78472. lajstromszámú szabadalom • Hajtó- és kormányszerkezet erőjárművekhez

szegmens oldalfalaiban (41), (42) csapok révén vannak ágyazva. A föltüntetett fo­ganatosítási példában az iktatókilincsek görbe érintkezési fölületekkel bíró szorító­pofák gyanánt vannak kiképezve. A görbe felületek egyike a gyűrűszegmens (38) belső felületével érintkezik, másika pedig a (43), illetve (44) szán homomlatába fog. A (43), (44) szánok a (150) peremen csúszhatnak és kis mértékben a gyűrű­szegmenshez képest is elmozoghatnak a szegmensben megerősített (45) ütközők által határolt közben. A szánok homorú felületeinek görbületi sugara valamivel nagyobb, mint a szorítópofák megfelelő érintkezési felületeié, úgy hogy a szorító­pofák a szánokon részleges gördülőmoz­gást végezhetnek. Azáltal, hogy a szorító­pofák domború érintkezési fölületeivel összeműködő fölületek mindkettője ho­morú, nagy támadófölületeket érünk el a szorítópofák és a veliik összeműködő ré­szek között, úgy hogy a szorítópofák nagy erőket vihetnek át, anélkül, hogy a velük érintkező részek vagy a pofák maguk ál­landó alakváltozást szenvednének vagy törnének. Mindegyik gyűrűszegmens (99) és (40) szorítópofája egymással szemben van el­rendezve, úgy hogy mindegyik csak egyik forgásirányban működik. A szorítópofák ennek megfelelően oly elrendezésűek, hogy a csapjuk körüli elfordulás révén oly helyzetbe juthatnak, melyben lazán fekszenek a (38) belső fölület és a meg­felelő (43) vagy (44) szán között. A szorítópofák be- és kiiktatására a kö­vetkező szerkezet szolgál: . A (39), (40) szorítópofák homloklapjai­hoz egy-egy (46), (47) és (48), (49) rúgó támaszkodik. A külső (46) és (48) rugók másik végei a gyűrűszegmens helytálló (50), (51) részeihez támaszkodnak s ál­landóan kissé feszültek, úgy hogy a szo­rítópofákat laza helyzetükben igyekeznek tartani. A szorítópofák beiktatására szol­gáló (47) és (49) belső rugók kissé erőseb­bek a külsőknél, s oly módon vannak a szorítópofák és egy a gyűrűszegmensben ágyazott (52) tolattyú közé helyezve, hogy a tolattyú egyik vagy másik irányú eltolása révén a rugók váltakozva megfe­szíthetők vagy meglazíthatok. Mindegyik (52) tolattyú mozgatására a gyűrűszeg­mensben ágyazott (53) bütyöktárcsa szol­gál, melynek két egymásra merőleges bütyke az (52) tolattyú egy nyílásába fog, míg a bütyöktárcsa tengelye a gyűrűszeg­mensen kívül két (54) kart hord, melyek a bütyöktárcsa elfordítása céljából az (56) villáról lenyúló (55) karral működnek össze. A fönt leírt (12) és (13) tárcsáknak egy­mástól független beállítása a munkahely­zetbe a következő szerkezet révén törté­nik: A (12) tárcsának a (9) tengellyel együttforgó s egyúttal a (18) test körül forogható (22) hajtóteste az (57) csatló­tag révén (3. ábra) van kapcsolva egy golyóscsapágynak, a (9) tengelyen eltol­ható, de el nem forgatható (58) részével. E csapágy (59) külső része külső csavar­menettel ellátott. (60) meghosszabbítással bír, melynek csavarmenetei a helytálló (10) állvány megfelelő csavarmeneteibe fognak. Az (59) külső csapágyrész, to­vábbá (61) külső fogzással bir, mellyel a lazán ágyazott (62) közlőkerék révén a (64) vezértengelyen ülő (63) kerék műkö­dik össze. Hasonlóan van a (13) tárcsa (23) hajtóteste a (65) csatlótag révén a (9) tengelyen eltolhatóan elrendezett má­sik csapágy belső (66) részével kapcsolva, amely csapágy külső (67) része csavar­meneteivel a (11) állvány részbe fog és a (69) fogazással bír, mely a (70) közlő'ke­rék révén a (71) kerékkel működik össze. A (71) kerék a (64) tengelyt körülfogó (72) üregtengelyre van ékelve. A (72) ten­gely egyrészt a (11) állvány részben, más­részt a (73) állványrészben (1. ábra) van ágyazva, míg a (64) tengely ágyazására a (10) állványrész és a (72) üregtengely szolgál. A (72) tengely külső végére a (74) kar

Next

/
Oldalképek
Tartalom