78641. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos vezetékek védelmére zavaró hullámmal szemben

- á -főszikrapáiyát áthidalja, míg a relais áramkörét a íőszikrapálya fényivé zárja. Avégből, hogy a nagy frekvenciájú hirtelen hullámok ne hatolhassanak a relais áramkörébe, az (r) relais látjuk el nagy önindukcióval, vagy pedig e relais elé kapcsolunk nagy önindukciót (lásd például a 2. ábrán (sl), (s2). A fényívet a relais áramkörének zárására használva, az az előnyünk van, hogy a (t) transzformátor szekundér tekercsébén indukált csekély feszültséggel már biztosan gyújthatjuk a fényívet különösen akkor, ha az elektróda anyaga gyanánt a villamosságot jól vezető testeket, mint például szenet, vörösrézt vagy nikkelt használunk. E viszonyokat természetesen az elektróda alakja is befolyásolja. A leégésre való tekintettel célszerű az elektródákat párhuzamosan álló vont fémtestek gyanánt például drótok vagy lemezek alakjában kiképezni. Néhány száz gyújtás után az elektródák fölülete fogazottá válik úgy, hogy egymással szemben két sor szabálytalan alakú csúcs képződik, amelyek a feszültség átütését megkönnyítik. A relais áramkörét célszerűen egymással átlós irányban fekvő pontokon kapcsoljuk az elektródákhoz, amint ezt a 4. ábrán szemléltettük. Evvel az elrendezéssel az áramhurok fúvó hatását küszöböltük ki, amely máskülönben, t. i. ha az elektródákat közvetlenül szemben fekvő pontokon kapcsoljuk a vezetékre,, lépne föl; akkép stabilis fényivet kapunk. Egyenáram helyett a relaisáramkör táplálására váltóáramot is használhatunk. Minthogy azonban a váltóáramú fényív az egyenáramúnál könnyebben megszakad, ezért az elektródákat pl. párhuzamosan álló szénrudak gyanánt képezzük ki. A 3. ábrán többfázisú telephez alkalmas elrendezést tüntettünk föl. Ezen az ábrán (11, 12, 13)-mal az (nl, n2, n3) hálózatban fekvő fojtótekercseket, (cl, c2, c3)-mal kondenzátorokat és (tl, t2, t3)-al a szikrapálya gerjesztésére szolgáló transzformátorokat jelöltük. Az (r) relaisből és a (b) feszültségforrásból álló relaisáramkör a szikrapályához Van kapcsolva; minthogy ebben az elrendezésben az (fl, f2, í'3) segéd szikrapályák többfázis számára közös ellenkontaktussal vannak kiképezve, a hálózat valamennyi fázisa számára elég egy relaisberendezés. Az elektródák leégésének csökkentése végeit az e-célt szolgáló ismert eljárásokat követhetjük az elektródákat például indiferens gázzal úgy mint nitrogénnel töltött edénybe zárhatjuk. A fényív elektródáknak leégését továbbá úgy is csökkenthetjük, hogy a fényívet minden gyújtás után a relais áramkörének nyitásával megszakítjuk. llv berendezést az 5. ábrán tüntettünk föl. Amidőn egy zavaróhullám az (fl, f, Í2) szikrapályát bekapcsolta és a relais áramkörében az áram folyik. az (rl) rölé a (kl) magját vonza és egy (sl) kapcsolót nyit, amely a relaisáramkört megszakítja. Az (f) elektródák közötti fényív kialszik s csupán a következő zavaróhullám hozza létre azt ismét. Amidőn az áram a relaisáramkörben megszakad, a relais magja újból leesik és az (sl) kapcsoló zárul. Az 5. ábrán továbbá oly védőberendezés van fölliintetve, amely egy vezetőrendszert, egyidejűleg föllépő túláram- és túlfeszültség hullám ellen képes védeni. E célból az (rl) relaison kívül, amelyet az (f) szikrapályákon át kell a túlfeszültségnek működtetnie, egy másik (r2) relaist is alkalmazunk, amelynek a tekercsén a vezeték árama közvetlenül foiylk át. Ha túláram lép föl, akkor ez utóbbi relaisnek a (k2) magja a (d) kapcsolót működteti, amely vi -szánt a (g) szakaszkapcsolót iktatja ki. A (k2) maggal a mozgását lassító (\v2) jármű van összekötve (időrelais). Az (rl) relaisnek magjával szintén egy lassítómű kapcsolatos, amely a (kl) magnak lefelé irányuló mozgását lassítja és egyúttal az (al) áramsineket köti össze egymással. A (w2) járómű lefelé irányuló mozgása közben az (a2) áramsineket köti össze. Ila az (al) és az (a2) áramsinek egyszerre zárulnak, ekkor a (b) telep árama az (r3) relaist működteti, amelynek (k3) magja haladék nélkül hat a (d) kapcsolóműrc. Ha tehát üzemközben túláram lép föl, ekkor a szakaszkapcsoló bizonyos lassulással működik. Ha csupán túlfeszültség hullám lép föl egyedül, ekkor az (rl) relais ugyan szintén működésbe jön, a szakaszkapcsolóra azonban csupán akkor gyakorol hatást, ha túlfeszültségből származó zavar túlárammal együtt lép föl. Ha a (wl) és a (w2) járóműnek működési idejét beállítjuk, ekkor a szakaszkapcsoló működtetését tetszés szerint szabályozhatjuk, pl. úgy, hogy a kapcsolót az (r3) rölé csupán akkor váltja ki, ha túlfeszültség föllépte után bizonyos időközben — amelyet a járóművek beállításával szabunk meg — túláram is lép föl a hálózatban. Az 5. ábra szerinti berendezést többfázisú rendszerekben is alkalmazhatjuk, amidőn ezekben is csupán egy (r3) feszültségkiváltóra és egy közbenső (rl) relaisre van szükség, ha az elektródákat a 3. ábrán föltüntetett módon egyesítjük. Szabadalmi igények. 1. Berendezés villamos vezetékeknek zavaróhullámokkal szembeni védelmére a 72731. számú szabadalom szerint, jellemezve azáltal, hogy egy, a fővezetékről leágaztatott biztosítókör (t, cl, f) által előállított szikra a külön feszültségforrásból (b) táplált kiváló relais áramkörének (b, r, f) áramzáró berendezése gyanánt szolgál.