78386. lajstromszámú szabadalom • Mágneses elkülönítő, mely két vagy több egy közös tengelyen egymásmellett egymástól bizonyos távolságban elhelyezett egy kivezetődobbal körülvett tárcsaalakú pólusból áll

varinak elrendezve, úgy hogy valamennyi vagy csak néhány mágnesmezőt egyidejűleg vagy mindegyik fokozódó erősségű mezőt, a nyers­anyag (f) bevezetőhelyéhez képest el lehet for­gatni. A mágnesmezők egyenként való előállíthatása főleg akkor előnyös, ha több anyagfajtát kell egymásmelleit egy elkiilönítővel földolgozni, meri ekkor könnyen lehet az egyes mezők megfelelő beállításával ezek póluserősségét az illető anyag­fajta mágneses tulajdonságaihoz alkalmazni. A mezőerősség növelését különbözőképen sza­bályozhatóan is lehet berendezni. A 3. ábra sze­rint (g) csavarmenetekkel történik ez. A 4. és 5. ábrákon a tárcsák kerületükön még külön (h) pólusdarabokat hordanak, melyek a mezőerősség változtathatása céljából tengely­irányban eltolhatók. A mezőerősség növelése ebben az esetben lépcsőszeriien történik és pedig minden egyes fokozatban a másiktól függetlenül szabályozható az. Ugy is lehet a (h) pólusdarabokat elrendezni, hogy sugárirányban legyenek eltolhatók; ezzel is lehet ugyanis a pólusdaraboknak a kivezető dob­tól való különböző, azaz az anyagbevezetés irá­nyában csökkenő távolságával erősbíteni a mág­neses anyagra gyakorolt vonzóerőt. Különleges alkalmazási módját mutatják a jelen új elkülönítőnek a 6—8. ábrák. A nyers­anyag bevezetése itt az (e) dob alatt történik, úgy hogy a mágneses anyag kiemeltetik a nem­mágnesesből. Míg a mezőerősség növelését itt is a fönt említett módon eszközöljük, a kivezetés itt nem úgy mint ott, a nyersanyagbevezetéssel azonos, hanem azzal ellenkező irányban történik. Ezzel a növekedő mezőerősséggel kapcsolatban a következőket érjük el: az anyag által legelőször érintett gyöngébb (j) mezőrészben a nyersanyag­ból az erősen mágneses anyag, azután pedig a mező legerősebb (k) részében a gyöngén mágne­ses anyag vonzatik a dobhoz. Minthogy azonban a dob az anyagbevezetéssel ellenkező irányban mozog, a legutoljára vonzott, gyöngén mágneses anyag jut legelőször a dobhoz és erre a rétegre ülepedik le azután az erősen mágneses anyag rétege. Ily módon két különböző permeabilitású anyagfajtát kapunk egymástól elkülönítve két egymáson fekvő rétegben, mimellett a felül fekvő erősen mágneses anyag az alatta lerakódott, gyöngén mágneses anyagot az (e) kivezetődobon rögzíti. A különböző permeabilitású ércfajták ezen kü­lön való kiválasztását a mágnesmezőnek a fönt említett módon előidézett folytonos vagy lépcső­szerű növekedése is elősegíti. A mágneses anyag levétele a kivezetőtestről vagy úgy történhetik, hogy mindkét anyagfajtát egyidejűleg vonzatjuk, mint ahogy az a 6. és 7. ábrákon történik, vagy külön-külön, a 8. és 9. ábra szerint. Az utóbbi célra egy (n) mágneses henger (vagy egyéb mágneses szerkezet) van el­rendezve, amely az erősen mágneses anyag fölül fekvő* rétegét leszedi a dobról és külön az (o) csatornába vezeti (9. ábra), míg a gyöngén mág­neses anyag lehull az (e) kivezetődobról és egy külön (p) csatornába jut. Ilogy az erősen mágneses anyag leszedési he­lyén a mágnesmezőt úgy szabályozhassuk, hogy ennek az anyagnak lehetőleg tökéletesen való le­szedése történjék, az illető helyen egy célszerűen elállítható (q) pólussarut lehet elrendezni, amint az a 9. ábrán látható. A (d) vonzóéleket, mint az 1. és 4. ábrákon föl van tüntetve, célszerűen megélesítjük. Hogy már mogt az erővonalak nagyobb szétszóródását érjük el, mindegyik pólus két (d) széle közt még egy vagy több (r) élt vagy effélét rendezhetünk el, amint ez a 10. és 11. ábrákon látható. Szabadalmi igények: 1. Mágneses elkülönítő, mely két vagy több, egy közös tengelyen egymásmelleit, egymástól bi­zonyos távolságokban elhelyezett, egy kivezető­dobbal körülvett tárcsaalakú pólusból áll, mely pólusok közül két-két szomszédos pólus egy­mással szemközt fekvő éleivel, egy-egy mág­nesmezőt alkot, azáltal jellemezve, hogy a tárcsapólusok olyan kölcsönös elrendezésűek, vagy alkotásuak, hogy az egyes, két-két tárcsa által képezett mágnesmezők erőssége a nyers­anyag bevezetése irányában nagyobbodik. 2. Az 1. pontban igényelt elkülönítő foganatosítási alakja, azáltal, jellemezve, hogy két-két szom­szédos tárcsapólus egymással szemközt fekvő éleinek egymástól való távolsága a nyers­anyag bevezetése irányában csökken. 3. Az 1. és 2. pontban igényelt mágneses elkülönítő foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a tárcsapólusok közös tengelyük hosszirányá­ban eltolhatók, hogy a mezőerősség nagyob­bodása szabályozható legyen. 4. Az 1. pontban igényelt mágneses elkülönítő fo­ganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a tárcsapólusok kerületükön a nyersanyag be­vezetése irányában egymásmögött fekvő és erre az irányra keresztbe, egymáshoz képest, egymástól függetlenül eltolható pólustestekkel bírnak, úgy hogy lépcsőszeriien nagyobbodó, az egyes lépcsőkben tetszőlegesen szabályoz­ható mágnesmező keletkezik. 5. Az 1. és 4. pontban igényelt mágneses elkülö­nítő foganatosítási alakja, azáltal jellemezve^ hogy a pólustestek sugárirányban is eltolhatók, hogy a pólus és a kivezető test közt lévő távol­ságot szabályozni lehessen. 6. Az 1. pontban igényelt mágneses elkiilö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom