78540. lajstromszámú szabadalom • Ingás átalakító

Megjelent 1921. évi december hó 19-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 78540. szám. VIIlg. OSZTÁLY. Ingás átalakító. TELEPHON-APPARAT-FABRIK E. ZWIETUSCH & O G. M. B. H. CÉG CHARLOTTENBURGBAN. A bejelentés napja 1919 november hó 20-Ika. Elsőbbsége 1919 január hó 31-ike. A találmány tárgya készülék villamos egyenáramnak váltakozó árammá való átalakítására és különösen olyan átalakítók javítására vonatkozik, amelyeknél a szerkezet egyszerűsítése végett az átvivőcséve és a sarkátváltó egyesítve vannak, mimellett a sarkátváltó működtetése az átvivőcséve útján történik. A találmány tárgyát tevő átalakító csekély áramfogyasztása és az eddiginél lényegesen nagyobb hatáskfoka révén tűnik ki. A találmány értelmében ezeket az előnyöket az átvivőcséve primér tekercsének különös elrendezése révén érünk el. A primér tekercs két vagy több részből áll, amelyek vasmagon vannak elrendezve és amelyek sem kétfonalosan, sem egymásfölött nincsenek tekercselve, hanem egymásmelleit és egymástól elkülönítve vannak elrendezve. A tekercsek akképen vannak kapcsolva, hogy a szétválasztási helyeken szóródási mezők képződnek. A szóródási mezők az esetről-esetre áramvezetőtekercsnek megfelelően a csévék szétválasztási helyének egyik vagy másik oldalán vannak és horgonyt hoznak lengésbe. Az egyes részek elrendezése emellett olyan, hogy a horgoay mozgásközben a primér tekercseket váltakozva bekapcsolja, miáltal az átvivő szekundér tekercsében váltakozó áram keletkezik. A nem polarizált horgony közvetlenül a két primér cséve szétválasztási helye előtt rugalmasan van fölfüggesztve és csakis azon szóródási mezőben mozog, amely a primér csévék váltakozó mágnesezése folytán keletkezik, mimellett a csévék, illetve az átalakító magjának egyáltalán nincs illesztési hézaga. Az eddig ismeretes átalakítóknál ezideig alkalmazott állandó mágnesek és külön mágnestekercsek révén polarizált horgonyok elesnek. Magának az átalakítónak hatása is nagyobb azon körülmény folytán, hogy a vasmagban illesztési hézagok nincsenek. Az inga horgonyának átpolarizálása sem következik be. A sarkátváltó inga hajtására tehát más erőt nem használunk, mint azt, amely már önmagában véve amúgy is megvan, ezenkívül áramfogyasztó segédszközökre, mint pl. szarvakra vagy illesztési hézagokra a vasmagban nincsen szükség. A találmány tárgyát tevő készülék tehát nagyon gazdaságos. A mellékelt rajzon a találmány egyik kiviteli alakjának kapcsolási vázlata példaképen -•an föltüntetve. A két (Pl) és (P2) tekercsrészből álló primér cséve a zárt, gyűrűalakú és illesztési hézag nélkül készült (r) vasmagon akképen van elrendezve, hogy a két tekercsrész egymásmelleit és kellő köz megtartása mellett egymástól elkülönítve fekszik. A tekercsrészek még a vasmagra helyezett gyűrűalakú és nem vezető anyagból való (s) tárcsák révén kétoldalt határolva vannak. A tekercsrészek egyikének kezdete és a másiknak vége a két tekcrcsrész számára közös telep, illetve más egyenáramú áramforrás egyik sarkához vezet, míg a két tekercsrész másik vége a sarkátváltó egy-egy (k, kl) kontaktusával van összekötve. A sarkátváltó a nem polarizált és rugalmasan fölfüggesztett (a) horgonyból áll, amely a (k, kl) kontaktusok között leng és ezekkel a kontaktusokkal váltakozva érintkezésbe jön. A (b) telep másik sarka az (a) horgonnyal áll összeköttetésben, úgy hogy aszerint, amint az (a) horgony az