78447. lajstromszámú szabadalom • Légszivattyú

nagyobbodik és az alsó dugattyú fölfelé mozgása ellenére is még kondenzátum beszívását idézi elő. (Ellentétben az Edwardféle szivattyúval, amelyben a dugattyú fölfelé mozgása folyamán a köbtartalom csökkenése folytán a kodenzátumnak egy része a hasítékon ismét vissza^-omul.) A diagrammon látható (b) pontban a dugattyúknak egymástól való eltávolodása a legnagyobb, s egyidejűen a (B) csatorna záródik. Most a kondenzátum-keverék sürítődik és rövidesen (c) pontban a fölső dugattyú megnyitja a fölső (F) hasítékot. Ennek következtében először is a vákuum az atmoszférikus nyomással kiegyenlítődik, majd a relativ dugattyúútnak további csökkenése után a kondenzátum a (G) csövön fokozatosan kiszorul a szivattyúból. A (d) pont elérésekor, ahol a relatív dugattyúút a legkisebb (elméletben zérussal egyenlő), a fölső (D) dugattyú a fölső hasítékot elzárja és a relatív dugattyúút fokozatosan ismét nagyobbodik, mig (e) pontban a (B) hasíték ismét kinyilik, s a játék elölről kezdődik. Az (F) kibocsátó hasíték elrendezésével kiküszöböljük az ismert Edward-féle szivattyú gumi- vagy fémcsa,ppantyúit és ezekkel együtt elmaradnak a velük járó jelentékeny káros terek úgy, hogy a kondenzátum majdnem maradék nélkül kitolódik és a káros tér az egyáltalán lehetséges legkisebb mértékre szorítható. A csappantyúk elmaradása folytán a kondenzátum fokozatosan, lökések nélkül ömlik ki. A kondenzátum be- és kiömlése éles irányváltozás nélkül megy végbe; a szivatytyú a legerősebb vákuum és a legnagyobb fordulatszám esetén is úgyszólván zajtalanul működik. A második kivitelben, amelyből a 3. ábra egy metszetet, a 4. ábra egy diagrammot, az 5—7. ábrák pedig a mozgó elemeknek különböző helyzeteit tüntetik föl, a vezérlő szerkezet a.hasítékokkal ellátott (A) vezérlő hengerből áll, amely egyfelől a (D) dugatytyúhoz képest való relatív elmozgása révén a dugattyútérbe való beömlést, másfelől a szivattyútestben alkalmazott kiömlési hasíték nyitása és zárása révén a kiömlést szabályozza. A vezérlő henger bizonyos szöggel, a körülmények szerint mintegy 90 — lOO^-kal a dugattyú után jár. Működése a következő: A (c) dugattyúállásban 1

(lásd a 4. ábrabeli Zeuner-féle diagrammot és a 6. ábrát) a dugattyú megnyitja a (B) beömlési hasítékot, a kondenzátum a szivattyúházból a léghijassá tett dugattyútérbe ömlik át. Az (a) dugattyúállásban (lásd a diagrammot és a 7. ábrát)' amelyben a (D) dugattyú alsó holtpontján már túljutott, a (B) beömlési hasíték ismét záródik és ugyanabban a pillanatban nyilik a (C) kiömlési hasíték. A dugattyútér ekként a (T) térrel jut közlekebésbe és amint a dugattyútérben a nyomás a dugattyú fölfelé mozgása folytán annyira növekedik, hogy a szelepeket föl tudja emelni, ezek kinyiinak és a kondenzátum elfolyik. A kiömlés helyén elrendedezett szelepek nem vezérlésre valók, hanem csak visszacsapó szelepek. Az 1. ábrán föltüntetett esetben, ahol föltételeztük, hogy a víz szabadon tovafolyik és nem nyomjuk fül bizonyos magasságba, ezek a ezelepek mellőzhetők. A (b) dugattyúállásban (5. ábra) a dugattyú legmagasabb helyzetét éri el, s ugyanakkor a kiömlési hasíték újbóljzáródik. Kezdetét veszi a szívás periódusa és a (c) állásban ismét nyilik a (B) beömlési hasíték. A (T) térhez (S) szipákoló szelep csatlakozik, amely nyugodt járás elérése végett a (C) kiömlési hasíték nyitása után szipákolni kezd. Minthogy az alsó beömlési hasíték már zárva van, a szipákolásnak nincs káros hatása a kondenzátorban' levő vákuumra. Amint már említettük, a rajz csak kiviteli példát ábrázol. Minden további nélkül világos, hogy a dugattyús tolattyú a szivattyúhengeren kívül elrendezett síktolattyúval vagy vezérelt szelepekkel helyettesíthető. A találmány lényege a be- és kiömlési hasítékok tervszerű elzárásában rejlik. A különböző, egyébként egyenértékű elemek alkalmazása a szivattyúnak a viszonyokhoz^alkalmazott szerkezeti kiképzésétől függ.