78725. lajstromszámú szabadalom • Kis mótor eke

siti; a (c) csuklópont az (f) rúd révén oldalt ve­zetve van (2. ábra). Ha a (c) csuklót az (í) merevítőrúd alsó végén a keréktengellyel párhuzamosan és pl. csavarorsó vagy emelő segélyével, a vontatás irányára me­rőlegesen, vízszintesen beállíth'atóvá tesszük, akkor a találmány tárgyát képező vontatott eké­nél is elérhetjük a két ekevassal biró fogatos ekéknél ismeretes és bevált pontos kormányzást. Hogy a mélységbehatolást, melyet lényegében megfelelő itagassági beállítása határoz meg, sza bályozhassuk, az (a) részen két (g, g) lábító van alkalmazva, úgy hogy a vontatót vezető egyén az ezen lábítón nyugvó lábai révén az ekevasak helyes járását mindenkor „érzi" és az egyik vagy másik lábítóra gyakorolt nyomással a behatolási mélységet szabályozhatja. A barázda végén a (d) emelő fogantyúját benyomjuk és így az ekevasak (épúgy mint a fogíitos ekénél) maguktól kieme­lődnek a barázdából; a (h) kézikerék vagy egy emelő, esetleg két lábító segélyével a (b) rész hátsó vége a mellső kanyarodásnál vagy a haza­menésnél megemelhető. A kormánykerék a föltntetett kivitelnél a má­sodik barázdában fut, azonban esetleg a barázda mellett is szaladhat a szántóföldön. Uj és fontos továbbá ezen ,,vontatott ekénél", hogy a mótorvezető épúgy, mint a fogatos ekénél az ekevasak fölött és mögött ül, úgy hogy egy em­ber kezelheti a vontatót és amellett mégis kényel­mesen áttekintheti a szabadon vontatott ekeva­sak pályáját és ezt a vontató megfelelő kor­mányzása által szabályozhatja. A rajzon ábrázolt kivitelnél a kormánykerék átmérője körülbelül 50—60 cm. és az ülés rendkívül egyszerű módon közvetlenül a kerékvillavezetékben körülbelül 80—100 cm. magasságban van elrendezve, úgy hogy a vezető kényelmesen föl- és leszállhat. Közvetlenül az ülés előtt valamely kormányszer­kezetet, pl. az (i2) orsóval és (i3) tolórúddal föl­szerelt (il) kézikereket rendezzük el. Szabadalmi igények. 1. Kis mótoreke a két mellső hajtókerék és hátsó kormánykerék közt elrendezett eketesttel, jel­lemezve egy vontatott és egy fogatos ekének egymással oly módon való kombinációja által, hogy a vontatógerendely, csak mellső végével, a hajtótengely alatt vagy közel ezalatt, magas­sági irányban elállítható vontatóponton csuk­lósan van megerősítve, míg hátsó végén víz­szintesen és függggélyesen szabadon mozoghat és (a vontatógép járműállványa vezetőkerekei­nek helyettesítésére), pl. két lábtámasz segé­lyével a barázdával párhuzamosan úgy vezet­hető, hogy az eketestek az oldalirányú toló­erőket nem viszik át a járműállványra és meg sem emelhetik ezt, úgy hogy a járműállvány hátsó részét, ill. a kormánykereket, az ismert fogatos ekék módjára, a hajtótengely előtt ágyazott motor tehermentesíti és így egyszer­smind a lehető legnagyobb adliéziónyomást érjük el a hajtókerekeken. 2. Az 1. pontban igényelt kis mótoreke foganato­sítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az eke­vezető ülése olyan magasan van elhelyezve a lábtámaszok fölött és mögött, hogy az eke­vezető, két lábával ezekre a lábtámaszokra tá­maszkodva, az ekegerendelyt a barázdával párhuzamosan vezetheti, ill. kibillenését meg­gátolhatja és egyidejűleg az egyik vagy mind­két lábtámaszra való lábnyomással az eketes­teket a szükséghez képest meg is terhelheti. 3. Az 1. és 2. pontban igényelt kis mótoreke foga­natosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a vontatási pont nem csak függélyesen (az eke­testek behatolási mélységének meghatározása céljából), hanem a hajtótengely alatt vagy kö­zel ezalatt vízszintesen is elállítható úgy, hogy a fogatos ekéknél ismert pontos kormány­zások elve szerint, pontos barázdacsatlako­zást lehet beállítani. (t rajzlap melléklettel.) Pallas nyomda. Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom