78510. lajstromszámú szabadalom • Lapátrendszer a mozgó víz energiájának kihasználására
— 2 -(2. ábra). A pontos beállítás a tutajon akár homokkal, akár vályúszerű mélyedésbe bemert vízzel, akár bármily más ballasttal érhető el. Az (a—b) fahengerekbe a fogaknak megfelelő, de nagyobb foghelyek vaninak bevágva, hogy a fogak mozgása zavartalan legyen. Az ábrán fölvett esetben 8 foghely van s így négy fog folyvást közireműködhetik az erők átvitelében. A vászon és a fogak leírt elrendezésének igen nagy előnyei vannak: a) A lapátokat hordó, az . erőt fölvevő és leadó, illetve közvetítő anyag egy és ugyanaz; b) mivel az erőközlés a gépészeti iparban eddig szokatlan szélességben (2—3 méter, esetleg több) történik a szíjjal történő átvitellel összehasonlítva, így az erőt közlő részek: a fogak és a végnélküli vászon egységnyi részén igen kis erők adódnak át, úgy hogy eddig szokatlan megoldások, mint pl. vitorlavászon és a vászonra fölszögezett fa mint fog is teljesen kielégítő működést biztosítanak. Az (a) henger egy szíjfeszítőhöz hasonló szerkezettel, mely az ábrán nincs jelölve a (b) hengerhez közelíthető, ill. tőle távolítható, miáltal a végíiélküli vászon mindig a kellő feszültségben tartható. Amennyiben a két henger távolsága miatt szükségesnek látszik a két henger közé a végnélküli vászon fölső részét alátámasztó hengereket vagy görgőket lehet alkalmazni. A lapátrendszer működése most már a következő: A vízen helyes magasságban magától megmaradó rendszer alullevő lapátjaira a víz eleven erejénél fogva nyomást gyakorol. Ha a rendszert teher nélkül járatjuk, úgy a lapátok a víz sebességével körülbelül egyenlő sebességgel járnak, ill. ennek megfelelően forgatják a hengereket. Ha terheljük a rendszert, úgy a lapátok lassabban haladnak. A lapátok mozgását figyelve látjuk, hogy a vízben mozgó lapátok egyrészt a csuklóban, másrészt a heveder által akadályoztatnak meg abban, hogy a csukló körül a vízfolyás irányában és értelmében elforduljanak. így teszik meg utjukat egészen a hengerig, hol a végnélküli vászon által lassan kiemeltétnek a vízből, s ily állapotban fölhúzva, a lapátok haladás közben ráfekszenek (b) henger irányában haladó végnélkiili vászonra. Mikor a lapát a (b) hengerhez ér, haladás közben a henger a csukló körül előre fordítja a lapátot, mely a heveder hossza szerint igen rövid időn belül a víz közreműködésével lefordul a víz eleven ereje és a lapát nehézkedés által előírt egyensúlyi helyzetbe. A lapát aztán ebben a helyzetben mozog to<vább és veszi át a víz energiáját. A két henger közül a vízfolyás irányában elül lévő (b) henger van hivatva arra, hogy a végtelen vászon, ill. a fogak által átadott mozgási energia fölvegye, s ez a henger adja azt aztán tovább, annak a célnak megfelelőleg, melyrea lapátrendszer készül. Ha pl. villamos árammá akarjuk a vizienergiát átalakítani, úgy a (b) hengerre közvetlenül mindkét végén fafogazású, esetleg teljes favázás fogaskereket adhatunk, mely egy előtéttengelyt haj Ihat, s erről az előtéttcngelyről voLna a dinamó szíj áttétellel meghajtható. Ha a víz sebességét pl. 1 méternek tételezzük föl másodpercenként, úgy maximális munkateljesítmény esetén a lapátrend. szer K m. sebességgel halad. A henger átmérőjét pl. 25 cm.-nek választva a henger fordulatszáma percenként 38, ami pld. 1:5 és 1 : áttétellel a dinamó fordulatszámára emelhető. A leírt elrendezés megengedi, ho,gy igen nagy tömegeket késztessünk munkakifejtésre. A nagy tömegeknek gyakorlati határt szabnak a szerkezet, anyagok munkabírása. Ugyanazon lapátnagyságoknál a rendszer teljesítő épességét azáltal is növelhetjük, ha a tutaj orrá,n és két oldalán terelő fölületeket alkalmazunk, melyek a vizet a lapátokra oldalról is ráterelik. Mivel a kifejtett energia a sebesség fokozásával négyzetesen növekszik, ezért törekednünk kell a lapátrendszert a víz legnagyobb sodrába beállítani. Elég, ha a tutajt az orránál fogva kötjük ki, mert így a tutaj a víz legerősebb sodrának irányába önmagától helyezkedik el. A leírt rendszernek igen nagy előnye az, hogy egész egyszerű módon úgyszólván fagymentessé is tehetjük, más szóval elérhetjük azt, hogy igen nagy hidegeket kivéve a rendszer télen is akadálytalanul dolgozik. Ez abból áll, hogy a tutaj orránál és végénél egy elég széles és a várható jégmélységnek megtelelő gerendázatot fektetünk keresztbe a vízbe, mely alatt a víz a lapátokhoz még szabadon folyhat. Ezenkívül a visszamenő végnélküli vászon fölött és oldalt beburkoljuk az egész lapátrendszert rossz hővezetőréteggel, mely lehet pl. kettős deszkaburkolat. és közötte lévő szalma, vagy gyalúforgács. Mivel az egész rendszer alig emelkedik ki a vízből s mivel különben is mozog, a vízből alulról jövő meleg nem engedi a lapátokat befagyni. A tutaj természetesen befagy a jégbe, a lapátrendszer pedig a burkolat alatt zavartalanul működik. Ezt a lapátíendszert nagy előnnyel lehet alkalmazni a folyóvizek eddig ki nem használt mozgási energiájának hasznosítására, különösen 3 gyorsfolyású vizek mellett fekvő község villamvilág'ítása és erőátvitele volna ezen a módon ellátható. Ez annyival is inkább lehet, mert a lapátrendszer tutajra lévén építve, helyét könnyen változtathatja. Több ily lapátrendszer egységet lehetne a folyón egymásután bizonyos távolságra elhelyezni, s ezek közös elektromos rendszerre dolgozhatná-