78617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és mérőkészülék függvények integráljainak, ill. középértékének meghatározására

_ 4 — rúdnak hasítékkal ellátott középső része az egyik oldalon, belül fogazva van. Ezen fo­gazott rúddal a (k) fogaskerék kapcsolódik, mely az (s) rúd tengelyirányú elmozgásánál forog, míg az (s) rúd forgatásakor helyben marad, amennyiben a rúd legördül rajta. A (pl) korong alsó síkjából kiszögelő (o) sze­mölcsökben az (s) rúd hosszirányban elcsúsz­tathatóan van ágyazva, míg az (s) rúd el­forgatásakor (pl) korongot magával viszi. A (pl) korong fölött gördül az (rl) futókerék, melynek tengelyén a függélyes (z) tengelyen szabadon forgatható (y2) kúpkerékkel kap­csolódó (yl) kúpkerék van fölékelve. Az (y2) kerékkel együtt forgathatóan van ágyazva a (p2) korong, melyen az (r2) futókerék gör­dül. Az (rl), (r2) futókerekek tengelyén (szl) illetve (sz2) számlálószerkezetek vannak el­rendezve. Az (n) mérőcsúcsnak a készülék függélyes középtengelyétől való távolsága (R), az (rl) futókeréké (Rí), az (r2) futó­keréké pedig (R2). Az (Rl), (R2) távolságok az (rl) futókerekek tengelyeinek az (sl) rúd­hoz erősített (z) karhoz való kapcsolása által kapott fix áttétel útján változtatható. Ha az (s) rudat forgatjuk, akkor az alsó (pl) ko­rong vele együtt forog; az alsó korongon gördülő (rl) futókerék viszont a fölső (p2) korongot viszi magával. Ha az (s) rudat ten­gelye irányában mozgatjuk, akkor (k) fogas­kerék közvetítésével az (sl) fogasrúd vele arányosan mozog, ez viszont az ismertetett fix áttétellel az (rl), (r2) futókerekeknek a közép­ponttól való (Rl), (R2) távolságát változtatja ugyancsak (R)-rel arányosan. A 9. ábrán föltüntetett elemi terület df = -*-R2 doc és az egész terület Legyenek a futókerekek elemi elfordulásai (dnl) és (dn2). A műszer középpontját a (P) középpontra helyezzük (a középpont tetszés szerint választható) és a műszer (n) mérő­esúcsával a (ds) elemi köriven végig hala­dunk, akkor a (pl) korong ugyancsak (da)-val fordul el. 0 = a; u = b állandó számok. Ri . Ra dnL = ~~ Rda; a (p2) korong fordulat­száma dn' = —; ahol (c) állandó szám; dna r2 = dn'Ra ; dn2 == r2 dn2 = r ' 'e ®s ®r t ®két beheiyette­sítve dDa = vagyis df = ^^ab cdn2 ; legyen ^r^abc = C2 , amely a műszertől függő állandó szám és (N2) a futókeréknek fordulatszáma a mérő­rúd egy teljes körülfordulásakor, akkor F = C2 N2 , vagyis a területet megkapjuk, ha a számlálószerkezeten a fordulatszámot leolvassuk. Az elemi készülékeket egymással és ugyan­csak készüléksorozatokat egymással kapcso­latba hozva, általános alakú integrálok álla­píthatók meg közvetlen mérés útján. Ha több elemi készüléket kapcsolunk egy­mással, akkor célszerű elektromos átvitelt alkalmazni. Ez pl. úgy történhet, hogy az első készülék futókerekének tengelye egy­szeri körülforduláskor (n)-szer áramot kap­csol be és az így létrejött áramlökések for­gatják a második készülék korongját; ha az áramlökések számát elegendő nagyra vesszük, akkor elérhetjük, hogy a második készülék korongjának forgása gyakorlatilag az első készülék futókerekének forgásával synchronnak tekinthető. A vázolt alapelvek szerint szerkesztett mérőkészülékek, különösen ha elektromos átvitelt alkalmazunk, célszerűen használha­tók központi registráló-berendezésekhez. Igy pl. egy gőzturbinatelepen mérhetjük egyes aggregátumok gőzfogyasztását és ha a mű­szereket az elektromos készülékek kapcsoló­táblája mellé helyezzük, akkor egymás mel­lett leolvashatók és összehasonlíthatók a gőz­fogyasztás és az elektromos teljesítmények adatai. Vagy pl. valamely földgázmezőn, központi helyen, registrálható különböző gáz­kutakból áramló gáz nyomása, sebessége, mennyisége stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom