78652. lajstromszámú szabadalom • Drágakőcsiszológép
(6) tengely függélyes irányú mozgásának biztosítására függőleges rések vannak kiképezve. Ezen tartóoszlopok tetejére van szerelve a (15) gerenda, melyeken a (18) kerekeket hordó (17) tengely (16) csapágyai nyugszanak. A (18) kerekek széléhez a (19) emelőkarok vannak csuklósan hozzáerősítve és ezeknek villaszerüen kiképzett alsó végei a csuklósan hozzájuk kapcsolt (4) tárcsákat fogják közre. A (14-) tartóoszlopoknak a (2) állvány furatában lévő alsó része fogazva van és ezen rész a (26) kerék révén kézierővel forgatható (25) tengelyre rögzített és (2) állvány megfelelő hasítékán keresztül bújó fogaskerékkel áll összeköttetésben. Az alapzat két oldalán, a (11) fémhüvelyek alatt, a célszerűen karborundumból szült (20) csiszolóhengerek vannak keresztirányban elmozgathatóan elrendezve, mely hengerek oldalait a (21) lemezburkolat veszi körül. Ezen hengerek megfelelő áttételek révén a (17) tengelyekre ékelt (18) kerekekkel állnak összeköttetésben. A gép működési módja a következő: A (10) tartórudakat vízszintes helyzetbe hozzuk és most úgy a jobb-, mint a baloldali csiszolóhengerekre ráhelyezzük a kinagyolt köveket hordó (11) hüvelyeket. Ezután a csiszolóhengereket a motorról vezetett áttételek segélyével forgásba hozzuk. A csiszolóhengerekről áttételek vezetnek a (6) tengelyre ékelt (27) kerékhez, miáltal a (6) tengely is forgásba jön és a (28), valamint a (29) kerekek segélyével a (12) csavarorsót meghajtja, ami viszont a (11) hüvelyeknek saját tengelyük körül való forgását idézi elő. A hüvelyek végeire ragasztott kinagyolt kövek eközben a csiszolóhengereken köralakban csiszolódnak. A csiszolóhengerek forgatásával egyidejűleg a mótor megfelelő áttételek segélyével a (17) tengelyt a rájuk ékelt (18) kerekekkel együtt forgásba hozza, miáltal a (19) emelőkarok a (3) rudakat a (2) állványok furataiban függőlegesen föl-le mozgatják, Ennek következtében a (6) tengely is függő gőleges irányú elmozdulásokat végez, és így a (11) tartó hüvelyek, melyek a (6) tengelyre lazán ráhúzott (7a) sínpárokhoz erősített (3) és (9) léceken vannak átdugva, vízszintes helyzetükből a (6) forgástengely kürül folyton változó szögben kilengnek. A kilengés szöge akkor a legnagyobb, ha a (6) tengely legmagasabb helyzetét érte, ha pedig a tengely visszatér eredeti helyére, a kilengés szöge 0. A kőtartóhüvelyek ezen kilengésével elérjük azt, hogy a kövek csiszolása nem csupán egy kör mentén történik, hanem az egész fölületen, miáltal a kövek megkapják profiljukat. A (6) tengelynek ezt a függőleges irányú elmozgatását, illetve a kőtartóhüvelyek kilendítését kézi erővel is elérhetjük a (26) keréknek forgatása által. Ezáltal t. i. a (14) tartóoszlopok függőlegesen elmozdulnak és a (6) tengellyel ugyanazt a mozgást végeztetik, mint a (19) emelőkarok. A (6) tengelynek kézi erővel való állítása akkor szükséges, ha kisebb átmérőjű kövek után nagyobb átmérőjűeket ragasztunk a (11) hüvelyek végére, mert ebben az esetben a hüvelyeket újból vízszintes helyzetbe kell beállítani. Szükséges továbbá akkor is, ha a ha a csiszolóhengereL annyira lekoptak, hogy átmérőjük lényegesen kisebbedett. A csiszolandó kövek alakját sablonok segélyével állítjuk be. A kőtartó hüvelysor két szélén levő hüvelyre egy-egy, a kívánt formára kiképezett sablon van fölragasztva, mely célszerűen fából készül. Ezek alatt pedig a csiszolóhenger ónból, vagy egyéb lágy fémből van kiképezve. Mindaddig, míg a drágakövek a sablon formáját föl nem vették, a sablon az ónhenger fölött van. Amint a kövek a kellő formát megkapták, a sablon az ónhengerre ráfekszik ás a csiszólóhengerek, valamint a kőtartóhüvelyek a motorról elektromos úton bekapcsoltatnak. Hasonló módon történik a kövek simítása egészen finom karburundum-, vagy fahengeren, mely finom smirgliporral van bevonva, a fényezés pedig filz-, fa-, réz-, ólom-, vagy cinhengereken. Abban az esetben, ha a drágaköveket forgási test helyett facetták szerint akarjuk csiszolni, a (12) csavarorsót rögzítjük úgy, hogy a hüvelyek mozdulatlanul maradnak.
