihasz­nálható. Az elégethetetlen kanóc rögzí­tése által elérjük, hogy a mécses állan­dóan egyenletes és nyugodt, nem kor­mozó lánggal ég. A láng állandó hosszú­ságii, mindig egy ponton marad ós a mécses tartójában levő égőanyag meny­nyisógétől független. A láng nagyságát a mécses gyártásánál azáltal szabályoz­hatjuk, hogy a kanóc égő végét a kanóc­tartóból többé vagy kevésbbé kihúzzuk. A mellékelt rajzon a találmány tárgya példaképen szilárd égőanyag elégetésére alkalmas doboz alakú mécses alakjában van feltüntetve és pedig az 1. ábrán a mécses függőleges hossz­metszete és a 2. ábrán felülnézete levett fedéllel lát­ható. A mécses (a) tokja tetszőleges anyag­ból, pl. üvegből, fémből stb. készülhet. A (b) kanóc tartóját a találmány értel­mében a spirálisalakban meggörbített (c) fémsáv képezi, melynek menetei a (d) égőanyagba nyúlnak, míg központos ré­szébe a (b) kanóc elmozdíthatatlanul be van szorítva. A láng nagyságát a (c) tartón túl kiálló kanócvég hossza szabja meg. Mint a rajzon látható, a spirális menetei a kanóctól az (a) tok kerülete felé siilyedhetnek, ami által a hőnek az égőanyagra való átvitele még hatályo­sabb lesz. Ha az eredetileg valamely égőanyag­gal itatott (b) kanócot meggyújtjuk, akkor a hő a (e) fém tartó útján csak­hamar a (d) égőanyagra terjed át, mely — szilárd égőanyagot feltételezve — megolvad és az elégés mértékében a (b) kanócba szívódik. A mécses eloltásánál

Next

/
Oldalképek
Tartalom