78515. lajstromszámú szabadalom • Több egymással párhuzamosan kapcsolt csőhurokból álló túlhevítőelem fűtőcsöves gőztúlhevítőkhöz

nél két, egymással párhuzamosan kapcsolt (a) és (b) csőhurok van elrendezve a (c.) fűtőcsőben, a túlhevítendő gőzt a fűtőgázok áramában egyszer oda-, egyszer visszavezetjük. A gőz a fűtőgázok áramlási iránvával ellentétes irányban jut be a túlhevítőelembe és azzal azonos irányban lép abból ismét ki. A túlhevítőelem első részében a gőz igen sok meleget vesz át a fűtőgázok l ói, minthogy igen nagy a füstgázok és.a nedves gőz hőfoka közti különbség is. Ellenben a túlhevítőelem utolsó részében a gőz nem vesz föl többé meleget a fűtőgázokból, sőt előfordulhat az az eset, hogy a túlhevített gőz meleget ad vissza a fűtőgázoknak, mert a fűtőgázok a fűtőcsőből való kilépésükkor már a túlhevített gőz hőfoka alá vannak hevülve. Feltéve, pl. hogv a fűtőgázok hőfoka, a füstcsövekből a füstkamrába való kilépésükkor, kb. 300°, a gőzé pedig, a túlhevítőelem nedvesgőzoldalán, kb. 190", míg annak forrógőzoldalán kb. 350°, akkor a túlhevítőelem forrógőzoldalának kb. középső részén a gőz már csaknem semmi meleget sem vesz föl többé a fűtőgázokból, minthogy a különbség a fűtőgázok és a gőz hőfoka közt ezen a helyen már csak kb. 20". A túlhevítőelem kilépési helye (vége) felé nem csak túlhevítése nem történik többé a gőznek, hanem még a túlhevített gőz ad át meleget a füstgázoknak. Még nagyobb, pl. 400°-ra való gőzlúlhevítés esetén ez a hátrány még inkább bekövetkeznék. Azonkívül még az a hátránya is van ennek az ismert elrendezésnek, hogy a füstcsövekből kinyúló túlhevítőcsővégek nagy száma azoknak a gőzgyüjtőszekrényeken való megerősítését nagyon megnehezíti. A 2. és 3. ábrán Vázlatosan föltüntetett, a találmánynak megfelelően kiképezett túlhevílőelemekkel elkerüljük ezeket a hátrányokat. A 2. ábrán látható túlhevítőelem két, egymással párhuzamosan kapcsolt U-alakú (d) és (e) csőhurokból áll, melyek (g) kanyarodási helyük mögött egy közös (f) gyüjtőcsőhöz vannak kapcsolva, mely utóbbiak keresztmetszete megfelel a két cső keresztmetszete összegének. A (h) összekötőhely célszerűen a (c) fűtőcsövön belül van elrendezve. A 3. ábrán látható másik foganatosítási példánál a kél, egymással szintén párhuzamosan kapcsolt (j) és (k) csőhuroknak a nedvesgőzt vezető vége is egyközös (m) elosztócsőhöz van kapcsolva, mely a nedvesgőzt vezeti a két csőhurokhoz. A nedvesgőzt vezető ezen csővégek (n) összekötőhelye a (c.) főtőcsőnek a füstkamrába való kilépési helyén van elrendezve, hogy az eltávozó füstgázok melegét is, lehetőleg nagy fűtőfölülettel, a lehelő legkedvezőbben hasznosítsuk. Lehet azonban ezt az (n) összekötőhelyet célszerűen a (c) íüstcsövön kívül is, amennyire csak lehet, be a füstkamrába helyezni, hogy a nedvesgőzoldalon a csőhurkok valamennyi csőszárát a füstkamrában lévő füstgázok is súrolhassák. A forrógőzt vezető csőszárak rövidebbek, mint a nedvesgőzt vezetők úgy, hogy (o) gyüjtőcsövük, az eltávozó fűtőgázoknak a kilépés helyén való hőfoka szerint, rövidebb vagy hosszabb szakaszon nyúlik be a (c) fűtőcsőbe. Ezáltal csökken a csőnek meleget leadó fölülele. Azonkívül a túlhevítőelemeK ezen alakja azt az előnyt nyújtja, hogy, a (c) fűtőcsőben lévő négy csőszár dacára, mindigyilc túlhevítőelemnek csak két kapcsolási helye van a gőzgyüjlőszekrényekhez való kapcsolásra. Minthogy egy-egy túlhevltőelem forrógőzl vezető vége a fűtőcsövön belül kisebb helyet igényel, mint amennyi a gőzkeresztmetszetnek, egymással párhuzamosan kapcsolt csőhurkok esetén, megfelel. ezért a forrógőzből a meleg esetleges visszajutását a füstgázokba azáltal még jobban lehet csökkenteni, hogy a forrógőzl vezető (m) csatlakozó csövet hőszigetelő burkolattal vesszük körül. Az ilyen túlhevítőelem már most úgy lehet kiképezve, hogy a két (j, le) csőhurok egyetlen vízszintes síkban van elrendezve a (c) fűtőcsőben, amint ez a rajz 4—7. ábráin látható. Ez esetben a két, (m) és (o) csatlakozócső is, a íűtőcsőből való kilépési helyen, vízszintes síkban egymás mellett fekszik. A 8. ábra olyan foganatosítási példát mutat, melynél a két, (r) és (s) csőhurok egymásmellen két függélyes síkban van elrendezve. Az (m) és (o) csatlakozócsövek ekkor egymás alatt feküsznek. Az egyes, egymással párhuzamosan kapcsolt csőszárak több csőkanyarulatból (kígyócsőtekervényből) is állhatnak, melyek közül egy-egy van beillesztve mindegyik fűtő csőbe. A gőzt be- és elvezető csatlakozócső ekkor az első, ill. az ulolsó csőkanyarulathoz van kapcsolva. A két csőszárnak a csatlakozócsövekkel való egyesítése a forró és a nedvesgőzoldalon vagy odahegesztéssel vagy külön összekötőtagokkal történhetik. Szabadalmi igények. 1. Több egymással párhuzamosan kapcsolt csőhurokból álló túlhevítőelem fűtőcsöves g\őztúlhevítőkhöz, azáltal jellemezve, hogy a csőhurkoknak a l'orrógőzt vezető csőszárai célszerűen a csőszárak összes kersszlinetszelével azonos keresztmetszetű közös ebezetőcsőbe torkolnak ki, melynek a csőszárakhoz való csatlakozóhelye a csőhurkok kanyarodási helye mögött van. 2. Fűtőcsöves gőztúlhevítőkhöz való, az 1. pontban igényelt túlhevítőelem foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a esőhurkoknak a nedvesgőzt vezető csőszárai közös nedves gőzbevezetőcsőhöz vannak kapcsolva. 3. Főtőcsöves gőzlúlhevítőkhöz való. az 1. és 2.