78790. lajstromszámú szabadalom • Gőzgyöjtővel (akkumulátorral) ellátott gőzkazántelep

rúgó hatása ellenében, felemeli, úgy hogy a felesleges gőz a szelepen át az (Ll) vezetékből átáramolhatik az (La) vezetékbe. Ezt a tiílfolyatószelepet olyan gőzkazántelepekbe is be lehet építeni, melyeknél az akkumulátor, a bejelentő cégnek 74319. 1. sz. magyar szabadalma szerint, két olyan visszacsapószeleppel van ellátva, melyek az akkumulátor töltését és kiürítését szabályozzák (lásd a mellékelt rajz 3. ábráját, melyben ezt a két visszacsapószelepet (B, B) jelöli, míg a többi megjelölés megegyezik az 1. ábrán használttal). Az (Ll) vezeték (1. és 3. ábra) a (P) kazántelepből kapja a gőzt, melyet ebből a vezetékből ingadozó mennyiségekben vesz el részben az (Al) gőzfogyasztó készülék, részben pedig az (A) akkumulátor (az Öla szelepen át). Ha most az (Al) készülék gőzfogyasztása csökken, akkor az (Ll) vezetékben uralkodó (pl) nyomás kissé nő és a felesleges gőz, az (Öla) szelepen át, az (A) akkumulátorba áramlik be. Ha ellenben nő az (Al) készülék gőzfogyasztása, akkor a nyomás az (Ll) vezetékben csökken és az (Öla) szelep a megfelelő gőzmennyiséget elzánja az (A) akkumulátortól. Ily módon az (Ll) vezetékben a nyomás folytonosan állandó marad, tehát a tüzelés közel egyenletes erővel tartható üzemben. A tüzelés szabályozása a legegyszerűbben úgy történhetik, hogy az (A) gőzakkumulátort a fűtő munkás előtt elrendezett (M) manométerrel kötjük össze (1. és 3. ábra), úgy hogy a fűtőmunkás, a manométernyomás változásainak megfelelően, a tüzelést pontosan úgy szabályozhatja, mint akkor, ha a nyomásváltozások nem külön tartályban, hanem magában a kazántelepben következnének be. A gyakorlatban kitűnt, hogy a fűtőmunkás hamarosan éppúgy megtanulja az akkumulátornyomás szerint való tüzelést, mint a kazánnyomás szerint valót és hogy ezzel az elrendezéssel a gőzmennyiség ingadozásainak tényleges kiegyenlődése érhető el, úgy hogy nem kell oly gyakran szabályozni a tüzelést, mint ahogyan ez akkumulátorok hiányában szükséges lenne, tehát — mint végzett kísérletek megmutatták — a tüzelés hatásfoka jelentékenyen növekedik. Bizonyos esetekben oly nagy gőztúlfogyasztás léphet fel az (Al) fogyasztókészülékben, hogy az (Öla) túlfolyatószelep teljesen elzáródik, sőt még nem fedezett gőzszükséglet marad fenn, melyet a kazánnak kell fedeznie. Ebben az esetben természetesen Csökkenni fog a kazánnyomás és így a kazán víztartalma akkumulátor módjára hat az (Ll) vezeték tekintetében. Ha a kazán akkumulálóképessége, megszabott nyomáshatárok közt erre nem lenne elegendő, akkor természetesen a tüzelést kell fokozni. Bizonyos esetekben ez az (Öla) túlfolyatószelep, hogy a kivánt módon működhessék, kiegészítést igényel, és pedig közönséges fajtájú redukciöszelep alakjában. Tegyük fel pl., hogy az (Ll) vezetékbe (4. ábi-a) valamely nagyobb nyomású vezetékből gőzt (pl. ellennyomású gőzturbinából fáradt gőzt, nagyobb nyomású vezeték és az (Ll) vezeték közt elrendezett túlfolyatószelepből gőzt) vezetünk be és hogy mindezt a gőzmennyiséget ( S A7) jelzi. Ugyanilyen módon ( S A6) jelzi mindazt a gőzmennyiséget, mely az (Ll) vezetékből, pl. gőzturbinába, gőzfőzőbe, vagy effélébe vezetendő. Feltéve továbbá, hogy valamennyi elvezetett gőzmennyíség összegével pontosan megegyezik, az (Ll) vezeték (pl) nyomása folytonosan állandó marad és így az (Ö) túlfolyatószelep állandóan zárva van. Ha most növeljük a bevezetett gőzmennyiséget, vagy csökkentjük az elvezetett gőzmennyiséget, akkor a (pl) nyomás nő és így az (Ö) túlfolyatószelep a gőzfelesleget az (A) akkumulátorba engedi jutni. Másrészt, ha az (Ll) vezetékbe bevezetett gőzmennyiség csökken, vagy az elvezetett gőzmennyiség növekedik, akkor a (pl) nyomás az (Ll) vezetékben csökken és így az (Ö) túlfolyatószelep záródik, míg újból olyan állapot áll be, melynél a be- és elvezetett gőzmennyi'ség ismét pontosan megegyezik egymással és az (ö) túl-