78399. lajstromszámú szabadalom • Ekevas elrendezés mótoros vagy egyéb ekéken

talajba szorítja, vagyis közvetlenül az akadály után ismét a rendes munkaállásba kerül az ekevas. Nehogy az ekevasnak ezen lehetővé tett magassági eltolódásai már kis akadályoknál is bekövetkezzenek, rugalmas csap van alkalmazva, mely az ekevastartó egy bevágásába kapaszkodik, és az ekevastartót munkaállásában biztosítja. Csupán, ha az ekevasra nagyobb nyomás működik, emeltetik ki a rugalmas csap az ekevastartó bevágásából és tolódik el ez ekevastartó maga, azonban a rugalmas csap ismét visszaugrik az ekevastartó bevágásába, ha az akadály legyőzése után a rúgó! az ekevastartót ismét visszahozta munkaállásába. A leírt szerkezet természetesen hatástalan azon esetekben, amidőn az ekevas rendkívüli nagy akadály alá kerül. Ezen eshetőséggel számolva, az ekevastartókai) tartó vezetékek csavarokkal úgy vannak az ekekereten megerősítve, hogy ezen esetben a csapok elnyíratnak és így az egész ekevas meglazul és leválik. Ezen esetben az akadály legyőzése után az ekevasat, úgy mint az eddigi ismert szerkezeteknél, újból meg kell erősíteni az ekekereteken. A találmány tárgyának egy példaképem megáldását a mellékelt rajz mutatja, még pedig: 1. ábra a találmány szerinti ekevaselrendezés oldalnézete, részben metszve a munkaállásban, 2. ábra ugyanaz, azonban az ekevasnak nagyobb akadályok esetén bekövetkező, pl. kövek által előidézett eltolt helyzetében, 3. ábra az ekevastartó keresztmetszete, 4. ábra az ekevastartó fölső végének elölnézete. Mindegyik ekevas (a) ekevastartója fölső részén a számszerű (b) vezetődarabbal van ellátva, mely (f) vezetékekben csúszik, amelyek csavarok révén vagy más módon olyként vannak az ekekeretek megerősítve, hogy a csavarok elnyiródása, vagy a megerősítőszerveknek más módon bekövetkező oldódása folytán az egész ekevas szabaddá válhatik az ekekerettől, ha az ekevas túlnagy akadály alá került. A szánszerű (b) rész fölső meghosszabbítását a (c) tok burkolja, amely szintén az ekekereten van megerősítve, és a (d) rúgó fölvételére szolgál, amely a (b) szán fölső végére iigy működik, hogy az ekevasat állandóan munkaállásában igyekszik tartani. Az ekevas azonban a rúgóval szemben magassági irányban eltolódhatik. A (b) szán oldalfölületére a (h) rúgó hatása alatt álló (g) csap működik, mely szintén a (c) tok belsejében van elrendezve. A (b) szán megfelelő pontján az (e) bevágás van alkalmazva, amelybe a (g) csap vége behatol (1. ábra). A leírt szerkezetnél lényeges, hogy az ekevastartó és a (b) szánszerű rész ferdén hátrafelé és fölfelé irányul, vagyis lényegileg oly vonal irányát követi, amely a barázda fenekével hegyes szöget zár be. Ugyanilyen irányt követnek természetesen az (f) vezetékek is. Ha tehát az ekevas csúcsa oly ellentállásra talál, amely nem emelhető ki, úgy ezen a nyomás valamint az ekevas haladó mozgása folytán ferdén fölfelé irányuló nyomás jön létre, melynek következtében a (g) csap az (e) bevágásból kiszoríttatik és a (b) szán ferdén fölfelé és hátrafelé tolódik, mimellett a (d) rúgó összenyomódik (2. ábra). Amint az akadály legyőzetett, a (d) rúgóí hatására a (b) szán leszoríttatik, úgy hogy ismét a normális munkaállásába kerül, amidőn a (g) csap újból az (e) bevágásba ugrik és az ekevastartót munkaállásában biztosítja. Oly kisebb mérvű akadályok, melyek a (g) csapot nem képesek kiemelni, az ekevas eltolódását nem idézhetik elő. Ha az ekevas rendkívül nagy akadály alá kerül, úgy hogy a ferdén fölfelé irányuló nyomás nem jöhet létre, akkor az (f) vezetékeket az ekekereten rögzítő csavarok elnyíródnak, miáltal az egész eke-