78174. lajstromszámú szabadalom • Gőzmótor a visszamaradt égéstermékeket kihajtó motordugattyúval

kisebb egységeknél az elrendezés aránylag bonyolult volta folytán gyakorlati alkalmazásáról alig lehet szó. A találmány célja, már most a visszamaradt égéstermékeknek hatásos kihajlását aránylag egyszerű, gyakorlatilag könnyebben és minden esetben (tehát úgy nagy, mint kis egységek esetén) alkalmazható eszközökkel előidézi. Ezt a találmány szerint lényegében véve azzal érjük el, hogy a dugattyú vagy annak fenékrésze a dugattyúrúd végével nincsen szilárd összefüggésben, hanem az utóbbihoz képest a henger hossztengelye irányában elcsúsztatható. Ennek folytán a dugattyú illetve annak fenékrésze a kipuffogó löket alkalmával tehetetlensége folytán előreszalad és a kompreszsziótérből az onnan még ki nem áramlott égési gázokat kiszorítja. A szívólöket alatt a dugattyú illetve annak fenékrésze ugyancsak tehetetlenségénél fogva ismét visszatér, a kompresszió- és munkalöket alatt pedig a gázok nyomása tartja a dugattyút illetve a dugattyú fenekét a szabványos (az eddiginek megfelelő) helyzetben. A találmány szerint továbbá gondoskodunk arról, hogy a mozgatható dugattyú illetve dugattyúrész a maga végállásaiba ne jusson túl nagy sebességgel, amit légpárnák segélyével érünk el, melyek a lökéseket tompítják. Hogy továbbá a légpárnák fékező hatása csak a löket végén jusson teljes erővel érvényre, ar. alább ismertetendő módon szellőző légnyílásokat alkalmazunk, amelyek a mozgás kezdetén a levegőt szabadon kibocsátják. A találmányi gondolat természeteseti igen sokféle szerkezeti megoldással valósítható meg. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának néhány Jpéldaképpeni foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1—5. ábrákon oly foganatosítási példák vannak vázlatosan (csupán vonalasan) szemléltetve, amelyeknél a ' dugattyúfenék a dugattyú többi részétől különválasztott és azokhoz, valamint a hajtórúd végéhez képest elcsúsztatható testen van alkalmazva, melyet az alábbiakban segéddugattyúnak fogunk nevezni. .A. 6. ábrán ugyancsak vonalasan oly foganatosítási alak -látható, almelynél külön segéddugattyú nincsen alkalmazva, hanem a hajtórúd vége a szokásos hengeralakú kiképzés "helyett kulisszaszerii hosszúkás harántmetszetű alakkal bír, minek folytán az egyébként változatlan alakban meghagyott dugattyú a hajtórúd végéhez képest ugyanoly irányú, mértékű és hatású relatív elmozgásra képes, mint a többi foganatosítási alakoknál a segéddugattyúfenék. A 7. ábra a 4. ábrán föltüntetett, különösen függélyes hengerü nagyobb gépek céljaira alkalmas foganatosítási alaknak megfelelő nagyobb léptékű részletrajz. Valamennyi ábrán a hajtórúd végével közvetlenül kapcsolódó dugattyú (fődugattyú) (l)-gyel, az utóbbit a hajtórúd végével összekötőcsap (dugattyúcsap) (2)-vel, az utóbbinak ágazására szolgáló a fődugattyúban kiképezett csapágyak (3)-mai, a hajtórúd (4)-gyel, ennek vége (5)-tel, a segéddugattyú (6)-tal, a segédidugattyúfenék pedig :

(7)-/tal i,vajra jelölve. Az 1. ábra szerinti foganatosítási alaknál a (6, 7) dugattyú a szokásos alakjában meghagyott (1) fődugattyút úgy palástja mentén, mint fenekénél körülveszi,- úgy hogy tehát itt a segéddugattyú jár közvetlenül a henger falán. A 2. ábra szerinti foganatosítási alaknál a fődugattyú feneke, át van törve és ezen á.t a (7) segéddugattyúfenék (8) toldatával benyúl a fődugattyú üregébe, mely kiképzés folytán a segéddugattyú úgy kívül, mint belül vezetődik, tehát jobb vezetést kap. Azonban az 1. és 2. ábrák szerinti foganatosítási alakoktól eltérően célszerűnek mutatkozik a segéddugattyút aa egyenesben-vezetési nyomástól lehetőleg tehermentesíteni, mely célból a 3. és 4. ábrák szerint csak maga a (7) segéddugattyúfenék jár kerületével a henger falán, míg a segéddugattyú vezetése csu-