78747. lajstromszámú szabadalom • Sebészeti műszer aranyeres csomóknak gyors és vértelen eltávolítására és az előesett végbélnek resecálására
lölve. Ha a műszer igen vaslag fémből készül, a korona el is hagyható ós a horony magán a száron képezhető ki, bár a koronának megvan az az előnye, hogy a műtétnél használt rögzítő tűknek elhelyezésénél vezetékül szolgál. A műszer nemcsak üresen, hanem tömören is készülhet, de a műszer mellső végének mindenkor ürös kiképzésűnek kell lennie. Az (F) mellső végtől körülbelül 125 mm. távolságban van elrendezve a (H) harántrűd, mely a műszernek kezelésére szolgál. A műszernek előnyös hoszsza körülbelül 38 mm-től 63:5 mm-ig változhatik, de rövidebb vagy hosszabb is lehet. A műszernek kerületi hossza serdültek számára előnyösen körülbelül 100 mm., 130 mm. kerületi hosszúságú koronával. Gyermekek részére természetesen kisebb méretű műszer szükséges. Az (E) hasítékok a szárnak legvégén valamivel szélesebbek és fokozatosan keskenyednek lefelé mindaddig, míg a koszorú alatti lyukakba nem mennek át, mely utóbbiaknak átmérői nagyobbak, mint a hasítékoknak szélessége, úgy, hogy a tűk, amelyek éppen beleillenek a lyukakba vagy azokon könnyen átjárnak, nem csúszhatnak fel a hasítékokon. A műszernek a hasítékok közötti részei vagy egyenes folytatásai a szárnak vagy előnyösen kissé meg vannak hajlítva, még pedig vagy kifelé vagy befelé, ami a műtő számára a lyukakat könnyebben láthatókká teszi. A (D) horony mélysége különböző mérettt lehet, így például serdültek részére 2:4 mm., vagy 3.2 mm. megfelel. Természetesen a horony szélessége is a műszernek nagysága szerint különböző; serdültek részére például 2:4 mm. vagy 3:2 mm. a megfelelő méret. A (H) harántrúdra egy, a rajzban fel nem tüntetett, levehető tükör illeszthető fel oly célból, hogy a mütő az összes lyukakat könnyen és jól, teslállásának megváltoztatása nélkül áttekinthesse. A szóban forgó műtét a következőképpen megy végbe: A kitágított végbélbe a műszer (P) hátsó végével bevezettetik. A tágított részen és pedig a bőr és a nyálkhártya érintkezési vonalában bemetszést végzünk cs a bemetszett bőrfelületet, úgy, mint a Whitead-féle műtétnél, nedves törlővel jól hátraszorítjuk; megjegyzendő, hogy a műtétnek ezen részét a műszer bevezetése előtt is lehet elvégezni. A műszert most a harántrűd segélyével a végbélbe jól beszorítjuk, úgy, hogy a szem elől eltűnik; ezután a műszert előrehuz-ZU'K, miáltal az aranyeres csomók hatékonyan kiemeltetnek!, melyek, előrehaladottl esetekében, ellepik a műszer mellső végét; amennyiben ez nem történik, a csomókat Lane-féle fogóval előrehuzzuk a műszer koronájára, amikor is a (Gl, G2, G3) rögzítő tűket (3. ábra) behelyezzük. Az első lü áthatol a bőrön egy kevéssé bemetszett felület alatt, majd az aranyeres csomókon és a nyálkás hártyán és átjár a műszernek külső felületén valamely lyukon. A tű ezután átmegy a műszernek középpontján és a műszernek belső felületén az előző lyukkal többékevésbbé átlósan szembefekvő lyukak egyikébe, kilép a nyálkás hártyán és az aranyeres csomókon keresztül és eléri a másik oldalon a bemetszett bőrnek szélét. Minthogy a lyukok éppen a korona alatt vannak elrendezve, a tűvel könynyü lehet a lyukra rátalálni. A következő tű aztán egy bizonyos távolságra az elsőtől azonos módon helyeztetik el, úgy, hogy ez az első tűvel egy X betűt képez. A harmadik rögzítő tü az előző kettővel ugyancsak azonos módon és pedig a kettő között helyeztetik el olyképpen, hogy mikor ennek a harmadik tűnek hegye a műszernek középpontjában az egymást keresztező előző két tűhöz ér, a harmadik tü az előző kettő között vezettetik át, vagyis az egyiik tű ezen harmadik alatt, a másik pedig e felett helyezkedik el. Ily módon a középpontban a legutóbbi tű az előző kettőt elválasztja egymástól, minek következtében könnyű a harmad'k tűnek megfelelő lyukra találni. Ez az eljárás egyidejűleg erősíti meg mind a három tűt. Az aranyeres csomókat jól kell a Lane-féle fogóval előrehúzni, különösen azokon a helyeken, ahol a rögzítő tűk áthatolnak rajtuk. A rögzítő tűknek hegyei jól nekifekszenek a gátnak bőréhez s így nem sértik meg a műtőt; biztonság kedvéért a tűhegyeket a kis (T) gumivédőkkel látjuk el. Rögzítő tűk gyanánt közönséges egyenes éles tűket használunk, melyeknek azonban oly méretűeknek kell lenniök, hogy átjárhassanak a lyukakon ánélkül, hogy az (E) hasítékokon is áthatolhatnának, mert különben a műszer becsúsznék a végbélbe. A tűknek elegendő hosszúságúaknak kell lenniök arra, hogy a tüfokok szabadon maradjanak. Ezután a műtősegéd a műszert harántrúdjánál megfogja, mialatt a műtő az (Ll) selyemlekötést (4. ábra) az aranyeres csomóknak tömege köré erősíti. Ha ez a kötés szorosan a tűk felett létesíttetik, akkor az beesik a (D) horonyba és a mütő az egész tömeget szorosan lefoghatja a horonyban, amikor is a lekötő szálnak végeit meglehetős hosszúságban hagyja meg és érfogó segélyével félretartja; ez különösen előnyös a ligaturának későbbi eltávolításánál. Ez a selyemlekötés könnyen köthető meg, ha azt először is a szálnak közepe körül és bármely tűnek a hegyén, legelőnyösebben azonban, mint azt a következőkben látni fogjuk, a legalacsonyabban fekvő tűnek hegyén erősítjük meg az (L2) külön selyemkacs segélyével, melynek végei szintén nagyobb hosszaságban hagyatnak meg. Ily eljárás mellett a műtő biztos támpontot kap a
