78425. lajstromszámú szabadalom • Képmérő theodolit tetszőleges képtávolságú kamrákkal felvett fotogrammok közvetlen mérésére

Megjelent 1921. évi október hó 8-án. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78425. szám. VII/a OSZTÁLY. Képmérő theodolit tetszőleges képtávolságu kamrákkal fölvett fotogrammok közvetlen mérésére. GUSTAV HEYDE MECHAN. U. OPT. PRÁCISIONS-WERKSTÁTTEN CÉG DRESDENBEN. A 74790. sz. törzsszabadalom pótszabadalma, melynek bejelentési napja 1919 május hó 22-ike. A jelen találmány a törzsszabadalomban védett képmérő-theodolit további kiképzésére vonatkozik. A törzsszabadalom tárgyát képező képmérő-theodolit, mint annak leírásából kitűnik, tudatosan ellentétben áll a Koppé által javasolt ama képmérő-eljárással, mely szerint magát a fölvevőkamrát használják a vele fölvett fotogrammok merésére. Ennek a Koppe-féle eljárásnak főelőnye az objektiv eltorzító (elrajzoló) hatásából és a fölvevőlemez kihajlásaiból származó hibáknak ártalmatlanná tételében áll. Ezeket a csupán elméleti előnyöket tetemesen fölülmúlja azonban ennek az eljárásnak az a gazdasági hátránya, hogy a gyakorlatban külön képmérőkészülékre van szükség minden egyes fölvevőkamrához. De ennek a Koppe-féle eljárásnak föntemlített előnyei sem jutnak ma már érvényre, mert a modern optika olyan tipusú objektíveket hozott létre, melyeknek eltorzító hatása meglehetősen tág körök közt gyakorlatilag elenyészően csekélynek tekinthető. A fölvevőlemez kihajlásaiból származó egyenlőtlenségek sem játszanak többé kölönösebb szerepet, ha kellő vastagságú és nem túlságos nagy formátumú jó tükörüveglemezeket használunk a fölvételekhez. Ezért ma már a lemezek mérésénél mellőzni lehet a fölvevő objektiv (vagy ezzel azonos objektiv) alkalmazását, mint ahogy már a törzsszabadalom tárgyánál is megtörtónt ez. Bizonyos esetekben célszerű ugyan'a fotogrammokat nem közvetlenül, hanem olyan külön lencserendszeren át megfigyelni, melynek mellső főpontja állandóan és pontosan egybeesik a képtartó billenő tengelyének és a theodolit forgási tengelyének metszési pontjával. Csak arra kell ekkor ügyelni, hogy a megmért lemeznek a választott lencserendszer hátsó főpontjától való távolsága mindenkor pontosan egyenlő legyen ama kamara képtávolságával, mellyel a fölvétel történt. Ezen föltételek teljesítése esetén a képen valamennyi távolság, a lencserendszer hátsó főpontjából nézve, ugyanazon szög alatt tűnik elő, mely alatt az a lemez közvetlen megfigyelésekor tűnnék elő, ebből a pontból nézve. Ennek a módosított berendezésnek előnye az, hogy a képpontok a távcsőben jobban beállíthatók és hogy ha az előrekapesolt lencserendszernek csak megközelítőleg (néhány mm.-ig) ugyanaz a távolsága, mint a