78661. lajstromszámú szabadalom • Védőberendezés jégeső ellen
_ 2 — húzott huzalokat bekenve, rozsdásodás ellen biztosítják. A 3. ábra szerinti helyzetben az (1) szán jobbra halad és maga után vonszolja az (m*) ellenkötelet is. A 4, ábra szerinti helyzetben az (1) szán már pályájának végére érkezett, mikor is a (k) sint az (I) szánról lekapcsoljuk és a (k) sint segédhuzalok segélyével 5. ábra szerinti helyzetébe végighúzzuk, míg az (1) szánt 6. ábra szerinti helyzetébe hozzuk és hozákapcsoljuk a drótokkal előzőleg összekötött, másik (le) sint. Most már a volt (m') ellenkötél alakul át húzókötéllé, melyet a baloldali kocsiszerkezet (o) kötéldobja segélyével húzzuk balfelé, míg a szán a volt (m) húzókötltet mag után vonszolja, miközben az a jobboldali kötéldobról lefejtődik. Természetesen az (r) kenőkészüléket a szánnak másik oldalára kellett áthelyezni. Az 5. ábra szerinti helyzetben a (k) sint annyira kihúzzuk, míg az egyes huzalok elég hosszúak ahhoz, hogy jobboldali végeik az 1. ábra szerinti alsó (e) tartódróthoz legyenek erősíthetők. Azután a baloldalon is kellő mértékben kihúzzuk a drótokat, elvágjuk és az ottani (e) tartódróthoz erősítjük. Az alább még közelebben ismertetendő (s) szorítókészülék megakadályozza a lévágott huzaloknak összekuszálódását. 9—10. ábrák mutatják a kötéldobot és drótkoszorúkat fölvevő (g) kocsiszerkezetet. Lényegében egy alsó (12) és egy fölső (11) keretből áll, melyeknek (19) hosszirányú rácsrúdszerű összekötőgerendái között a (h) drótkoszorúk vannak forgathatóan ágyazva. 11—12. ábrán látható módon mindegyik (h) drólkoszorú egy-egy lemezből készült körgyűrű alakú (u) keresztmetszetű lemezre van rácsavarva és két-két ilyen koszorút közös (3—3) dob egyesít, melynek közepén (4) elválasztókarimája van. A (h) koszorúk a (3) dobra két oldalról tolatnak rá és helyzetükben a (7) csapok körül elforgatható (8) reteszekkel biztosíthatók, melyek (8) rögzítő, vagy (8') fölszabadító helyzetükben a (3) dobhomlokföliilet (9, 9') bemélyedéseivel együttműködő rugalmas (10) reteszvég által biztosíttatnak. Könnyebb kezelés céljából a (4) karimán (6) áttörések vannak, melyeknél fogva, könnyen megragadhatók. A (3) dobok (5) forgáscsapjaiknál fogva a (11, 12) keretek kétkét (19) összekötőgerendáján fekszenek föl és helyzetükben ezen gerendák végeihez (15) forgáscsapok köfül elforgathatóan erősített (13, 14) közös csapágyfödőlapokkal rögzíttetnek, melyeknek összejövő szabad végei (14') retesszel zárhatók le. Utóbbinak oldása után a (13, 14) .csapágyíödőlapok a 9. ábrán jelzett nyíl irányában függélyes helyzetbe lenghetők, mikor is a (3) dobok a keretekből akadálytalanul kiemelhetők. Ilogy az alsó (12) keretben lévő dobok is könnyen ki legyenek emelhetők, azon célból a fölső keret vagy teljesen leemelhető, vagy pedig jelen példa szerint sülyeszthelő, ill. emelhető, azáltal, hogy a fölső (11) keret (16) hüvelynyúlványaival a kocsivázhoz erősített (17) csavarorsókat fogja körül, míg a (16) laza hüvelyek alatt csavarmenetes (18) kézikerekek vannak, melyeknek egyidejű elforgatásával a fölső (11) keret tetszőlegesen emelhető és sülyeszthelő. Legfölső helyzetében az alsó keret (3) dobjai kényelmesen, kiemelhet ők. A kocsiszerkezet melletti (21) állványzatban függélyes irányban elállíthatóan van ágyazva az (i) vezetőhenger, mely az egyes (d) huzalokat kellő magasságra egy síkba emeli. A fölső keretből kiinduló (d) huzalok közvetlenül, az alsó keretből kiinduló huzalok pedig a kocsivázban ágyazott (54) vezetőhenger közbeiktatásával futnak rá az (i) vezetőhengerre, mely a (21) állványzat mentén tetszőleges módon, pl. azáltal állítható el, hogy az ágyazására szolgáló (22) tartók hüvelyként fogják körül a (21) állványzat függélyes rúdjait és különböző helyzeteikben (24) szorítócsavarral vagy pedig az állványzat és hüvelyek közös (25) lyukain átdugott csapokkal rögzíttetnek. A (22) tartónak ellentétes (23) oldala hordja a (j) szabályozósint, melyben szabályos távolságban minden egyes (d) huzal számára (26) áttörés van. Emögött helyezkedik el a drótok kúszálódását megakadályozó (s) szorítópofa, mely 13., 14. ábrákon látható módon két hosszú (s, s) pofából áll, melyek (27, 28) karok segélyével két végükön (29) csap körül forgathatóan vannak összeerősítve. Egymásfelé fordított fölületükön a (d) huzalok számára félhengeralakú vájatok vannak. (30) rúgó az (s, s) pofákat állandóan 9. ábra szerinti helyzetükben igyekszik megtartani, melyben a (d) huzalokat. szabadon átengedi. Ha ellenben a (51) csapok körül kileughetően megerősített (32) csavarorsókat (33) anyák segélyével meghúzzuk, úgy a szorítópofák közötti huzalok rögzíttetnek. Mivel a (32) csavarorsó az alsó (s) pofához lenghetően van megerősítve és a fölső pofának bevágásába illeszkedik, a (33) anyának kismértékű oldása után a csavarorsók a 14. ábrán jelzett nyilakirányában ismert módon kifordíthatok, mikor is az s—s pofák szétugorhatnak. Ezen szorítópofának rendeltetése a következő: A huzalok húzása alatt 9. ábra szerinti nyitott helyzetében van; mikor azonban 5. ábra szerint egy csoport huzalt kihúztunk és a huzalok a baloldalon a drótkoszorúktól levágandók, úgy az (s) pofát összeszorítja, 9. ábra szerinti helyzetéből leemeljük azon mélységig, melyben a drótvégeket lekötni akarjuk és a szorítópofának a szán felé eső oldalán a drótokat elvágjuk és az (e) alsó tartódrótokkal összekötjük. Ilvkép a drótok elvágása és lekötése a végeken kuszálódás nélkül történik. A szorítópofából kinyúló szabad drótvégeket azután hozzákötjük a másik (k) sinhez és végül a
