78385. lajstromszámú szabadalom • Mécses

elégés mértékében a (b) kanócba szívódik. A mécses eltolásánál úgy a kanócba föl­szívott, mint az (a) tokban foglalt égő­anyag megszilárdul és a kanóc meggyúj­tásánál a leírt folyamat megismétlődik, úgy hogy az égőanyag az utoisó cseppig .elégethető. A mécses az (e) födéllel zárható el. Az (e) födélben célszerűen a szilárd égő­snyagból álló és a födél, illetve az (a) tok alakjának megfelelően alakított (f) tarta­lékégőanyag van elhelyezve, melyet akkor, ha a (d) égőanyag már nagyrészt, vagy teljesen leégett, egyszerűen az (a) tokba helyezünk és a leírt módon használunk tovább. A tartalékégőanyag a (c) tartó gerincének illetve a (b) kanócnak átbocsá­tására középen nyílással van ellátva. Ilyen tartalékégőanyagkorongokat na­gyobb számban készletben tarthatunk, iigy hogy a mécset egyazon (a) tokkal hosszú ideig használhatjuk. A találmány tárgyát képező mécses kü­lönös előnye, hogy a jelenleg rendelke­zésre álló szilárd égőanyagokkal (pa­raffin, ceresin) is kifogástalanul műkö­dik. Szabadalmi igények: 1. Mécses, azáltal jellemezve, liogy az el­éghetelen kanóc tartóját T-alakban meggörbített fémsáv képezi, melynek kettős gerincébe a kanóc szilárdan be van fogva, míg a tartó szárai az égő­anyagba nyúlnak és a hőt a kanócról az égőanyagra átviszik. 2. Az 1. igényben védett mécses foganato­sítási alakja, jellemezve a mécses fede­lében elhelyezett, a mécses fedelének, illetve tokjának megfelelően alakított a kanóctartó gerincét, illetve a kanó­cot átbocsátó nyílással ellátott tar­talékégőanyagok által. (t rajzlap melléklettel.) Pallas nyomda, Budapest. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom