78601. lajstromszámú szabadalom • Betörés elleni biztosító

- 3 -részen túl simára van leesztergálva a 'ko­rong, úgy, hogy itt a (11) kefe csúszhatik rajta. A kikapcsolókontaktust a (10) szige­telőíolt képezi, amely a (8) korong külső síkjával színest van besülyesztve a ko­rongba. Az 1. ábrában látható a (10) folt kőrszelet alakja, amely elég terjedelmes hozzá, hogy vak riasztózajt ne keltsen. A (10) szigetelőfolt egy második (12) rugó­kontaktus hatóterébe esik, úgy, hogy a korongnak az 1. ábrából látható állásában a biztosító áramkör meg van szakítva. A készüléket rendes állásában az át nem látszó anyagból készült (14) süveg borítja, hogy avatatlanok meg ne tudhassák a 10) szlgetelőfolt helyét. A süveget (15) csa­varokkal, (16) zsinórral és (17) ólompe­cséttel biztosíthatjuk. A biztosítózárhoz csatlakozó villamos­vezetékek az 1. ábrán vannak föltüntetve. A (11) és (12) rugóktól két (18) vezeték megy az ajtó megrázkódtatásakor vagy kinyitásakor záródó (19) áramkapcsoló­hoz, onnan a (20) áramforráshoz és a (21) rnágneshöz. A (18) vezetékeket valamely ismert nyugalmi áramteleppel biztosíthat­juk keresztülvágás elleti. A (21) mágnessel működik együtt a (22) korong, amit a (23) rugó a mágnestől állandóan visszafelé húzni igyekszik, úgy, hogy a (24), kilincs 'rögzíti a valamely óramű, vagy efféle által hajtott (25) zár­kereket. Ez utóbbival együtt jár egy (26) kontaktuskorong, amely a (29) vezeték keféi, valamint a (27) kefe útján be van iktatva egy riasztó áramkörbe, A bekap­csolást a (28) szigetelőfalt szakítja meg. Mihelyt a (21) mágnes önmagáihoz húzza a (22) horgonyt, a (24) kilincs ki­emelkedik a (25) zárkerékben lévő rovát­kából, s ekkor a (25) zárkerék egy teljes fordulatot végezhet, miközben a (26) kon­taktus folytonosan zárja a riasztó áram­kört. Egy teljes fordulat végeztével ez az áramkör ismét megszakad és a készülék nyugalomba jön. Ha a (19) kapcsoló most újból záródik, akkor az egész 'folyamat ismétlődik, mimellett a (25) zárkerék óra­művében lévő hajtórugónak, vagy effélének méretezésével, ill. beállításával tetszéssze­rinti tartamura szabhatjuk az egy fordu­lathoz kellő időt. A 3. és 4. ábra a betörés elleni biztosí­tóhoz tartozó (30) kulcsot tünteti föl. Ez a kulcs két, (31) és (32) részből áll, ame­lyek egymáshoz képest elforgathatólag vámnak kiképezve. A (31) részben van az egyenlőszárú háromszög keresztmetszetű lyuk (4. ábra), amely a (4) csap (5) tövi­sére dugható, mig a (32) rész (34) 'kulcs­fogantyúval van ellátva. Ez utóbbi assz'iimmetrikussá van kiképezve, hogy a különféle oldóállásokhoz való helyzet pon­tosan beállítható legyen. A (31) és (32) részek közötti viszonyla­gos elforgathatóság folytán, — amint az 5. ábrában szaggatott vonallal Van jelölve, — a (34) kulcsfogantyú és a (33) háromszög középvonala között bármely tetszéssze­rinti szögletet beállíthatunk, s ezt a (35) állítócsavarral rögzíthetjük. A készülék működése a következő: Először a (10) szigetelőfoltot valamely kívánt helyzetbe hozzuk, azután a kulcs­nak (31) és (32) felét egymáshoz képest addig elforgatjuk, amig a (34) fogantyú elé a hozzávaló oldóhelyzetbe, pld. függé­lyes fölső állásba jut. A kulcsrészek ezen viszonylagos helyzetét ja |(35) csavarral rögzítjük. Már most arra való tekintet nél­kül, vájjon mennyire van elforgatva a >(8) kontaktuskorong, a biztosító mindenkor ki fog kapcsoltatni, mihelyt a kulesfogantyú éle a választott, most pld. a fölső függé­lyes állásba jut. A találmány természetesen nem korlá­tozódik a rajzban föltüntetett különös ki­viteli alakokra, amik tulajdonképpen csak példák gyanánt szolgálnak. Ha a föntebb említett módon kulossoro­zatot használunk, akkor a beállítás' for­dítva megy végbe, Először is a kiválasz­tott kulcsot rádugjuk a (6) tövisre, kikap­csoljuk a riasztókészüéket és a kulcsot a kellő helyzetbe fordítjuk. Ezt a helyzetet ütközővel vagy csíptetővel rögzíthetjük, úgy, hogy a (8) .kontaktuskorongot most már kényelmesen átállíthatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom