78924. lajstromszámú szabadalom • Hajtórendszer Ferraris elvén alapuló váltakozó áramú számlálókhoz
A két mag egymástól el van választva, illetve mágnesesen el van szigetelve. A mellékelt rajz 2. és 3. ábrája a hajtórendszer és fegyverzettárcsa összerendezését két egymásra merőleges nézetben vázlatosan mutatja. Ezen ábrákon a leszültségmágnes háromszárú (a) magjának középső szárán a (b) tekercselés van elrendezve. A (c) fegyverzéttárcsa a mágnesmagnak egyenlő hosszá szárai és ugyanannak áthajlított szára között mozog. A feszültségmágnes erővonalfluxusa a (c) tárcsát a rendszer tengelyének síkjában két helyen metszi, úgy hogy két ható pólusmelző keletkezik, melyek a fegyverzettárcsára különböző irányokban hatnak. Ezen pólusmezők erősségének viszonya a hajtószárak között elrendezett (d) mágnesezhető test útján bizonyos határok között változtatható azáltal, hogy a (d) testet a mágnesmag középső vagy külső száráholz! közelítjük. Az áram- és a feszültségmező fáziskülönbségének pontosan 90°-ra való beállítására a vörösrézből vagy más nem mágnesezhető anyagból álló (h) bádog van eltolhatóan elrendezve, melyet a szükségnek megfelelően a mágnesmag egyik szára és a (d) test közötti légrésbe tolunk. Az U-alakú (e) főáramkörű mágnesmag az (f) tekercseléssel van ellátva, mely a feszültségmágnes magjának köteépső szára körül képződő ható feszültségmezőtől kétoldalt ellenkező előjelű f("áramú hajtómezőket hoz létre. Minthogy a feszültségmágnesnek befelé, a mágnes másik két szára fölé hajlított egyik külső szára közvetlenül a feszültségcsóve magja fölött rendkívül erős .ellenpólust képez és ezen szárnak nagy hossza következtében különösen nagy keresztmetszete van, a feszültségmező motorikus ereje igen nagy, úgy hogy már aránylag gyenge főáramú mezővel kielégítő nagyságú forgató nyomatékot .érünk el; Az (e) főáramkörű mágnes mindkét szára meghatározott vastagságú vasbádogból álló (g, gl) szögvasak vannak erősítve, melyek a feszültségmágnes külső szára által létesített, ellenkező irányú pólusmezőig érnek. A főáramú hajtómezők tehát részben ezen pólusmezőre is hatnak!, de ellenkező irányban és elzáltal a fegyverzettárcsára visszaforgató nyomatékot gyakorolnak. Ez a nyomaték módot nyújt arra, hogy a számláló forgató nyomatékát a főáramkörű tekercselés menetszámának szaporítása által még jobban fokozzuk. A főáramkörű mágnest tudvalevőleg csak egy bizonyos határig szabad telíteni, minthogy különben a felső mérési ' körzetben a mérési eredmény a tényleges értékeknél kisebb, A visszaforgató nyomaték segélyével a mérési eredményben mutatkozó eltérést azáltal kerüljük el, hogy a visszaforgatás mértékét nem választjuk a terheléssel arányosnak, hanem a vislzonyokat úgy állapítjuk meg, hogy ez a nyomaték a terhelés növekedténél csökken. Ezt azáltal érjük el, hogy a (g, gl) szögvasak megfelelő méretezésük. következtében mágnesesen csaknem teljesen telítve vannak és ennek következtében csak a mérési körzet alsó részében hoznak létre a terheléssel arányos visszaforgatást, illetve a terhelési értékeket annyira csökkentik, hogy azok a felső mérési körzetben mutatkozó értékekkel megegyeznek. A charlottenburgi „Physikaiisch-Teehnische Reichsanstalt" által PTR. IX. 2389/18. szám alatt megvizsgált, 220 volt 10 amperes számláló, melynek hajtórendszere a találmány értelmében volt kiképezve és melynek méretei és tekercselési adatai az elsőrendű cégektől származó, használatos számlálókéval megegyeztek, a következő eredményeket adta: A számláló a teljes terhelés 5°/0 -ánál 0.4%-al többet mutatott, A számláló a teljes terhelés 50%-ánál 0.7%-al többet mutatott. A számláló a teljes terhelés 100%-ánál 0.7%-al többet mutatott. A feszültségkör saját fogyasztása csat 0.22 watt, tehát kevesebb, mint az ismert számlálóké és ezen rendkívül kis
