78869. lajstromszámú szabadalom • Üreges fal

Megjelent li)22. évi május Iió 14-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMILEIRAS 78869. szám. VIII/a. OSZTÁLY. Üregesfal. BOROSS JÁNOS HIVATALNOK ÉS V. REINÖHL LAJOS MÉRNÖK BUDAPESTEN. A. bejelentés napja 1920 február hó 16-ika. A találmány betonból vagy hasonló anyagból csömöszölt alakkövekiből és 'lapokból készült üreges falra vonatkozik; az új falszerkezet egyrészt sík lapokból, másrészt (L) alaprajzú alakkövekből habarcs, mint kötőanyag segélyével úgy van összeállítva, hogy az egymás feletti kősorokban váltakozón a fal egyik oldalát az egyik lapjukkal a falsíkra merőlegesen álló (L) alakkövek, másik oldalát pedig függélyes éleikkel hornyosan egybefogó sík lapok alkotják. Az új fal egy foganatosítási példájának létesítésére a 3. és 4. ábrán távlatilag feltüntetett (1) alakköveket, illetve (2) lapokat az 1. ábrabeli alaprajz és az 5. ábrabeli távlati kép értelmében úgy állítjuk össze, hogy a fal egyik oldalát az (L) alakköveknek a falsíkba fekvő (3) szárai, a fal másik oldalát pedig az (L) alakköveknek a falsíkra merőlegesen álló (4) száraihoz tompán ütköző s azokhoz képest eltolt (2) lapok alkotják; utóbbiak (5) ütköző élei hornyosan fognak egymásba. Az 1. ábrán feltüntetett sor alatti és feletti sorban az (L) alakkövek és a sík Hapok az í. ábrabeli oldalakkal ellentétes oldalokon foglalnak helyet, mint ez a 2. ábrabeli alaprajzból látható. Az 1. és 2. ábra összehasonlításából kitűnik, miszerint az egjonásfeletti sorok (L) köveinek (4) kötőszárai mindig egymás fölé kerülnek s ezáltal a két falhéj közt függélyes csatornákat határolnak el, melyek kürtők, csövek stb. elhelyezésére hasznosíthatók s szükség szerint betonnal kicsömöszölve, fokozott hordképességű pillérekké alakíthatók. Az egyes köveket szokott módon habarcsba fektetjük, illetve a hézagokat habarccsal kenjük el. Az 1. és 2. ábrákból kitűnik, miszerint az (L) alakkövek (4) szára hosszának módosításával különböző vastagságú falakat létesíthetünk s hogy a falsarkok bekötése is teljesen kielégítően eszközölhető. Míg az 1. és 2. ábrán a fal oly foganatosítási alakja van feltüntetve, melynél az (L) kövek átkötő (4) szárai éleikkel tompán ütköznek a (2) sík lapok belső oldalához, addig a 9. és 10. ábrán két alaprajzban, a 11. ábrán pedig távlatilag feltüntetett foganatosítási példánál az (L) kövek átkötő (4) szárai a fal teljes vastagságával egyenlő hoszszuak s (6) hornyolt széleik közé fogják be a megfelelő élekkel kiképezett (2) sík lapokat. A falnak még fokozottabb merevséget és hordképességet adhatunk azáltal, hogy a 9—11. ábrák értelmében az (L) alakköveknek a falsíkban fekvő (3) szárainak s a (2) sík lapoknak egymásfelé forduló (belső) oldalain (8) hornyokat képezünk ki. melyekbe (7} hanámtkötő lapokat tolunk. A 9. és 10. ábrák összehasonlításából kitűnik, miszerint e harántkötő lapok váltakoznak az egymás: fölötti rétegekben az (L) kövek (4) száraival. Az 1—2. ábrabeli alaknál szilárdabb, de a 9—11. ábrabelinél könnyebb szerkezetet mutat a 6—8. ábrabeli példa, mely lényegileg csak annyiban tér el az előbbiektől, hogy váltakozva egyesíti magában az 1. és 2, ábrabeli példánál használt (11) félhosszúságú és a 9—11. ábrabeli alakhoz használt (12) egész hosszúságú (L) alakköveket és lapokat. Az egész és fél (L) kövek minden sorban s emellett egymásfelett is váltakoznak. A fenli példákból kitűnik, miszerint a találmány szerinti fal tág határok közti módosításokkal alkalmazkodhatok a különleges szükségletekhez; az