78567. lajstromszámú szabadalom • Erőáttétel
_ 2 — symmetrikus elrendezésű, görgőket képező (7) radiális nyúlványai golyókon vannak a tárcsában ágyazva s külső végeiken a* (8) fejeket hordják, indyok a (4) lengőíárcsát körülfogó, helytálló (10) dob belső köpenytől ii leiének zeg-zugos, önmagába visSzá~ térő (9) ívhornyába fognak. A (10) dob két ,bí4nl#falábah vannak az (i) és fpngely^k végei- ágyazva. * ; A (7) nyúlványok között elrendezett (11) nyúlványok (12) gördülő fejei egy-egy (13) vezetőkarba fognak, amelyek axiális elrendezésűek ugyan, de a (12) gördülőfejek befogadására szolgáló (14) vezetőhornyaik nem egyenes vonalúak, hanem alaprajzban a 3. ábra pontozott vonalai értelmében egy kinyújtott nyolcast képeznek. Ezen vezetékalak úgy van megválasztva, hogy a lengőtárcsa minden pontja mozgás közben egyforma pályát írjon le. Ennek folytán a lengőtárcsa több nyúlványa foghat a dob egy és ugyanazon hornyába, mert a nyúlványok száma ilyenkör csak attól függ, hogy a (9) horony hány hullámmal bír. Ugyancsak tetszósszerinti számú (11) nyúlványt és (13) vezetéket alkalmazhatunk, ami által a mozgó lengőtárcsa terhelését még fokozottabban teszsziik egyenletessé. Ha az (1) tengely a-hajtótengely, akkor e tengely forgatásakor a (4) tárcsa lengőmozgásba jön, mely a kerület mentén előrehaladó hullámmozgásnak felel meg. A (7, S) nyúlványoknak a helytálló (9) horonybafogása folytán a tárcsa kerületi irányban is kénytelen mozogni, mimellett az áttételi viszonyt a (9) horony hullámainak száma szabja meg, minthogy az (1) tengely minden körülfordulásakor mindegyik (7, 8) nyúlvány a (9) horony egyik hullámán megy végig. A (11) nyúlványoknak a (13) vezetőkarokkal való összefogása folytán a lengőtáresa a (2) tengelyt meneszti. Noha a lengőtárcsa mozgása közben egyenlőtlen sebességgel halad, a (13) karok (14) vezetékeinek említett sajátos alakja folytán a (2) tengely meghajtása mégis egyenletes. ''A, (34) vezetőhornyok fönt megadott alakját akár kísérleti úton, akár pedig matematikailag határozhatjuk meg. Tegyük föl, hogy (X, Y, Z) egy derékszögű koordinátarendszer kóprdihá,|ái, amelynek (fc) tengelye' az >(A) Jongjfly mértani tengelyében, kezdőpontja pedig ezen mértani tengelynek és a (3) tárcsa középsíkjának metszéspontjában fekszik. Tegyük föl továbbá, hogy a (4) tárcsa (ÖÖ, «°) szöggel hájlik az (1) tengely mértani tengelyéhez. A (4) tárcsa egy pontját, amelynek az (X, Z) síkból való távolsága az (1) tengely (<p) szöggel való elforgásának felel meg, a következő egyenletek határozzák meg: X — r sin a cos (p Y = r (1-cos «) sin <p cos <p Z = r [1 (1-cos a) cos2 <p]. Szabadalmi igény: 1. Erőáttétel egymás meghosszabbításában fekvő tengelyek számára, melynek az egyik tengelyre szerelt lengőtárcsájának radiális nyúlványai a lengő tárcsát körülfogó dob zeg-zugos ívhornyába fognak, a lengőtárcsának egy vagy több más nyúlványa pedig egy-egy hosszúra nyújtott vezetékbe fognak, mimellett vagy a dob, vagy a vezeték a másik tengelyre van erősítve s ennek megfelelően vagy a vezeték, vagy a dob helytállóan van elrendezve, jellemezve azáltal, hogy az említett hoszszúra nyújtott vezetékek oly görbe szerint, képezvék, hogy a lengőtárcsa minden pontja a tárcsa mozgásakor egyforma pályákat ír le, amelynek folytán lehetővé válik, hogy a lengőtárcsa több nyúlványa foghasson a dob egy és ugyanazon ívhornyába. (1 rajzlap melléklettel.) Pallas-nyomda, Budapest.
