78795. lajstromszámú szabadalom • Berendezés takarékórákon

vissza, melyben az (5) orr a pénzcsatorna száját szabadon hagyja, holott azt a tárcsa mozgása közben eddig elzárta. Most már tehát új pénzdobozt lehet a csatornába dobni. Iia ez nem történik meg, akitor végül a (7) harántcsap a (10) öbölbe lép s a további mozgást megakasztja. A 4. ábrán láthatjuk a billegő által elfoglalt három különböző helyzetet: a teltvonású helyzetben az óra áll s az (5) orr megengedi a pénzdoboznak a csatornába való dobását, a pontozott állásban a bedobott doboz által félrenyomott billegő (5) orra fönt már zárja a pénzcsatornát, a (8) horog ellenben a bedobott pénzdobozt még nem hagyja leesni, az eredményvonalú helyzetben a (11) lejtő által teljesen kilendített billegő (8) kampója leejü a pénzdobozt. Az 5. ábrabeli foganatosítási példa lehetővé teszi, hogy a takarékórába akár váltópénzzel, akár bank- vagy fizetőjeggyel fizessünk. Az (1) pénzcsatorna keresztmetszete ezen esetben egy hosszúkás téglány, melynek egyik vége köralakú bővületté tágul úgy, hogy a bővületbe a pénzdobozt, a téglány alakú csatornába a váltópénzt lehet beejteni. A csatornában a billegő (6) orrával szemben a (15) vízszintes csapokon forduló (16) pénztáska van elrendezve, mely a váltópénzt magába fogadja, pénzdoboz vagy pénzhüvely esetén azt alátámasztja. Akár pénzdoboz, akár váltópénz került a csatornába, a billegő (6) orra s vele a (7) harántcsap az ismertetett módon balra tolatik el úgy, hogy utóbbi kilép a pénztáska (10) öbléből, az óra tehát a pénztáskát forgatni kezdi. Ha a pénztáska egy negyed fordulatot végzett balra, a csatornának a pénzdobozokat vezető hengeres része szabaddá válik úgy, hogy az esetleg bedobott pénzdoboz leesik a (8) horogra. Ezen idő alatt az (5) orr a fölső nyílást zárja:. A (16) táska további elfordulásakor a (11) bütyök a (6) orrot még tovább lendíti ki úgy, hogy a (8) horog teljesen kilép a csatornából s leejti a pénzdobozt. Ha a (11) bütyök túlhaladt a (6) orron, a billegő alsó vége ismét jobbra billen, a (12) föliilet mentén csúszó harántcsap pedig végül a táska (17) öblébe jut, mely a billegőnek a kezdő helyzetbe való visszabillenését engedi meg, mikoris az (5) horog kilép a csatornából. Ennek megtörténte után a harántcsap végül a leírt módon a (10) öbölbe hatlova, a további forgást megakasztja. A készüléknek érme, ill. váltópénz bedobásakor való működési módja a jelen találmány keretében nem jön tekintetbe. A szerkezet a lalmány keretén belül sokféleképen módosítható. Lehet pld. a pénzcsatorna keresztmetszete sokszögű; a billegetőt nemcsak a föltüntetett módon önsúlya által, hanem rúgóhatás segélyével is működtethetjük és igy tovább. Nehogy a takarékóra tulajdonosa túlságos nagy mennyiségű pénzdobozt vagy pénzhüvelyt legyen kénytelen otthon tartani, s nehogy a pénzszekrénynek túl nagy méreteket kelljen adni, a 6—8. ábrabeli elrendezés értelmében gondoskodhatunk arról, hogy a pénzszekrényben csak a.fizetőjegy maradjon, ellenben a kiürített pénzhüvely ki legyen szedhető és újból legyen használható. E célból a (18) pénzszekrény fenekébe az (1) csatorna alatt a (14) pénzhüvelynek megfelelő (19) körgyűrűs kimetszést alkalmazzuk. A (22) nyélen a fenékkel összefüggő (23) belső lap a (14) hüvely belső átmérőjének megfelelő méretű, viszont a hengerköpeny alakú (14) hüvely függélyes (20) hasítéka a (22) nyélnek felel meg. A (14) hüvely hasítékának alja a (21) terelőélekbe megy át. Ha a töltény a (8) horogról elszabadulva, a pénzszekrénybe esik, a (14) hüvely a fenék (19) környílásán át kiesik, ellenben a hüvelyben volt jegyet a (23) tárcsa a pénzszekrényben visszatartja. A (21) ferde terelőélek arra szolgálnak, hogy a (14) hüvelyt (20) hasílékával a (22) nyelv fölé fordítsák azon esetben is, ha a bedobáskor a hüvely hasítéka nem is volt pontosan az (5) orral szembeállítva. Szabadalmi igények. 1. Berendezés takarékórákon papirjegyekkel való fizetés lehetővé tételére, jellemezve egy, a papirjegy befogadására alkalmas (14) hüvelydoboz stb". és az (1) pénzcsatornából kilendíthető (2) billegő által, mely utóbbi nyugalmi helyzetben az- óraművet megakasztja, a bedobott hüvely stb. által eszközölt félrebillentésekor ellenben az óraművet fölszabadítja. 2. Az 1. alatti berendezés változata, jellemezve egy, az óraművel kapcsolt bütyöktárcsa, vagv hasonló (11) ferde fölülete által, mely a tárcsa elfordulásakor a! (2) billegőt annyira lendíti ki, hogy annak a hüvelyt addig a csatornában alátámasztó (8) fogószerve a hüvelyt elbocsátva, annak a pénzszekrénybe való esését teszi lehetővé. 3. Az 1. és 2. alatti berendezés változata, jellemezve a billegőnek a pénzcsatorna fölső száját záró (5) szerve által, mely a szájat csak akkor teszi szabaddá, ha az előzetesen a csatornába dobott hüvelynek a pénzszekrénybe való ejtése után a billegő az óraművel kapcsolt forgószervnek (13, 17) öblével összeműködő helyzetbe jut. 4. Az 1—3. alatti berendezés változata, jellemezve a pénzcsatorna és az órával kapcsolt forgószerv oly kiképzése által, mely a készüléknek úgy hüvelybe zárt papirjeggyel, mint érmékkel való működtetését teszi lehetővé. 5. Az 1. alatti berendezés foganatosítási alakja, jellemezve a (18) pénzszekrény fenekében az