78182. lajstromszámú szabadalom • Kerék és eljárás annak előállítására

A (4) dudorodások középen vagy homorúan alakított (5) fészkekkel (2. ábra) vagy domborúan kiképezett (7) fészkekkel (3. ábra) vannak ellátva és a küllők belső (6) vége megfelelően domborúan, illetve homorúan van alakítva, úgy hogy ezen kül'lővégek a fészekhez szorosan csatlakozó talpakat képeznek. Nyilvánvaló, hogy a küllők fészkeinél azoknak befelé vagy kifelé irányuló ívelése és a küllők talprészeinek megfelelő görbülete következtében lyukasztásokra, melyek a keréktalp és a küllők összekötő elemeinek átbocsátására szolgálnak, nincs szükség. Az ívelés és a küllőknek a fészkekre gyakorolt nyomása következtében a küllők talpainak a fészkekre való egyszerű felfekvése mellett elpusztíthatatlan és tömítő összeköttetés létesül, mely a tapasztalat szerint igen nagy igénybevételeknek ellenáll és még akkor sem pusztul el, ha a tengelycsapra felszerelt kereket annyira lefelé hajlítjuk, hogy a csap eltörik. Ez a körülmény azt is mutatja, hogy az összeköttetés oldalsó igénybevételeknek is nagy mértékben ellenáll. A leírt módon kiképezett keréktalpat ezek szerint furatok nem gyengítik, sőt azt a 2. és 3. ábrán feltüntetett, az (5) mélyedésekkel vagy a (7) kimagasodásokkal ellátott (4) dudorodások még merevítik is. A küllők külső (6) végeit rendszerint a 2. ábrán látható módon duzzasztjuk, ami által magából a küllők anyagából aránylag nagy és biztos felfekvő felületeket kapunk, melyekkel a küllők az (5) mélyedésekhez, illetve (7) kimagasodásokhoz fekszenek. A kerék előállításánál úgy járunk el, hogy mindenekelőtt a küllőket a kerékagyba illesztjük és ezt követőleg a kapott csillagalakú kerékrészt alkalmas szerkezetű gépben a keréktalppal vesszük körül, úgy hogy a küllők külső (6) végei a keréktalp (5) mélyedéseivel, illetve (7) kimagasodásaival összeesnek, mire a keréktalpat megfelelő eszközök útján oly módon húzzuk a kerékagy felé, hogy a' keréktalp, küllők és kerékagy között sugárirányú nyomás lép fel, mely az összes részek között tökéletesen biztos és merev összeköttetést hoz létre. Abban a pillanatban, amelyben a keréktalp sugárirányú összehúzása be van fejezve és a külső (8) kerékabroncs zsugorítás útján vagy más módon elhelyeztetett, a kerék teljesen készen van. A keréktalpnak a sugárirányú nyomóhatást létesítő összehúzását rendszerint úgy eszközöljük, hogy a keréktalpat pl. az 1. ábrán látható helyen felmetsszük, ahol is az x-x és y-y vonalak a keréktalp szabad végei között fennmaradó hézagoí jelzik. Az átmérőnek ezáltjal bekövetkezett növelése és a kerületirányban mutatkozó rugalmasság következtében a keréktalp (5) mélyedéseit vagy (7)' kimagasodásait könnyen a küllők külső (6) végeire 'illeszthetjük. Ha a ker|éktalipaS speciális kiképzésű gépben feszítőszerkezet útján összehúzzuk, akkor a küllők végei a keréktalp megfelelő részeivel biztos és oldhatatlan összeköttetésbe hozatnak. Mihelyt ,a keréktalp végei összeérnek, az összeköttetés létrejött és a kivánt sugárirányú nyomás eléretett. Ezt követőleg a keréktalp végeit egymással hegesztés útján vagy más módon összekötjük, mire a kerék összefüggő egészet képez. A keréktalp sugárirányú összehúzása zsugorítással is történhet, amikor is a felmetszetlen keréktalpat felhevítés lítfán annyira kitágítjuk, hogy a bizonyos mértékben utánaengedő küllők külső (6) végei az (5) mélyedésekbe szoríttatnak. A keréktalp lehűlésénél a kivánt sugárirányú nyomóhatás létrejön és az egyes részek, t. i. a keráktalp, a küldők és a kerékagy egymással szilárdan összeköttetnék. A 2. ábrán látható szakadozott (9) vonajlak a keréktalp szelvényének sajátos kiképzését mutatják, míg a (10) vonalak a (8) kerékabroncsnak adott vagy .az abroncs által használat közben fölvett alakot szemléltetik. Mint a 2. ábrán föltiintettük, a (8) ke-