78225. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tölcséres kapcsolószerkezet járművekhez

Mindkét kapcsolófélnek (1) ütköző­felületén túl kinyúló, a kapcsolófél töl­csérjében mereven megerősített, szarv­alakú {2) kapcsolófüle van, - melynek szabad vége a kapcsolótölcsér középvo­nala felé irányul. Mindkét kapcsolóiéi tölcsérjében (3) furat van kiképezve, mely a kapcsoló bekapcsolt helyzetében a másik kapcsolóiéi (2) kapcsolófülének szabad végén lévő furattal esik össze (3. ábra). Ez a két, most egymást fedő furat azután vezetékül szolgál a két kap­csolófelet egymással összekötő retesz számára, mely a rajzon nincs feltün­tetve. A (2) kapcsolófül (4) külső hatá­rolószéle él gyanánt van kiképezve, úgy hogv a két kapcsolófél (2) kapcsolófülei kapcsoláskor egymás mellett elhalad­hatnak, ill. a (2) kapcsolófülek, szükség esetén, a két kapcsolófél eentrálása köz­ben, egymást túlfedhetik (1. ós 4. ábra). A (2) kapcsolófülön kivül a két kap­esolófelen az (1) ütközőfelület van ki­képezve. Ezek az (5) nyomó- és vezető­felületek a két kapcsolófelen egymással diametrálisan szemközt vannak elren­dezve. Ha most két jármű ezen kapcsolófelei, pl. kanyarulatban, szög alatt találkoznak ösisze ós azonkívül a két kapcsolófél kö­zépvonala is egymáshoz képest úgy el van tolva, hogy a két (2) kapcsoHófül egymást túlfödi (4. ábra), akkor az ábrán B-vel jelölt kapcsolóiéin ek (5) nyomó-és vezetőfelülete nyomó-felületként jut érvénybe és az A-val jelölt kapcsolófél­nek (1) ütközőfelületéhez fekszik, eköz­ben nyomást gyakorol annak a kanya­rulat görbületi középpontja felé eső ré­szére. Ez a nyomás tehát meggátolja az (A) kapcsolófélnek a kanyarulat külső oldala felé való kilengését. A (B) kap­csollófólnek ezen, (1) ütközőfelületén túl kinyúló (5) nyomó- és vezetőfelülete azonkívül a két kapcsolóidét egymástól kissér távoltartja, úgy hogy azok kölcsö­nösen kiegyenesedhetnek (párhuza­mosra állhatnak be egymással), azaz ama szög, melyet a két (1) iitközőfeliilet egymással képez, fokozatosan csökken­het és végül 0-lá lesz. A két kapcsolófél­nek egymástól az egyik kapcsolóiéi ezen (5) nyomó- és vezetőfelülete által való távoltartása azt is lehetővé teszi, hogy a kapcsolótól csérek belső felületeinek ha j­lásszögét, a (2) kapcsolófül felé eső ol­dalon, kisebbre válasszuk, mint a másik oldalon ós így azt, a tölcsér bizonyos mélységéig, a tulajdonképeni súrlódási szögnek megfelelően méretezzük. Amint az a 4. ábrán látható, csak az egyik, az (A) kapcsolóiéi (2) kapcsolóíüle van érintkezésben a másik, a (B) kapcsolóiéi tölcsérjével, azaz az (A) kapcsolóiéi (2) kapcsolóíüle a (B) kapcsolóiéi tölcsérjé­ben csúszik. A két kapcsolóiéi további egymásba tolódásakor ezek a támaszko­dások megcserélődnek, azaz a (B) kap­csolóiéi (2) kapcsolófüle az (A) kap­csolófél tölcsérjével jön érintkezésbe, míg ellenben az (A) kapcsolófél (2) kap­csolóíüle eltávolodik a (B) kapcsolófél tölcsérjétől. (Az 5. ábra a két, kapcsoló­felet abban a helyzetben tünteti fel, me­lyet azok akkor foglalnak el, ha már a támaszkodások ezen megcserólődése ke­véssel előbb megtörtént). Addig a pontig, ahol ez, a megcserélődés végbe­megy, a kapcsolótölcsérek belső felületé­nek hajlásszöge, a (2) kapesolófíil olda­lán, a tulajdonképeni súrlódási szögre van korlátozva. Ettől a ponttól kezdve azután a tölcsérek belső felületének haj­lásszöge folytonosan növekedik és ennek megfelelően a kapcsolófelek tölcsérjében a vezeték, az említett ponttól kezdve, a (6) domború görbében halad. A két kapcsolóiéi tölcsérjében ai veze­ték, a (2) kapcsolófül oldalán, valamint az. (5) nyomó- és vezetőfelület olyan köl­csönös viszonyban van egymással, hogy ez az (5) felület vezetőfelü'letként jut érvényre, mielőtt a két kapcsolóiéi egy­mással teljesen pontosan párhuzamos és centrális helyzetet foglal el (5. ábra). A leírt tölcséres kapcsolóval a beve­zetőtölcsérnek, a szerkezeti magassághoz viszonyítva, nagyobb szélességét értük i Hl

Next

/
Oldalképek
Tartalom