78649. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasuti kocsikapcsoló

— 2 orsót fogadják be: alakjuk olyan (3. ábra), hogy a kapcsolóorsót biztosan közrefogják anélkül, hogy annak a megfelelő szerkezettel való kiemelését gátolnák. Az (la, lb) horogágak mellső vége (10) fölfutó fölületekké van leferdítve, melyek a két kapcsolófél ütközésekor a szemben álló kapcsolófél kapcsolóorsóját a (9) szájba vezetik föl. A (9) száj mögött az (la, lb) horogágak között kiképezett (11) híd a két kapcsolófölület összevezeti, ha nincsenek is egyforma magasságban. A híd alsó részének (12) foka a másik fél (13) öblébe illik, úgy, hogy e két rész kapcsolás után ütközőt képez; emellett azonban a részek a kapcsolt felek (9) szájait egy szintben is tartják, s e célból a (12) fok és ugyanazon kapcsolófél (13) öble oly közös hengerföliilet részeit alkotják, melynek (M) axisa a (9) száj feneke és a (2) kapcsolóorsó közti érintkezési vonal (1. és 3. ábra). Ezen fölületek a másik kapcsolófél fölületeivel együtt két egymásbafogó kapcsolófél (9. ábra) függélyes elmozdulásaikor csuklót alkotnak. Az ábrán jobb kapcsolóiéi kél (I) és (II) magassági helyzetben van föllüntetv'e. Ilogy a kapcsoló hosszirányban is kissé mozgékony legyen a (14) vonórúd két részből áll. melyeket az egyikhez mereven, a másikhoz eltolódhatóan kapcsolt (15) kengyel köt össze; az utóbbi rész (150) karimája és a (15) kengyel közé helyezett erős (16) rúgó (1. ábra) az (1) horogra ható lökésekkor ütközőrúgó gyanánt szolgál. A (2) kapcsolóorsónak a (9) száj oldalfalaival összeműködő oldalai síkak (3. ábra). A (2) orsót hordó (4) karok olyanok, hogy a (2) orsó a i9) szájba foghasson. A (2) orsónak szájból való kiemelésére a (4) karok alsó (40) nyúlványai (17) csapok révén a (21) tengelyen forgathatóan ágyazott (20) karokkal csuklósan kapcsolt (19) tagokhoz vannak kapcsolva. Az orsó kiemelésére a (20) karok a (21) tengelyre ékelt oldaltnyúló (22) karok révén működtethetők, melyek a (20) karok fölső szélével foghatnak össze. A (21) tengelyt a kocsi oldaláról megfelelő forgattyú révén működtethetjük, mely célszerűen a beállított helyzetben rögzíthető. Két kapcsolt kapcsolófél vétlen oldódásának meggátlására a kengyelszerű (24) rész szolgál (1., 6. és 7.) ábra), melynek a szemben álló kapcsolóiéi (la) ága alsó (25 oldalához kell feküdnie (mint ez áz 1. ábrán pontozva van), ha a (2) orsó vagy (4) karjai abból bármi okból fölmozogni akarríának. A (24) kengyel a (4) karok (40) nyúlványaiha szerelt (18, 18') csapokra van szerelve (6. ábra). A (18) csap (26) rúgótokja a (24) kengyelt az (1) ábrabeli biztosító helyzetbe szorítja, mert a rúgó egyik vége a (18) csaphoz, másik vége a rúgótokhoz van erősítve. A (26) rúgótok (27) nyúlványai a (24) kengyelt fogják közre. A zárószerkezet oldása a kapcsolóorsónak a (21) tengellyel való megemelésével egyidejűleg történik. E célból a (24) kengyel a (28) pecek révén (6. ábra) a zárt (29) kerettel van kapcsolva, mely a (21) tengelyre ékelt (30) kar által működtethető. A föltüntetett példánál a (30) kar (31) görgője hat a keret belső fölületére, míg a (32) tárcsát a keretet közrefogva vezetik. Ha két kapcsolóféllel kapcsolást akarunk létesíteni, előbb az egyik fél kapcsolóorsójának a megfelelő (1) horog (9) szájában kell feküdnie (1. ábra), míg a másik fél orsójának meg kell emelve lennie. Ütközéskor mindegyik (la) villaág a másik fél villaágai közé nyomul, miközben a szájban nyugvó orsót a másik fél (10) fölületei megemelik s túlhaladásuk után a most már egymás mellé kerüli mindkét (9) szájba hagyják beesni; ekkor a (12) fokok a (13) öblökkel is összefognak. Ha a kapcsolást végző orsó magasabb helyzetben lenne, mint a másik kapcsolófél (10) fölfutófölülelei, akkor a másik lel hídja viszi az orsót a szájba. Ha két kapcsolóját ütközése előtt mindkét orső a megfelelő szájban feküdt, ütközéskor mindkét orsó kiemelődik a szájból, annélkül, hogy kapcsolás jönne létre. Minthogy az orsókat csak önsúlyuk tartja a szájban, szabadon emelkedhetnek fel úgy, hogy ily ütközéskor a kapcsoló nem sérül meg. A kapcsolat vétlen oldását a (24) kengyel a leírt módon gátolja meg. A kapcsolt felek helyzetét az 5. ábra mutatja. Ha a kapcsolatot oldani kell, a (21) tengelyt (1. ábra) balra fordítjuk úgy, hogy a (30) kar a (29) keretet elforgatja s ez a (24) kengyelt fölfordítja s eltávolítja a másik fél (la) ágától úgy, hogy most már a (4) kar megemelhető. Az 1. ábrán látható, hogy a (22) nyúlványok a (20) kart a (2) orsó megemelésére csak akkor működtetik, mikor a (21) tengely az ábrabeli helyzetből már körülbelül 90°-kal elfordull, vagyis a (24) kengyel már elkerült a záróhelyzetből. A (2) orsó megemelése a (21) tengely továbbfordítása állal történik. Hogy egy ilyen kapcsolóféllel fölszerelt kocsit közönséges csavarkapcsolós kocsival kapcsolhassunk a (6) csapra (1. és 4. ábra) rendes (33, 34) kapcsólószemeket szerelhetünk. Ilyenkor az (1) horgot a 4. ábrabeli helyzetbe sülyeszljük le, s a (7) pecek révén a már leírt módon rögzítjük úgy, hogy a (33, 34) szemeknek és a rendes (5) vonóhorognak kapcsolását nem gátolja. Az (1) ábrából kitűnik, miszerint az új kapcsoló .nem bír a rendes vonóhorog szintje fölé emelkedő részekkel, tehát oly kocsikon is alkalmazható, melyek a kapcsoló fölött, s ahhoz közel homlokpadkával bírnak. Szabadalmi igények. 1. önműködő iapcsoló vasúti kocsik számára, villás kapcsolófejekkel, jellemezve azáltal, hogy mindegyik fej egyfelől nyilt szájú horoggal s