78879. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ammoniak előállítására

- 2 — ilyen fémek a réz, ezüst, arany, eink, kad­mium, higany, gallium, indium, thallium, germánium, ón, ólom, arzén, antimon és wismut. Ajánlották már ugyan az ammo­nik-szintéziitshen cinknek vagy ötvözetei­nek közönséges vagy fokozott nyomásnál való alkalmazását, de nem azon igen ma­gas nyomásoknál, melyeken a cink és öt­vözetei is aránylag alacsony hőfokon sok­kal nagyobb ammoniákhozadékot termel­nek, mint amekkorát magától a fokozott nyomástól lehetne elvárni. így pl. cink­nek mint katalizátornak alkalmazásakor 1 cm3 katalizátortérfogat és óránkénti 2 liter gázáramlási sebesség mellett 50 atm. és 305°-nál kevesebb mint 1%, ellenben 515 atm. és 320°-nál nem kevesebb mint 27% volt az ammoniáfchozadék! Az eljárás gyakorlati foganatosítása­kor a fémeket célszerűen fémalakban al­kalmazzuk, még pedig lehetőleg finoman elosztva s célszerűen egy tartótestre le­csapott állapotban. Bizonyos esetekben azonban az alacsony olvadási pont vagy az illékonyság az ilyen alkalmazási mó­dot megnehezíti, pl. a higanynál, gallium­nál, indiumnál ós arzénnél. Az említett csoportokba fémek helyett azoknak vegyületeit is alkalmazhatjuk; mint ilyenek különösen a nitridek, hidri­dek amidek és olyan vegyületek jönnek tekintetbe, melyek hidrogént vagy nitro­gént vagy e két elem mindegyikét tartal­mazzák s az amidek, nitridek és hidridek módjára magasabb hőfoknál s szükség esetén nyomás alatt nitrogénnel vag> hidrogénnel vagy ezek elegyével ammo­niákképzés közben reagálnak. Példaké­pen alkalmas katalizátorok gyanánt em­líthetők a rézazbeszt, a merkurinitrid­broimd (2HgBr2Hg3N2), a kupronitrid (Cu3N), a rézhidrid (CuH2), a cinkamid (Zn/NH2/2) stb. Ezen katalizátorok is vagy egymagukban, vagy más anyagok­kal elegyesen alkalmazhatók. Adalék gya­nánt vagy indifferens, csak mint tartó­test szereplő anyagok szolgálhatnak, pl. azbeszt, chamotta, kovaföld, vagy pedig olyanok, melyek maguk is katalitikus ha­tásúak, mint pl. a finoman elosztott vas vagy nikkel. Az említett fémeket vagy fémvegyüle­teket nem kell készen a reakciótérbe vinni, alkalmazhatunk oly vegyületeket vagy elegyeket is, melyek a reakciótér nyomásánál és hőmérsékénél hidrogén­nitrogén-elegyben á kivánt féméket vagy fémvegyületeket tartalmazó eleggyé ala­kulnak át. így pl. a kontaktu,skemencébe ferrocianrezet (Cu2Fe/CN/6) tölthetünk, mely hidrogén-nitrogén-elegyben hevítve finoman elosztott réz- és vaskarbid ele­gyére bomlik. A fentemlített csoportokba tartozó fé­meknek az ammoniákszintézisnél mutat­kozó hatékonysága nyilván ezen fémek azon közös sajátságára vezethető vissza, hogy nemstabil nitrideket képeznek; e tekintetben lényegesen eltérnek az eddig használt fémes katalizátoroktól. Ezen nem stabilitás azonban szükségessé teszi, hogy a reakció foganatosításakor igen magas nyomás alkalmaztassák, mely többnyire lényegesen felülmúl 250 atm.-t. Közönséges vagy kissé fokozott nyomás­nál a réz — és mint ismeretes, a cink is — tiszta kontaktushatást fejt ki, miközben azonban csak egész lényegtelen ammo­niákmennyiséget képeztetnek. Megjegyzendő végül, hogy a talál­mány révén a lényegesen fokozott hoza­dékon kívül még azt az előnyt is biztosít­juk, hogy a reakciót az alacsony reakeió­hőmérsék folytán immár csak egyoldalt nyomás alatt álló fémtartályokban vé­gezhetjük, anélkül hogy az ammóniák­szintézisnél eddig szükségelt drága és bo­nyolult berendezésekre lenne szükség. Szabadalmi igényeli. 1. Eljárás ammóniáknak elemeiből való előállítására, melyet az jellemez, hogy a kellő arányú nitrogén-hidrogén-ele­gyet 250 atm.-t meghaladó nyomás mellett olyan felhevített katalizátor hatásának vetjük alá, mely a periodi­kus rendszer I—Y. főcsoportjai má-

Next

/
Oldalképek
Tartalom