78348. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénelektródákból a környező elektrolytba a szén bejutásának megakadályozására és elektróda ennek az eljárásnak a foganatosítására

Megjelent 1921. évi augusztus lió 31-én. magyar királyi •szabadalmi riróság. SZABADALMI LEIRAS 78348. szám. Vll/i. OSZTÁLY. Eljárás szénelektródákból a környező elektrolitba a szén bejutásának megakadályozására és elektróda ennek az eljárásnak foganatosítására. ELEKTRO-OSMOSE AKTIENGESELLSCHAFT (GRÁF SCHWERIN GES.) CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1920 április hó 28-ika. Elsőbbsége 1919 január hó 15-ike. Elektrolitikus és elektroozmotikus eljárásoknál a szokásos szénelektródák használatakor az a hátrány lép föl, hogy szén jut ki az elektródából az elektromos áram hatása alatt. Ezáltal az elektróda túlgyorsan elhasználódik és azonkívül a használt elektrolit, illetve az elektroozmotikus kezelésnek alávetett anyag tisztátlanodik. Ezért az elektrolízis vagy az elektroozmoze alkalmazásának bizonyos eseteiben eddig nem lehetett szénelektródát használni, hanem pl. drága platinaelektódákra volt szükség, ami némely ilyen műveletet egyáltalában lehetetlenné tett műszakilag. A jelen találmány szerint a szénelektódákból a környező elektrolitba szén bejutását úgy gátoljuk meg, hogy az elektróda és az elektrolit közé valamely közömbös, kolloidos, szilárd vagy folyékony közegben elosztott anyagot iktatunk. Az eljárást úgy foganatosíthatjuk, hogy valamely vízben nem oldódó saválló kötőanyagnak keverékét ágyazzuk a szénelektróda elébe. Kolloidos, közömbös anyagként főleg ozmozált agyag, grafit és efféle jön itt tekintetbe, kötőanyagként cellittel, cellonnal, celluloiddal, lakkokkal és effélékkel keverve. Az ilyen keverék előnye a csak cellitből és effélékből álló védőréteggel szemben a tetemesen nagyobb ellenállóképesség, valamint a szén által való jóval nagyobb áthatolhatatlanság. Lehet a találmány szerint a közömbös kolloidos anyag és a vízben oldhatatlan saválló kötőanyag keverékének az elektróda elébe iktatása helyett suspenzióban levő közömbös kolloidos anyagot, pl. agyagsuspenziót használni, mely körülveszi az elektródát. Ez esetben azon alapul a kedvező hatás, hogy az ilyen suspenzió, suspendált részecskéknek, az áram hatása alatt az anódához való vándorlásával, ellene dolgozik az elektródából a szén kilépésének és a bekövetkező kipelyhesedéskor esetleg átjutott szenet magával ragadja a fenékre. Kitűnt, hogy közömbös, kolloidos, suspendált anyagnak ilyen, az elektróda elébe iktatásával az elektoromos ellenállás a platinaelektródákéval szemben nem nagyobbodik!. Ilyen módon tehát a drága platinaelektródáknak elektromos tekintetben is teljes értékű helyettesítő anyagát hoztuk létre, míg ezzel szemben a platina helyett eddigelé használt elektródák, mint pl. impregnált, vagy védőburokkal körülvett szénelektródák, a megnezitből vagy ferrosilicumból való elektródák stb., nagy elektromos ellenállásuk miatt hátrányosak. Az, eljárásnak elekrtoozmotikus folyamatokhoz való használatakor, pl. az úgynevezett háromcellás készüléknél, a szénlerakódásoknak ilyen kolloidos suspendált anyagban való elrendezése, mely anyag az anódatérben van elhelyezve tetszőleges diafragma közbeiktatása mellett, még azt a további előnyt is nyújtja, hogy a savnak az elekrtóda és a suspenzió befogadására szolgáló térbe való átvándorlása folytán az anódatérben lévő folyadék savban szegényebb lesz, ami tetemesen meggyorsítja az elektroozmotikus tisztítást. Azonkívül ezáltal azi anóda és a középső tér közt lévő diafragma jóval csekélyebb igénybevételnek van alávetve, ami élettartamának növekedésével egyértelmű. Az eljárás foganatosítására alkalmas szénelek-