78828. lajstromszámú szabadalom • Folytonsütő kemence

Megjelent 1922. évi május hó 14-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78828. szám. X/j. OSZTÁLY. Folytonsütő kemence. HÉBER SÁNDOR KÁLYHAGYÁROS BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1920 junius hó 1-je. Jelen találmány tárgya folytonsülő vagy más eíTéle tűzhely, illetve kályhaszerű hőszolgáltatást végző kemence, amely főleg azáltal tűnik ki, hogy munkája egyszeri töltéssel huzamos időn át egyenletes marad még akkor is, ha a hőel vétel szakaszosan történik, ezenkívül pedig, hogy a ke­mence tüzelőanyagfogyasztása gazdaságos. A találmány tárgyát az idetartozó vázlatos raj­zok példaképen egy cukrászkemencén (kályhán) tüntetik föl. 1. ábra harántmetszet. 2. ábra egy sütőcsőn át vett vízszintes metszet: 3. ábra a tűztér vízszintes metszete. Az (1) chainottebéléssel ellátott (2) lemeztest al­jában van a (3) akna, amelynek egyetlen kezelő­nyílása van, amit a (4) küszöbnél a belső (5) át­tört parázsajtó és a külső (6) tömör ajtó zár. Ez utóbbi aszbeszt szegélytömítés segélyével légmen­tesen zár. Az akna mennyezetét a (7) bolt képezi, amely a (8) harántlartókon nyugszik, oldalt pedig helyenként a (9) keresztfalaknak támaszkodik, V (9) keresztfalak között maradó hézagok útján a (3) akna belvilága folytatólag átmegy a huzat­csatornába. A huzatcsatornába egymásfölött (10,11, 12 és 13) sütőcsövek vannak beépítve, amik (14) haránt­tarlókon nyugszanak. A fölső sütőcsövek önma­gukban véve ismeretes módon elülre kihúzhatók és a fölső három sütőcső fenekében (15) födelek­kel zárt nyílások vannak, amiken keresztül a sii­tőcsövek közötti huzatcsatornarések tisztogatha­tok. A legalsó (10) sütőcsövet (16) chamotteburko­lat védi. A huzatcsatornákba helyenként (17) zárónyel­vek vannak beépítve, amik az égéstermékek föl­szálló útját zeg-zugossá teszik. Minthogy a (10) sütőcső baloldali fölső szintjében a huzat­csatorna szabad keresztmetszete szűkebb, mint a jobb oldalon, a fő huzatirány jobboldalt indul föl­felé, ide-oda kanyarodik balra-jobbra a fölső sütőcsövek között, végül a kemencének (18) föde­lébe beépített (19) csonkához ér, ahonnan a ké­ményhez csatlakozik. A legfelső (13) sütőcső jobb­oldali fölső szintjében a huzatcsatorna szabad keresztmetszetét az alsóéhoz hasonlóan szű­kebbre vehetjük, mint a baloldalit, úgy hogy a fő­irány zeg-zugossága mindvégig megmarad. A (3) aknát oly nagyra szabjuk, hogy egyszeri töltése pl. félnapi vagy egyéb huzamos időn át elegendő legyen. Az akna helyzete és nagysága rendszerint azt is lehetővé teszi, hogy a fát hasá­bokban vagy tüskökben rakhassuk be. Ha a kellő töltés benn van már az aknában, akkor közönsé­gesen begyújtunk és a (6) ajtói kissé nyitva hagy­juk, mig a fa vagy más tüzelőanyag parázzsá ég le. Mikor ez megtörtént, a (6) ajtót szorosan le­zárjuk. Mialatt a tüzelőanyag lánggal ég, a sütőcsövek közvetlen heves meleget kapnak, amit durva sü­tésre használhatunk. Ugyenezen idő alatt a láng­meleg fölöslegét a tűzálló kemencefalak veszik föl. Mikor azután a (6) ajtót bezárjuk, akkor az áttüzesedett kemencefalak visszasugárzása, vala­mint az aknában felhalmozott parázstömeg hő­kisugárzása temperált meleget szolgáltat, amit finom sütésre fordíthatunk. Minthogy <rostély hijján a hamu nem hullik át egy külön, hideg hamutérbe, hanem lassan ellepi a parazsat, a (ti) ajtó pedig gyakorlati értelemben tökéletes légmentességgel zár, a lassú kisugárzás

Next

/
Oldalképek
Tartalom