78626. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék gázok vagy gőzök és folyadékok benső érintkezésbe hozására

az (f) dob úgy van ágyazva, hogy a tetemes, pl. 5 másodpercméternyi kerületi sebességgel legyen forgatható. A dob akkora távolságban van a (c) fedéltől, hogy köztük elég bő tér maradjon, melyen át a gáz a beömlő nyílástól az (e) nyílás fölé áramolhat. A dob alja a folyadékba merül, pl. úgy, hogy a dob köbtartalmának 3 százaléka legyen a folyadékszint! alatt. A dob tetszésszerinti áttéel révén pl. a (g) tengely (h) szíjdobja által hajtható. A folyadék a tartályban maradhat, vagy a tartályon tetszésszerinti irányban keresztüláraimolhat. Az utóbbi esetben a tartályt túlfolyatóval kell ellátni, mely a folyadékszint állandó magasságát biztosítja. A tulfolyatót célszerűen beállíthatom képezzük ki, hogy a folyadékszint magasságát szabályozhassuk. A 3. és 4. ábrabei i példánál a henger és a (c) fedél közt csalk oly szűk rés van, hogy a dob zavartalanul foroghasson; eszerint a dob fölött száimbavehető gázmennyiség nem áramolhat át s a szekrénynek (i') belépési gáztere majdnem gázmentesen van elkülönítve az (i2

) kilépési gáztértől. Ezenkívül még a (k) ernyőfalat is úgy rendezhetjük el, hogy tökélelesbitse az (i') és (i2

) tereik elválasztását, ami által gyakorlatilag a gáz egész menynyisége arra kényszerül, hogy a dob alatt bukjon át a folyadékon. Minthogy a hengernek forgás közben csak a folyadék és a csapágyakban föllépő súrlódást kell legyőznie, az erőszükséglet az energikus hatás dacára igen csekély. Ha a dobot gyors forgásba hozzuk, a folyadék egy része a dobfölületre tapadva megemeltetik, míg a tartályban lévő folyadék fölső rétege a súrlódás folytán a forgás irányában gyors áramban előre menesztetik. A gáznak a dobíöliilethez való tapadása, továbbá a dob és az alatta azonos irányban menesztett folyadékfelszín szívő hatása folytán a dob a, gáz egy részét finoman elosztott állapotban magával ragadja a folyadékfelszín alá. Ennek folytán benső elegyedés (oldás, emuigállás) megy végbe a folyadék és a gáz (közt, úgy, hogy alkalom nyílik intenzív cserehatásokra. Ugyanekkor azonban egy másik hatás is érvényesül. Ha forgásba hozott dob akkora sebességet ér el, hogy a röpítőerő a dobfölülettel megemelt folyadékréteg adhásióját legyőzi, a folyadék cseppek aLakjában leröpíttetik a dobról a gáztérbe. A sebesség növekedésével mindig finomabbá és sűrűbbé váló zápor keletkezik a dob körül, úgy, hogy a gáz és folyadék között ismét alkalom nyílik cserehatásokra. Fokozza a hatást az is, hogy a folyadékba visszahulló zápor a folyadékfölszín alá gázt ragad magával s egyben a folyadékfölszínt paskolva, új cseppeket ver ki belőle a gáztérbe. Ha már most az 1. és 2. ábrabtli készülékbe gázt vezetünk a (d) nyíláson át, úgy azt a finom zápor átjárja. A gáz egy része, a zápor által előrehaladásában erősen hátráltatva s ennek folytán a folyadékkal bensően érintkezve halad a dob fölött az (e) nyílás felé. A gáz egy másik kisebb mennyiségét a lehulló cseppek a folyadékfelszín alá ragadják és vele habot képeznek. A gáz többi részét a henger magával ragadja maga és az előrehajtott folyadékfelszín közé s erős mechanikai hatásnak veti alá. A 3. és 4. ábrabeli szerkezetben a gáz a belépési oldalon szintén a záporba jut, mely egy részét szintén, a folyadékba korbácsolja, egyébként azonban a gáz csak oly mérvben juthat a kiáramlási nyíláshoz, amint a dob által a folyadékfelszín alá ragadtatva, a dob alatt átbukik. Ezen kivitelnél ugyan lényegesen kisebb gázmennyiségek küldhetők csak át a készüléken:, ellenben az összes gáz olyan benső érintkezésbe jut a folyadékkal, aimimt az egyébként csak pl. emulgálásnál érhető el. Az ismertetett hatások a készülék egyszerű módosításai révén tetszésszerint gyönigíthetők vagy fokozhatok. A henger merülési mélységének módosítása révén változtathatjuk a záporképzést és a buktató hatást Ugyanilyen változtatáso-