78770. lajstromszámú szabadalom • Egyenes csövű kazántápvíz-előmelegítő

zettetnek az előmel egitőn át, mi mellett a csősoroknak egymástól való távolsága a két csőfalban mindig egyenlő nagy, hanem hogy két szomszédos csősornak azon végei, melyek a vizkamrának, még pedig vagy a mellső, mint a hátsó kamrának közös terébe torkolnak, oly közel helyeztetnek egymás mellé, ahogy ez gyakorlati megfontolások figyelembevételével egyáltalán lehetséges. Természetes, hogy a csövek ezáltal rézsútosan fekszenek az' előmelegítőben, ahol is azon oldal felé konvergálnak, melyen a vízkamra közös terébe torkolnak és azon oldal felé divergálnak, melyen a vízkamrának válaszfal által egymástól elkülönített két, különböző terébe torkolnak. A mellékelt rajz a találmány tárgyának példaképpeni foganatosítási alakját szemlélteti. Az 1. ábra egy, a találmány szerinti előmelegítő hátsó, a 2. ábra pedig mellső vízkamrájának metszete. A 3. ábra vázlatos metszet az 1. ábra (A—A) vonala szerint. A 4. ábra vázlatos hosszmetszetben szemlélteti a fűtőcsövek rézsútos elrendezését. Az 1. és 2. ábrákban (rn) jelöli az előmelegítő hengeres köpenyét, (n) a fütőcsöveket, (c) a mellső vízkamra fedőjét, a (d) és (e) be- és kiömlési toldatokkal; (f) a mellső, (g) a hátsó csőfal, (b) a hátsó vízkamra fedője; a rögzítő csavarok, melyek a hátsó vízkamra fedőjét a hátsó (g) csőfallal összekötik, (i)-vel vannak jelölve. A (h) fedő önt vény testében az (i) csavarok számára való szemek vannak elrendezve, melyek egyúttal a csavarok alátétje gyanánt szolgálnak. Az (i) csavarok peckesavarok, melyek a hátsó (g) csőfal csavarmenetes furataiba csavaroltatnak be. Mint a 3. ábra mutatja, az- (i) csavarok a külső (n) csövek között vannak elrendezve és a csőfalnak külső, gyűrűalakú tömítésén belül foglalnak helyet. Ennek következtében az (n) csövek úgyszólván közvetlenül a csőfal szegélyéig terjedhetnek. A külső (n) csövek es az (m) előmelegítő köpeny között fennmaradó tér tehát igen csekély. Ennek következtében a fűtőfelület és így közvetve az előmelegítő számára is, csak igen csekély tér megy veszendőbe. Ismert elrendezésekkel szemben fűtőfelület tekintetében további nyereség adódik ki a csöveknek a 4. ábra szerinti elrendezéséből. Az (n, f és g) hetük ugyanaz-okat az alkatrészeket jelölik, mint az 1., 2. és 3. ábrákban, (a) és 0)) jelölik a fűtőcsővégek közepének egymástól való távolságait, ahol a nagyobb (a) méret, válaszfal által egymástól elkülönített két különböző térben végződő csőnek egymástól való távolsága, míg a kisebb (b) méret, oly két cső közepének egymástól való távolságát jelöli, mely csövek a vízkamra közös terébe torkolnak. A (k)-val jelölt helyek a vízkamra válaszfalainak a csőfalak melletti tömítő keugyelei. A 4. ábrában vázlatosan szemléltetett példában, mely nyolc csősor elrendezését mutatja, a legalsó csősor közepének távolsága a legfelső esősor közepétől a hátsó csőfalnál 3a+4b, a mellső csőfalnál pedig 4a+3b, míg a csövek egyenes vonalú elrendezése esetén (7a)-val volna egyenlő. Ugyanazon számú cső tehát rézsútos elrendezés esetén ,kilsebb keresztmetszeten rendezhető el, mint párhuzamos elrendezés esetén, ahol is a térkihasználás a hátsó csőfal' nál kedvezőbb, mint a mellső csőfalnál, mert (3a+4a) (4a+3b). A csövek rézsútos elrendezése, kapcsolatban a hátsó vízkamrafedőnek fent ismertetett felerősítési módjával, az egye nes csövű és kihúzható csőnyalábbal bíró, eddigelé ismeretes előmelegítőkkel szemben a fűtőfelület tetemesen megnagyobbodásának előnyével jár, egyébként azonos méretek mellett. Ha már most a fenti fejtegetésekben a fűtőfelületnek és ennek nyomán valamely egyenes csövű tápvízelőmelegítő haszon-