78174. lajstromszámú szabadalom • Gőzmótor a visszamaradt égéstermékeket kihajtó motordugattyúval

kisebb egységeknél az elrendezés arány­lag bonyolult volta folytán gyakorlati al­kalmazásáról alig lehet szó. A találmány célja, már most a vissza­maradt égéstermékeknek hatásos kihaj­lását aránylag egyszerű, gyakorlatilag könnyebben és minden esetben (tehát úgy nagy, mint kis egységek esetén) al­kalmazható eszközökkel előidézi. Ezt a találmány szerint lényegében véve azzal érjük el, hogy a dugattyú vagy annak fenékrésze a dugattyúrúd végével nin­csen szilárd összefüggésben, hanem az utóbbihoz képest a henger hossztengelye irányában elcsúsztatható. Ennek folytán a dugattyú illetve annak fenékrésze a kipuffogó löket alkalmával tehetetlen­sége folytán előreszalad és a kompresz­sziótérből az onnan még ki nem áram­lott égési gázokat kiszorítja. A szívó­löket alatt a dugattyú illetve annak fenék­része ugyancsak tehetetlenségénél fogva ismét visszatér, a kompresszió- és munkalöket alatt pedig a gázok nyomása tartja a dugattyút illetve a dugattyú fe­nekét a szabványos (az eddiginek meg­felelő) helyzetben. A találmány szerint továbbá gondos­kodunk arról, hogy a mozgatható du­gattyú illetve dugattyúrész a maga vég­állásaiba ne jusson túl nagy sebességgel, amit légpárnák segélyével érünk el, me­lyek a lökéseket tompítják. Hogy továbbá a légpárnák fékező hatása csak a löket végén jusson teljes erővel érvényre, ar. alább ismertetendő módon szellőző lég­nyílásokat alkalmazunk, amelyek a moz­gás kezdetén a levegőt szabadon kibo­csátják. A találmányi gondolat természeteseti igen sokféle szerkezeti megoldással való­sítható meg. A mellékelt rajzon a talál­mány tárgyának néhány Jpéldaképpeni foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1—5. ábrákon oly foganatosítási példák vannak vázlatosan (csupán vonalasan) szemléltetve, amelyeknél a ' dugattyú­fenék a dugattyú többi részétől külön­választott és azokhoz, valamint a hajtó­rúd végéhez képest elcsúsztatható testen van alkalmazva, melyet az alábbiakban segéddugattyúnak fogunk nevezni. .A. 6. ábrán ugyancsak vonalasan oly fo­ganatosítási alak -látható, almelynél kü­lön segéddugattyú nincsen alkalmazva, hanem a hajtórúd vége a szokásos hen­geralakú kiképzés "helyett kulisszaszerii hosszúkás harántmetszetű alakkal bír, minek folytán az egyébként változatlan alakban meghagyott dugattyú a hajtórúd végéhez képest ugyanoly irányú, mér­tékű és hatású relatív elmozgásra képes, mint a többi foganatosítási alakoknál a segéddugattyúfenék. A 7. ábra a 4. ábrán föltüntetett, különö­sen függélyes hengerü nagyobb gépek céljaira alkalmas foganatosítási alaknak megfelelő nagyobb léptékű részletrajz. Valamennyi ábrán a hajtórúd végével közvetlenül kapcsolódó dugattyú (fő­dugattyú) (l)-gyel, az utóbbit a hajtórúd végével összekötőcsap (dugattyúcsap) (2)-vel, az utóbbinak ágazására szolgáló a fődugattyúban kiképezett csapágyak (3)-mai, a hajtórúd (4)-gyel, ennek vége (5)-tel, a segéddugattyú (6)-tal, a segéd­idugattyúfenék pedig : (7)-/tal i,vajra jelölve. Az 1. ábra szerinti foganatosítási alak­nál a (6, 7) dugattyú a szokásos alakjá­ban meghagyott (1) fődugattyút úgy palástja mentén, mint fenekénél körül­veszi,- úgy hogy tehát itt a segéddugattyú jár közvetlenül a henger falán. A 2. ábra szerinti foganatosítási alak­nál a fődugattyú feneke, át van törve és ezen á.t a (7) segéddugattyúfenék (8) tol­datával benyúl a fődugattyú üregébe, mely kiképzés folytán a segéddugattyú úgy kívül, mint belül vezetődik, tehát jobb vezetést kap. Azonban az 1. és 2. ábrák szerinti fo­ganatosítási alakoktól eltérően célszerű­nek mutatkozik a segéddugattyút aa egyenesben-vezetési nyomástól lehetőleg tehermentesíteni, mely célból a 3. és 4. ábrák szerint csak maga a (7) segéd­dugattyúfenék jár kerületével a henger falán, míg a segéddugattyú vezetése csu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom