78759. lajstromszámú szabadalom • Sípláda és hozzávaló hanjegyszalag

_ 2 — kor egyidejűleg kevés számú sipot kell megszólaltatni és az egyébként nem mér­sékelt erősségű légáram e sípokat mérté­ken túl venné igénybe és kelleténél erőseb b hangot idézne elő. A fujtatóból a sípokba hatoló levegő ott, ahol a hangjegyben lévő egy-egy kivágás a megfelelő sípnyilás fölé kerül, a sípból kiáramlik s ezzel rezgésbe hozza a sípnyelvet, vagyis a síp megszólal és szól mindaddig, ameddig a hangjegy­szalag nyílása az illető sípnyilást szaba­don hagyja. Amint a hangjegyszalag nyí­lása elhagyta a sípnyilást, lapja azt el­zárja s a hang megszűnik. Amint látjuk, az egyes hangok időtartamát a hangjegy­szalagban kiképezett nyílásoknak hosz­szabbra vagy rövidebbre választásával szabhatjuk meg. Módunkban van azonban még az is, hogy egyes hangok, illetőleg egyes szólamok, melódiák dinamikai árnyalását, az azokkal egyszerre hangzó más szólamokat vagy kíséretet alkotó hangoki erősségétől függetlenül megvaló­síthassuk. Ezt úgy érjük el, hogy a hang­jegyszalagban lévő kivágások szélességét kisebbre vagy nagyobbra vesszük. Ha a nyilás pontosan olyan széles, mint a síp­nyilás, a hang a legerőseb; a nyílást kes­kenyebbre véve, a sípból már kevesebb levegő tódulhatván ki, a hang erőssége is kisebb. így elérjük azt, hogy a melódiát a vele egyszerre hangzó, esetleg többszó­lamú kiséret nem nyomja el s az nagyobb hangerőslségénél fogva érvényesülhet. A találmánybeli síplada fentebb ismer­tetett egyszerű berendezése és különösen a zenedarabok tökéletes visszaadására al­kalmas kivitele mellett felemlítendő an­nak aránylag csekély térfogata, ami azt könnyen hordozhatóvá teszi. A mellékelt rajzon a találmány tárgyá­nak egy példaképen vett kiviteli alakja látható és pedig az 1. ábrán a 2. ábra 1—1 vonala mentén képzelt síkkal való függőleges metszet­ben, a 2. ábrán pedig fölülnézetben, a szekrény fedőlapját eltávolítva képzelve. A célszerűen négyszögletes alakú szek­rény két szemközti (1) falában a levehető (2) kéziíorgattyúval forgatható (3) ten­gely nyer ágyazást. E tengely forgatásá­val egyszerre eszközöljük (a4) hangjegy továbbítását és működtetjük a fújtatót. A hangjegy továbbítására a (3) tengelyre erősített (5) fogaskerék az ezzel kapcso­lódó és a (6) állványban ágyazott tenge­lyen ülő (7) és (8), továbbá az utóbbival kapcsolódó (9) fogaskerék, illetőleg az ez­zel közös tengelyen ülő, gumival bevont és a (2) kéziíorgattyúval egy irányban forgó (10) tárcsa szolgál, amelyhez a (4) hangjegyszalagot az egyik (1) szekrény­fal felső éle körül csuklósan megerősített és a szemközti (1) fal fölső szélén rögzíthető (11) léc alsó fölületén kiképzett (12) vá­jatban elhelyezett és rugóval lefelé nyo­mott (13) görgők szorítják. A kétszer gör­bített (3) tengely az egymáshoz képest megfelelő szög alatt elrendezett két (14) hajtórúd révén, melyeknek feje egy-egy (15) állványban nyer egyenesben vezetést, működteti a két fújtatót, amelyeknek (16) szekrényében egy-egy (17) dugattyú mo­zog. A sűrített levegő a (16) szekrényekből a (18) nyílásokon át a (19) kamrába, innen pedig a (20) nyíláson a (21) sípszekrénybe áramlik. E szekrény fedeléhez van erő­sítve a sípláda egész szélességben végig­vonuló és lefelé nyúló (22) tartó, amely­nek két oldalán nyernek elhelyezést a (23) lemezekhez erősített (27) nyelvek. A (21) sípszekrény fedőlapjában mindegyik síp­nak megfelelően egy-egy négyszögalakú (25) kivágás van kiképezve. A rajzon föl­tüntetett kiviteli alaknál harminckét síp­nak megfelelően ugyanannyi kivágás lát­ható. A hangjegynek a sípszekrény fedő­lapjához való szorítására, amiről fentebb már volt szó, a sípláda egyik fölső oldalélé­hez csuklósan megerősített és a sípnyílások egéfez sora fölött végigvonuló hosszmenti (26) kivágással ellátott (24) léc szolgál. A (4) hangjegyszalagnak gyűrődés és szakadás ellen való védelmére a szekrény (28) és (29) oldalfalain egy-egy tengelyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom