78152. lajstromszámú szabadalom • Villamos kapcsoló
(cs vele a (101 működlelő lemezt) előző helyzetéből hirtelen elmozgatja és ezáltal az áramkört egy pillanat alatt megszakítja. A 13., 14. és 15. ábrákon vázolt megoldásnál a «z» alakúra hajlított (17) kontaktuslemezeket a (18) és (19) csavarok erősítik az (1) alaphoz. A (19) csavarok egyúttal az áramvezetékek felvételére is szolgálnak, úgy hogy ezáltal a (17) kontaktuslemezek tíz áramforrás sarkaival elektromosan össze vannak kötve. A (20) kontaktusrúgó; melynek alakja a 13. és 14. ábrákból jól kivehető, a (3) fedélre van szerelve. Ezen rúgó szabad végei az vi) alzat belsejében kiképzett, a 15. ábrán látható alakú pályán csúsznak. Amikor a (20) rúgó két vége a (17) kontaktuslemezek behomorított függőleges szárára kerül. az áramkör rajta keresztül záródik. Innen a (3) kapcsolófedél továbbmozgatva, a (20) rúgó a (17) kontakluslemezekről hirtelen lecsúszik és az egyre bővülő pályában továbbmozogván, az áramkört pillanat alatt megszakítja. Többáramkörű kapcsolóknál több ilyen (17) kontaktus helyezendő el az alapon. Ezen megoldás esetén a kapcsoló szintén mindkét irányba forgatva működtethető. A 16., 17.. 18. és 19. ábrák egy újabb megoldást tüntetnek fel. Az (1) alapzatra vannak a «z» alakú (17)’ kontakíuslemezek a (19) fémcsavarokkal, melyek az áramvezetékek felvételére is szolgálnak, felerősítve. A (17; lemezek felső, behomorított, vízszintes szára az (1) alzat felső peremének egy megfelelően kiképzett (1c) bemélyedésébe illik bele. Az alzat külső palástját a 18. ábra tünteti fel. Ezen ábrán láthatók az (le) bemélyedések, melyekbe a (17) lemezek felső szára belefekszik. Az alzat peremének a kontaktuslemezek közötti része úgy van kiképezve, hogy. a fedélre szerelt (21) kontaktusrúgó lekerülvén a (17) kontaktuslemezekről. minél meredekebb pályán haladjon lefelé, hogy ezáltal az áramkör megszakítása minél gyorsabban történjek. Másrészt azonban a 18. ábra által feltüntetett kiképzés azt is biztosítja, hogy a fedélnek visszafelé való forgatása nem jár a rúgó meghibásodásával, hanem szabályszerű kapcsolást ad. A (21) rugónak a 19. ábrán látható sajálszerű alakja arra szolgál, hogy a rugóban a be- és kikapcsolással járó belső feszültség minél nagyobb hosszban oszoljon meg és ezáltal a rúgó a maradandó alakváltozástól minél biztosabban inegóvassék. A 20. és 21. ábrák a kapcsolófedél felerősítésének egy másik változatát tüntetik fel, amely az ott felsorolt és a rajzon látható összes foganatosítási alakoknál alkalmazást nyerhet- A 20. ábra a kapcsoló fedelét és alját féloldalt metszetben, féloldalt nézetben, mindkettőt elektromos szerelvények nélkül tünteti fel. A 21. ábra az összeszerelt kapcsoló felülnézetét mutatja. A (3) fedélnek az (1) alaphoz való leerősííése — a (2) helytálló csaj) mellőzésével — úgy történik, hogy az alap felső részén egy körülmenő hornyot alkalmazunk, melybe 2 vagy több, a fedélen keresztül vezetett (22) csavarmenet nélküli legömbölyített vége nyúlik bele. Ha ezen csavarokat a fedélből kicsavarjuk, a fedél az alapról minden további nélkül leemelhető. A 9., 10., 11. és 12. ábrákon feltüntetett megoldás esetén az alap felső részének a 20. ábra szerinti behornyolása a fedél elmoz^ásának a határolására is felhasználható. Ez esetben a behornyolás nem fut egészen körül, hanem csak a csavarok elhelyezésének megfelelő helyeken van kiképezve és a behornyolás hossza egyúttal a fedél elfordíthatási szögét is behatárolja. Az alapon alkalmazott ívalakú mélyített pályára ez esetben szükség nincs. A fedélnek kiálló (3c) bütyke csak a (16) működtető lemez elmozgatására szolgál. A találmány lényegének érintése nélkül az egyes szerkezeti elemek változtathatók, illetve azonos hatást biztosító elemekkel helyettesíthetők.
