78814. lajstromszámú szabadalom • Berendezés röntgencsöveknek és más hasonló, egyenlő értelmű váltóáramimpulzusokkal működő magasfeszültségű készülékeknek üzemére
— 2 .— gen-csőnek igen hosszú ideig, gyakran órák hoszszat, igen erős áramok alatt kell üzemben lennie és szükséges, hogy emellett az impulzusok közötti szünetek oly hosszúak legyenek, hogy a Röntgen-csőnek ideje legyen két impulzus között mindig a rendes állapotába visszajutni, vagyis szükséges, hogy a rákövetkező impulzusok ne essenek már az azl megelőző impulzus hatáskörébe. A szüneteknek továbbá még azért is elegendő hosszúaknak kell lenniök. hogy az egyes impulzusoknál a Röntgen-cső antikatódjába vezetett hő hővezetés folytán elegendő mértékben a küllevegőnek adassék le. Tapasztalati tény az, hogy az egyes impulzusok közötti szüneteknek annál hosszabbaknak kell lenniök, minél hosszabb ideig marad a Röntgen-cső erős terhelés mellett bekapcsolva, illetve minél erősebben van a Röntgen-cső tartós üzemnél az áram terhelésének kitéve. Ha a két impulzus közötti szünet kb. csak oly időtartamú, mint aminő az impulzus maga, úgv a Röntgen-cső az említett terhelési módnál aránylag gyorsan a megengedettnél erősebben fölmelegszik és ezáltal meglehetős rövid idő alatt oly puhává válik, hogy az üzemet meg kell szakítani. Azonban éppen gyógyászati céloknál fontos az, hogy a csőnek keménységi fokát az egész kezelés ideje alatt bizonyos magasságokon tartsuk és ennek folytán szükségessé vált az impulzusok közötti szüneteket jóval meghosszabbítani. Rythmeuröknek a priméráramkörben való alkalmazása azonban kerülő utat és komplikációt jelent. Jelen találmány oly eljárásra és készülékre vonatkozik, melynél az impulzusok számának további csökkentése közvetlenül magának a készüléknek segélyével, külön segédkészülék alkalmazása nélkül, lehetővé válik. Az impulzusoknak a Röntgen-csöveken átmenő száma ezen eljárás, illetve készülék alkalmazásának segélyével annak negyed-, illetve nyolcadrészére csökkenthető, úgy hogy két impulzus közötti szünet vagy háromszor vagy hétszer olyan hosszúra válik, mint maga az impulzus. A mellékelt rajz la. ábráján egy, a fönt említett 2. csoporthoz tartozó ismeretes váltóáramú készülék kapcsolási vázlata van föltüntetve, mely mechanikai szeleppel (magasfeszültségű kapcsolóval) és állandóan a transzformátor szekundér kapcsaihoz kapcsolt ellenállással van ellátva, mely az ellenkező irányú váltóáramú félhullámok fölvételére van hivatva. (T)-vel a magasfeszültségű transzformátort jelöltük, melyet vagy egy központból jövő váltóáram vagy pedig egyenáramú áramforrás esetén ú. n. egyarmaturás áramátalakító motorból jövő váltóáram táplál. (W) az ellenállás, mely az ellentétes irányú váltóáramú félhullámokat fölveszi, illetve a váltóáramnak ama görbe részeit, melyek nem áramlanak a Röntgen-csövön át. (S) a mechanikai szelep, mely -forgó fémtüből és két nyugvó (cl, c2) szegmensből áll. A mechanikai szelep tűje közvetlen váltóáramú áramforrás esetén egy synchron mótor által működtethető, vagy pedig egyenáramú áramforrás esetén egyúttal a készülék üzeméhez szükséges váltóáramot is szolgáltató egyarmaturás áramátalakító mótor (konverter) tengelyéről hajtható. (R) a Röntgen-cső. Az lb. ábrán egy mechanikai szelep oldalnézete van föltüntetve. Ebből látható, hogy a helytálló (cl és c2) szegmensek a tű forgási tengelyére merőleges síkban vannak elrendezve. Feltéve, hogy négypólusú synchronmótort alkalmazunk, úgy a forgó (n) tű a (cl) és (e2) nyugvó szegmensek közölt minden periódusban összeköttetést hoz létre és ezáltal a transzformátortól a Röntgen-csőhöz vezető áramkör záratik. Ilyképen a magasfeszültségű váltóáramnak olyképen való elosztása válik lehetségessé, hogy az egyik irányú félhullámok a Röntgen-csöveken és a másik irányú félhullámok a (W) ellenálláson átmenjenek. Minthogy ezen félhullám lefolyása közben a forgó (n) tű a nyugvó (cl és c2) szegmensek között összeköttetést nem létesít, tehát a csőáramkör ezen idő közben meg van szakítva és ellentétes irányú áram nem íolyhatik a Röntgencsövön át. A mechanikai szelepnek ennél az elrendezésénél a Röntgen-csövön át folyó egyes impulzusok közötti szünetek époly hosszúak, mint maguk az impulzusok, mivel a váltóáramnak két félhulláma (munka- és munkaszüneti félhullám) pontosan egyenlő hosszúak. A jelen találmány tárgyánál a mechanikai szelep kél, egy síkban fekvő szegmens helyett négy szegmenssel bír, melyek két forgási síkban fekszenek. A forgó tű ugyancsak nem fekszik egy forgási síkban, hanem mint az lc. ábrából kitűnik, olyképen van elrendezve, hogy a tű tengelyének forgásánál vagy a (cl és c2) szegmensek, vagy pedig a (c3 és c4) szegmensek vannak egymással összekötve, hacsak a tűtengely forgásánál a szegmensek között összeköttetés egyáltalán létrejön. Az ily elrendezéssel ellátott készülék kapcsolása a 2. ábrán van föltüntetve. Ott is (T) a transzformátort, (W) a magasfeszültségű ellenállást, (R) a Röntgen-csövet és (M) a synchronmótort, ill. egyarmaturás áramátalakító motort jelzi. Ha a mechanikai szelep, ill. magasfeszültségű átkapcsoló (n) tűjének elforgásánál lejátszódó műveletet figyelemmel kisérjük, úgy világos, hogy a Röntgen-csőhöz vezető áramkör nem úgy, mint az la. ábra szerinti kapcsolásnál a mechanikai szelep tűjének mindig 180 fokú elforgása után, hanem mindig csakis 360 fokú elforgás után és csak akkor záralik, ha az (l1 és l2 ) mozgatható
