78399. lajstromszámú szabadalom • Ekevas elrendezés mótoros vagy egyéb ekéken

talajba szorítja, vagyis közvetlenül az akadály után ismét a rendes munkaál­lásba kerül az ekevas. Nehogy az ekevasnak ezen lehetővé tett magassági eltolódásai már kis akadályok­nál is bekövetkezzenek, rugalmas csap van alkalmazva, mely az ekevastartó egy bevágásába kapaszkodik, és az ekevastar­tót munkaállásában biztosítja. Csupán, ha az ekevasra nagyobb nyomás működik, emeltetik ki a rugalmas csap az ekevas­tartó bevágásából és tolódik el ez ekevas­tartó maga, azonban a rugalmas csap is­mét visszaugrik az ekevastartó bevágá­sába, ha az akadály legyőzése után a rúgó! az ekevastartót ismét visszahozta munka­állásába. A leírt szerkezet természetesen hatásta­lan azon esetekben, amidőn az ekevas rendkívüli nagy akadály alá kerül. Ezen eshetőséggel számolva, az ekevastartókai) tartó vezetékek csavarokkal úgy vannak az ekekereten megerősítve, hogy ezen esetben a csapok elnyíratnak és így az egész ekevas meglazul és leválik. Ezen esetben az akadály legyőzése után az ekevasat, úgy mint az eddigi ismert szer­kezeteknél, újból meg kell erősíteni az ekekereteken. A találmány tárgyának egy példaké­pem megáldását a mellékelt rajz mutatja, még pedig: 1. ábra a találmány szerinti ekevasel­rendezés oldalnézete, részben metszve a munkaállásban, 2. ábra ugyanaz, azonban az ekevasnak nagyobb akadályok esetén bekövetkező, pl. kövek által előidézett eltolt helyzeté­ben, 3. ábra az ekevastartó keresztmetszete, 4. ábra az ekevastartó fölső végének elölnézete. Mindegyik ekevas (a) ekevastartója fölső részén a számszerű (b) vezetőda­rabbal van ellátva, mely (f) vezetékekben csúszik, amelyek csavarok révén vagy más módon olyként vannak az ekekere­tek megerősítve, hogy a csavarok elnyiró­dása, vagy a megerősítőszerveknek más módon bekövetkező oldódása folytán az egész ekevas szabaddá válhatik az eke­kerettől, ha az ekevas túlnagy akadály alá került. A szánszerű (b) rész fölső meghosszabbítását a (c) tok burkolja, amely szintén az ekekereten van megerő­sítve, és a (d) rúgó fölvételére szolgál, amely a (b) szán fölső végére iigy műkö­dik, hogy az ekevasat állandóan munka­állásában igyekszik tartani. Az ekevas azonban a rúgóval szemben magassági irányban eltolódhatik. A (b) szán oldal­fölületére a (h) rúgó hatása alatt álló (g) csap működik, mely szintén a (c) tok bel­sejében van elrendezve. A (b) szán meg­felelő pontján az (e) bevágás van alkal­mazva, amelybe a (g) csap vége behatol (1. ábra). A leírt szerkezetnél lényeges, hogy az ekevastartó és a (b) szánszerű rész ferdén hátrafelé és fölfelé irányul, vagyis lénye­gileg oly vonal irányát követi, amely a barázda fenekével hegyes szöget zár be. Ugyanilyen irányt követnek természete­sen az (f) vezetékek is. Ha tehát az eke­vas csúcsa oly ellentállásra talál, amely nem emelhető ki, úgy ezen a nyomás va­lamint az ekevas haladó mozgása folytán ferdén fölfelé irányuló nyomás jön létre, melynek következtében a (g) csap az (e) bevágásból kiszoríttatik és a (b) szán ferdén fölfelé és hátrafelé tolódik, mimel­lett a (d) rúgó összenyomódik (2. ábra). Amint az akadály legyőzetett, a (d) rúgóí hatására a (b) szán leszoríttatik, úgy hogy ismét a normális munkaállásába ke­rül, amidőn a (g) csap újból az (e) bevá­gásba ugrik és az ekevastartót munka­állásában biztosítja. Oly kisebb mérvű akadályok, melyek a (g) csapot nem ké­pesek kiemelni, az ekevas eltolódását nem idézhetik elő. Ha az ekevas rendkívül nagy akadály alá kerül, úgy hogy a ferdén fölfelé irá­nyuló nyomás nem jöhet létre, akkor az (f) vezetékeket az ekekereten rögzítő csa­varok elnyíródnak, miáltal az egész eke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom