78567. lajstromszámú szabadalom • Erőáttétel

_ 2 — symmetrikus elrendezésű, görgőket képező (7) radiális nyúlványai golyókon vannak a tárcsában ágyazva s külső végeiken a* (8) fejeket hordják, indyok a (4) lengőíárcsát körülfogó, helytálló (10) dob belső köpeny­től ii leiének zeg-zugos, önmagába visSzá~ térő (9) ívhornyába fognak. A (10) dob két ,bí4nl#falábah vannak az (i) és fpnge­ly^k végei- ágyazva. * ; A (7) nyúlványok között elrendezett (11) nyúlványok (12) gördülő fejei egy-egy (13) vezetőkarba fognak, amelyek axiális el­rendezésűek ugyan, de a (12) gördülőfejek befogadására szolgáló (14) vezetőhornyaik nem egyenes vonalúak, hanem alaprajz­ban a 3. ábra pontozott vonalai értelmé­ben egy kinyújtott nyolcast képeznek. Ezen vezetékalak úgy van megválasztva, hogy a lengőtárcsa minden pontja mozgás közben egyforma pályát írjon le. Ennek folytán a lengőtárcsa több nyúlványa fog­hat a dob egy és ugyanazon hornyába, mert a nyúlványok száma ilyenkör csak attól függ, hogy a (9) horony hány hul­lámmal bír. Ugyancsak tetszósszerinti számú (11) nyúlványt és (13) vezetéket al­kalmazhatunk, ami által a mozgó lengő­tárcsa terhelését még fokozottabban tesz­sziik egyenletessé. Ha az (1) tengely a-hajtótengely, akkor e tengely forgatásakor a (4) tárcsa lengő­mozgásba jön, mely a kerület mentén előrehaladó hullámmozgásnak felel meg. A (7, S) nyúlványoknak a helytálló (9) horonybafogása folytán a tárcsa kerületi irányban is kénytelen mozogni, mimellett az áttételi viszonyt a (9) horony hullá­mainak száma szabja meg, minthogy az (1) tengely minden körülfordulásakor mindegyik (7, 8) nyúlvány a (9) horony egyik hullámán megy végig. A (11) nyúl­ványoknak a (13) vezetőkarokkal való összefogása folytán a lengőtáresa a (2) tengelyt meneszti. Noha a lengőtárcsa mozgása közben egyenlőtlen sebességgel halad, a (13) karok (14) vezetékeinek emlí­tett sajátos alakja folytán a (2) tengely meghajtása mégis egyenletes. ''A, (34) vezetőhornyok fönt megadott alakját akár kísérleti úton, akár pedig matematikailag határozhatjuk meg. Tegyük föl, hogy (X, Y, Z) egy derék­szögű koordinátarendszer kóprdihá,|ái, amelynek (fc) tengelye' az >(A) Jongjfly mértani tengelyében, kezdőpontja pedig ezen mértani tengelynek és a (3) tárcsa kö­zépsíkjának metszéspontjában fekszik. Tegyük föl továbbá, hogy a (4) tárcsa (ÖÖ, «°) szöggel hájlik az (1) tengely mértani tengelyéhez. A (4) tárcsa egy pontját, amelynek az (X, Z) síkból való távolsága az (1) tengely (<p) szöggel való elforgásának felel meg, a következő egyenletek határozzák meg: X — r sin a cos (p Y = r (1-cos «) sin <p cos <p Z = r [1 (1-cos a) cos2 <p]. Szabadalmi igény: 1. Erőáttétel egymás meghosszabbításában fekvő tengelyek számára, melynek az egyik tengelyre szerelt lengőtárcsájá­nak radiális nyúlványai a lengő tárcsát körülfogó dob zeg-zugos ívhornyába fognak, a lengőtárcsának egy vagy több más nyúlványa pedig egy-egy hosszúra nyújtott vezetékbe fognak, mimellett vagy a dob, vagy a vezeték a másik tengelyre van erősítve s ennek megfelelően vagy a vezeték, vagy a dob helytállóan van elrendezve, jelle­mezve azáltal, hogy az említett hosz­szúra nyújtott vezetékek oly görbe sze­rint, képezvék, hogy a lengőtárcsa min­den pontja a tárcsa mozgásakor egy­forma pályákat ír le, amelynek folytán lehetővé válik, hogy a lengőtárcsa több nyúlványa foghasson a dob egy és ugyanazon ívhornyába. (1 rajzlap melléklettel.) Pallas-nyomda, Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom