78594. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet laposra hajtott nadrágok befogására és felfüggesztésére

nyokkal van ellátva, közepén pedig a ferdén előre és lefelé nyúló (10) fogantyút hordja. ' Az 1. ábra szerint a szorító helyzetben a (9) rugók húzásiránya a (6) forgáspont alatt halad el, a szorító tehát záróhatás alatt áll. Ha a ruhát ki akarjuk venni, egyik kézzel megforgatjuk s a másikkal a (3) pofát a (10) fogantyú révén előrehúzzuk, amíg a (4) kar egyidejű elfordulása folytán a rugók túljutottak a holtponton, melyben húzásirányuk a (6) forgásponton megy keresztül. Ekkor már a (9) rugók a szorítót, ill. a (4) kart a nyitott helyzetben tartják meg, melynek határolására a (4) kar (12) orra szolgál. Ha a szorítóba ruhát akarunk betenni, melyet a befogásig két kézzel kell tartani, akkor az 1. ábra pontozott vonala 'értelmében a ruhát a nyílt (3) pofához fektetve, azzal együtt visszük a (2) pofa mellé, melyhez azután már a rugók szorítják a ruhát. Ilyenkor a (3) nyúlványokhoz szorítjuk egy-egy újjal a ruhát a befogás Jbefejeztéig, ami épen a nyúlványok folytán lehetséges anélkül, hogy ujjainkat becsípnők. A 4—6. ábrabeli j>éldánál az ugyancsak mozgó (2) pofa (18) tartókarjai (14) pecek révén mozoghatóan vannak a (3) pofa (4) karjára függesztve s a (15) ponton kapcsolódó (16) csatlórudak révén az (1) fallemez (5) nyúlványainak (17) forgáspontjaihoz kapcsolva. A (6, 14, 15) és (17) pontok két parallelogramm csuklópontjait képezvén, a pofáknak a 4. ábra pontozott nyilt helyzetébe való vitelekor a (18) karok a (2) pofával párhuzamos mozgást végeznek, míg a (4) karok a (3) pofával a (6) pontok, mint tengely körül ívet írnak le. A (9) rúgó egyik végével a (14) forgástengely (14') öbléhez, másik vége az (1) fallemez (19) fülébe van akasztva, s mint a 4. ábrából látható, a záróhelyzetű szorítónál húzásirányával a (6) pontok alatt, nyílt helyzetben a (6) pontok alatt, nyilt helyzetben a (6) pontok a (6) pontok fölött haladván, mindkét helyzetben biztosítja a szorítót. A szorítónak úgy nyitásakor, mint zárásakor arra szorítkozhatunk, hogy a (2) pofát a (3) pofán túlnyúló végein megfogva, nyitáskor föltoljuk, záráskor pedig lehúzzuk, miközben a (3) pofa a (2) pofával való kénvszerműves kapcsolása folytán a megfelelő nyitó-, ill. zárómozgást végzi. A (2) pofa nyúlványai itt is azt a célt szolgálják, mint az 1. és 2. ábrabeli példa (3) pofájának (3') nyúlványai. Az (1) fallemezhez erősített (33) horog a kabát, mellény stb. ráterítésére szolgáló ismert ruhakengyel fölakasztására nyújt módot. A 7. ábrabeli szorító ollós elrendezésű (4, 18) pofakarjainak fölső végei (20, 21) csatlórudak révén a (22) horoghoz vannak kapcsolva. A (20, 21) rudak méretezéíse olyan, hogy K23) közös forgáspontjuk, a (4, 8) karokon lévő (24, 25) forgáspontjaik s e karok (26) csuklópontja körülbelül parallelogrammot képezzenek. A (4) és (18) karok kettősek s közrefogják a (80, 21) csatlórudak végeit, melyeknek másik végei a (22) horgot fogják közre; a (4, 18) karok egymást a (26) pont körül váltakozva keresztezik. Nyitáskor a (2) pofa túlnyúló végeit megfogva, azt egyszerűen föltoljuk, záráskor ellenben lehúzzuk. Nehogy a nyitáskor fölfelé ható nyomás, ahelyett hogy a szorítót nyitná, az egész szorítót fölemelje, a Kifüggesztésnek ellenállást kell kifejtenie. E célból a horog a (22) nyakkal van ellátva, mely alulról a függesztő rúdhoz fekszik. A rugós anyagból készült horog ilyképen a függesztőrúd kerületének több mint felét fogja körül s a rúdra csak rugalmas alakváltozása mellett akasztható föl. Az 1—6. és 12., 13. ábrabeli példáknál a fölfüggesztés ellenállását azáltal érjük el, hogy a pofákat hordó karok a falra vagy egyébre mereven szerelel fallem'izhez vannak erősítve, ill. kapcsolva. A 7. ábrabeli szorító bizonyos hátránya az, hogy a 7a. ábrabeli nyílt helyzetben szimmetrikusan nyiván, mindkét pofa ferde helyzetbe kerül, míg az előző példáknál legalább az egyik pofa nyilt állásban is függélyes maradt. E hátrányt a 8. ábra értelmében azáltal kerülhetjük el, hogy a (20) csatlórúd helyett egy a (22) 'horoggal mereven egyesített (22') kart alkalmazunk. A nyitáskor a (2) pofát felszorítjuk; minthogy a (22') kar helyzete eközben nem változik, a (23) és (24) forgáspontok is helyben maradnak; a (4) karnak a (24) és (26) pontok közti része és a (21) csatlórúd által parallel vezetett (18) kar önmagával párhuzamosan jut a 3a. ábrabeli helyzetbe. A 8. ábrán egyébként még egy oly módosítás látható, mely a szorítót rúgó nélkül tartja nyitott helyzetben. E módosítás a (21) csatlórudak a (22) horoghoz illeszkedő oldalába sajtolt (27) lapos szemölcsből s a horog megfelelő (27') csészéjéből áll, melyek a szorító nyitott helyzetében egymásba csappanva, • a 8a. ábrabeli helyzetet biztosítják. A ruhadarabnak a (2, 3) pofák közé való szorulása egyrészt a szorító mozgó részeinek súlya, másrészt a befogott ruhadarab súlya által biztosíttatik, melyek a szorító mozgó lészeit záró értelemben befolyásolják. A 10. és 11. ábrában föltüntetett foganatosítási példák a 7. ábrabelitől lényegileg abban térnek el, miszerint a jelen esetben (69) drótkengyel gyanánt kiképezett rúgó közvetlenül a (4, 18) ollókarok (24, 25) végein támad, mimellett a rúgó közvetlenül egyesítve lehet a (22) rugalmas horoggal, vagy a 11. ábra szerint azzal egy darabot is képezhet; ezen esetben a horognak a fölfüggesztőrúd alsó oldalához való támasztására a 7. és . ábrának megfelelően két megfelelően kihajlított dróthurok szolgál. A (4) és (18) karok hurokká görbítve ágyazzák (26) csuklócsapjukat,