78470. lajstromszámú szabadalom • Önműködő utánállítóberendezés fékrudazatok számára
4. ábra a jelen találmány szerinti utánaállító berendezés alkalmazási módját tünteti föl. Az 5. és 6. ábrák a 3. és 4. ábrák szerinti elrendezésnek oldalnézetei. Az ta) fékvonórúdnak (2. ábra) csavarorsószerű nyúlványa (g)-vel van jelölve. Ezen a nyúlványon könnyen elfcrdíthato ()') hüvely foglal helyet, mely belü! anyamenetekkel van ellátva, melyekkel a (g) csavarorsó menetei kapcsolódnak. Az (f) hüvelyen egy vele csapszög vagy efféle útján összekötött (m) tartókorong, továbbá az (n) födővel elzárt (b) tok foglal helyet. A tok belsejében elhelyezett (d) kilincskerék az (f) hüvelyre van fölékelve. A (1)) tok egyik, belső falára a (b) kilincskerékkel kapcsolódó és a (k) lemezrúgó útján állandóan és enyhén a (d) kilincskerék fogaihoz szorított (c) kilincs csap körül forgathatóan van fölerősítve. A (b) tok külső falára két (i) szem van ráöntve, melyek között az (o) vonórúd foglal helyet. Ebbe a rúdba egyrészt erős (e) rúgó kapcsolódik, míg másrészt (1), illetve (11 és 12) szögemelő (lásd a 3. és 4. ábrákat), a fékrudazat mozgását az (o) vonószervre viszi át. Az (e) rúgó egyik vége elmozdíthatatlanul van fölfüggesztve. A szerkezet működési módja a következő: Ha a fék meghúzásakor a (p) főfékemelő kileng (3. ábra), akkor ez a mozgás az (1), illetve (11 és 12) szögemelőkre vitetik át (4. ábra). Az (o) vonószerv a szögemelők útján az (1) nyil irányában mozog el (1. ábra). A (b) tok a (2) nyil irányában forog el. A (c) rekesztőkilincs emellett a (d) kilincskerék fogai fölött csúszik. Az (e) rúgó a féktuskók kopásának mérvéhez képest erősebben vagy gyengébben feszíttetik meg. Ha a fékemelő kilengése a féktuskók nagymértékű kopása folytán nagy, akkor a (c) kilincs a (d) kilincskerék több foga fölött csúszik el. Ha már most oldjuk a féket és ennek következtében a (p) fékemelő ellenkező irányú mozgást végez, akkor a megfeszített (e) rúgó a (b) tokot és azzal együtt a (c) kilincset és annak közvetítésével az (f) hüvelyt is, a (3) nyíl irányában (1. ábra) visszaforgatja. Emellett az (f) hüvely a (g) orsó hossztengelyével párhuzamosan tolodik el a csavarmenet emelkedésének megfelelően, azaz az (a), illetve (al) vonórúd megrövidül és a féktuskó kopásának mértékében közeledik a kerékabroncshoz. A 3. ábra szerinti elrendezésénél a (p) fékemelő mozgása egyenlő mértékben vitetik át a két (a) és (al) vonórúd utánaállító szerkezeteire, miután csak egy (1) szögemelő van elrendezve. Ha ennél az elelrendezésnél már most az egyik, pl. a (hl) féksarucsoport kopása nagyobb mértékű, mint a (h) csoporté, akkor az utánaállítás csak a (h) féksarucsoport kopásának felel meg. Ennek az a következménye, hogy az utánaállító szerkezet elrendezése ellenére a (h) és (hl) féksaruk egyenlőtlenül fekszenek neki a kerékabroncsnak és ezzel együtt a fékrudazatnak, esetleg rézsútosan áll be vagy elhajlik. A 4. ábra szerinti elerendezésnél ezek a hátrányok nem lépnek föl, miután minden egyes fékpofacsoportnak külön utánaállító szerkezete van, mely a másiktól teljesen függetlenül múködik. Az (a) és (al) fékvonórudak megrövidítése itt különböző lesz, aszerint, hogy mily mértékben halad előre a (h) és (hl) féksarucsoportok kopása. Ennél az elrendezésnél ugyan a (h) ós (hl) féksarucsoportok egyenlőtlen kopása esetén is rézsútosan áll be a féktraverz, azonban hajlítási igénybevételektől még sem kell tartanunk. A traverzek rézsútos állása tehát önműködően ki van egyenlítve. Mint már említettük, a fékrudazatnak és az utána állító szerkezetnek sajátos kiképzése nem játszik szerepet. Lényeges a találmány szempontjából az, hogy a féksaruk azon csoportjának, melynek kopása a fékrudazatra kifejtett káros hatás tekintetében összegeződik, külön utánaállító szerkezete van, melyet a fékrudazatnak azon része működtet, melynek kilengésén vagy egyéb mozgásán az egyenlőtlen kopás hatása legelőször válik észrevehetővé.