78651. lajstromszámú szabadalom • Nyesve vágó kézi- és rudasolló

összecsukásának határolására szolgál, míg a fogantyú végén elrendezett és lotszés szerinti e() zárókapocs, az ollót használaton kívül összecsukott helyzetében biztosítja. Az (a) fogantyúknak a (b) forgáscsapon túli folytatását alkotó karok különleges módon vannak kiképezve. Az egyik az (f) támasztókart, a másik pedig a (g) késtartó- vagy nyomókart alkotja. A bemutatott foganatosítási példa szerint az (f) támasztékai- előnyösen villaszerűén van kiképezve és a villák végeit az (fl) orr köti egymással össze. Ezen támasztókar mindkét szárán sűlyesztett csavarok segélyével egy-egy (h) párna van megerősítve, mely előnyösen rugalmas anyagból készül és szükség esetén bőrrel is bevonható. A (g) nyomókar vége hasítékkal van ellátva, melyben a czélszerűen bárdalakú (i) kés (k) csap körül forgathatóan van ágyazva. A kés ívalakú (il) metszőélének alsó végén létesített furat (1) csap fölvételére szolgál, melynek segélyével az (i) kés (m) forgatókarok útján az (f) támasztókarral csuklós összeköttetésben áll. Az (m) forgatókaroknak az (f) támasztókarba benyúló végei ugyanis (n) csap segélyével ezen támasztókarban foroghatóan vannak ágyazva. Az itt ismertetett szerkezeti megoldásból világosan kitűnik, hogy az olló használatánál, vagyis az (a) fogantyúk összecsukása alkalmával a (g) nyoniókaron foroghatóan ágyazott (i) kés nem csupán haladó mozgást végez az (f) támasztókaron megerősített (h) párnák felé, hanem a kés egyik pontját a támasztókarral csuklósan összekötő két (m) forgatókar a késnek egyidejű elforgatását is eredményezi. A (h) párnák és az (il) késpenge közé helyezett ág tehát nem egyszerű vágóhatásnak vettetik alá, hanem a kés metszőélének a metszőéi irányában való kényszereimozgatása következtében metszési vagy nyesési műveletnek is. Ezáltal az ágak levágása lényegesen könnyebben eszközölhető, anélkül, hogy a visszamaradó csonkok behasadnának. A sértetlen lenyesést 'előmozdítja a támasztókarnak azon különleges kiképzéss .s, hogy villaszerűén van kiképezve és a villa mindkét ága párnával van borítva, miáltal az ág a kés mindkét oldalán kellően alátámasztatik és így az eltávolítandó és önsúlyánál fogva is rendszerint lehajló ágrésznek a késlapnál való elhajlása és az evvel járó behasadás biztosan megakadályozta tik. A (h) párnák helyett az (f) támasztókar mindkét oldalán egy-egy lemezt Js erősíthetünk meg, melyeknek az (i) kés felé eső szélét előnyösen különböző nagyságú, ívalakú bevágásokkal, azaz csipkékkel látjuk el, mely bevágások a levágandó ág befogadására és jobb megtámasztására szolgálnak. Ila ugyanis a levágandó ágat vastagságának megfelelő ily bevágásba helyezzük, akkor az a metszési művelet alatt mintegy megfogatiiik és a kés alatt való elcsúszása megakadályoztatik. Az (i) késnek nem csupán az (f) támasztókar felé eső szélét képezhetjük ki metszőéllé, hanem a (k) forgáscsap fölötti hátsó szélét is, miáltal az ollót csukott állapotában vékony hajtások egyszerű lecsapására is használhatjuk. Oly esetekben, midőn a levágandó ág mindkét oldali alátámasztása nem feltétlenül szükséges, az (f) támaszfókart hasíték nélkül készíthetjük és ekkor csupán arról kell gondoskodnunk, hogy az (i) kés az eddigelé használatban lévő ollókhoz hasonló módon közvetlenül az alátámasztókar mellett haladjon. Az (i) kés előnyösen acéllemezből készül és a (g) nyomókarban, valamint az (m) forgatókarokhoz könnyen oldható módon van megerősítve, miért is könnyen kicserélhető. A 4. ábrán oly foganatosítási példa van feltüntetve, mely szerint a fentiekben ismertetett olló főként fák ágainak lenyesésére szolgál. Ezen célból az olló egyik nyele (p) hüvellyé van kiképezve, melynek segélyével a kellő hosszúságú (s) rúd végére tolható és ezen csavarok segélyéve] vagy más alkalmas módon rögzíthető. Az olló másik (r) nyeléhez (t) zsineg, sodrony, lánc vagy efféle van erősítve, mely az (s) rúdon alkalmazott (z) görgőkön vezetve a foroghatóan ágyazott (u) fogantyúhoz van kötve úgy, hogy ezen fogantyúnak lefelé való forgatása által az (o) nyitórugó hatása ellenében az olló összecsukását idézzük elő. Ha az (s) rudat előnyösen csővel helyettesítjük, akkor a (t) zsineget vagy effélét célszerűen a cső belsejében vezetjük, miáltal annak az ágakba való akadását meggátoljuk. Az (s) rúd alsó végén oélszerűen egy kipárnázott (v) gömböt rendezünk el, hogy huzamosabb használatnál a rúdnak a testhez való támasztása ne váljék kellemetlenné. Megemlítendő végül, hogy jelen találmány tárgya a bemutatott foganatosítási példától számos eltéréssel készíthető, anélkül, hogy ez a találmány lényegét érintené. Szabadalmi igények. 1. Nyesve vágó olló, jellemezve azáltal, hogv egyik karján egy célszerűen acéllemezből készült, bárdalakú kés foroghatóan van ágyazva és ezen késnek az olló forgáscsapjához közelálló valamely pontja forgatókarok segélyével az olló másik karjával csuklósan akként van összekötve, hogy az olló összecsukása alkalmával nem csupán haladó mozgást végez a vele szemben lévő kar felé, ha-