78826. lajstromszámú szabadalom • Léggömbanyag és előállítására való eljárás
~ a -legfeljebb hármat. Az aranyverőhártya vagy más állati hártyák rétegeinek ezen kis száma folytán hiányos tömítőképessóget ismét az alkalmazott ragasztószernek kellett volna pótolnia. A ragasztószer vagy a kötőanyag rétege tehát nemcsak elég rugalmas, hanem egyúttal jól tömítő anyag is kellett hogy legyen. Minthogy az arany.verőhártya felével kevésbé nyúlik, mint a használt finom szövet, ezért a ragasztóanyagnak, mely az állati hártya és a szövet közé helyezendő, annyira nyulékonynak kell lennie, hogy a léggömbszövet húzásra való igénybevételekor, az említett nyúlási különbség kiegyenlítődjék, hogy így a két résznek egymástól való elválása meggátoltassák. Gumíoldatot szigetelőképessége, növényi ragasztóanyagokat pedig csekély ragasztó szilárdságuk miatt nem lehetett használni, épigy nem voltak használhattok a szokásos dextrinek sem, minthogy ezek ismét túlságosan ridegek, vagy nagyobb mennyiségű glicerin hozzájuk adása folytán, túlságosan higroszkopikusak és így léggömbszövetekhez használhatatlanok. Kikutattuk már most, hogy csontenyvnek vízben oldhatatlan vagy vízben oldható olajok hozzáadása mellett, esetleg utóbbiaknak vízben oldhatatlan zsírsavakká való átalakítása után, kis mennyiségű glicerinnel való keveréke a fent felsorolt követelményeknek jól megfelel. Az ilyen ragasztóanyagnak előnye, hogy eléggé rugalmas, továbbá hogy a hiányzó három vagy négy aranyvetőhártya-réteg pótlására szükséges tömítő képességet hozza létre és hogy mindezeken felül, az elektromosságot is jól vezétő képességű, így pl- a következő oldat használható előnyösen: 100 súlyrész vízhez 10% zselatint, 10% turkonolajat (törökolajpótanyagot) és 5% glicerint adunk. Nagyobb vízállóság biztosítására azonkívül még l A% káliumbichromátot vagy V*% formáldehidet tehetünk hozzá. További hátrány rejlett abban, hogy a szövetnek a hártyával való összekötésekor (úgyn. kettőzésekor) a hártya, a ragasztóanyag felvitele folytán, nagy mértékben kitágult. Lehetett ugyan előbb a két testet egyesíteni, ekkor szárítás után, látszólag használható termék keletkezett. Azonban az anyagnak valamely igen kis mértékű igénybevételekor, akár húzással, akár nyomással történt ez, az volt tapasztalható, hogy a két rész, nevezetesen: a szövet is, a hártya is szétválik. Ennek oka a következő volt: a ragasztóanyag felvitele folytán a hártya kitágult, szárításkor azután annyira összezsugorodott, hogy felülete több százalékkal kisebb lett, mint eredetileg, tehát kisebb mint a. szövet, mely a száradáskor csak kis mértékben zsugorodott össze. A hártya tehát a ragasztóanyagréteg segélyével csak lazán volt összekötve a szövettel, úgy hogy valamely igénybevétel alkalmával le kellett hogy váljék róla. Ennek a hátránynak elkerülésére a jelen találmány értelmében célszerűen a következő módon járunk el: Az állati hártyát, melyet egyes bél vagy vakbélhártyák össze és egymásba ragasztásával és megszárításával kaptunk, asztalon vagy kereten kifeszítjük, oldalt az alapon megerősítjük és azután nedves ruhával végigsuroljuk. Ezzel a megnedvesít téssel a hártya előbb ismét kiterjeszkedik, azonban megszáradásakor nem zsugorodhatik össze eredeti méreteinél kisebbre, minthogy oldalt mindenütt fogva van tartva. A hártyának a szövettel való egyesítése (kettőzése) céljából azután a ragasztószert ecsettel felvisszük a hártyára, a szövetet rögtön reáfektetjük és gördülő hengerekkel jól reászorítjuk. Hogy az így kapott terméknek bizonyos vízállóságot adjunk, külső és belső felületét valamely jó léggömblakkal kenjük be. Szabadalmi igények: 1. Aranyverőhártyából, vagy más állati hártyákból és belekből, valamint ezekkel egyesített szövetből álló léggömbanyag, azáltal jellemezve, hogy az állati hártya és a szövet összeköttetésére olyan
