78133. lajstromszámú szabadalom • Készülék a hengerlőnyomás hirtelen megszüntetésére

sítási alakoknál a két edény egy darabot alkot. A 12—17. ábrák a készülék oly fogana tosítási alakjait mutatják, amelyeknél a födél sűlyesztett fenéklappal bír és a golyókat tartalmazó edény szögalakű lépcsős gyűrűkből áll. A 14—17. ábrák szerint a födél sűlyesztett fenéklapja át van fúrva és ezen furaton az állványfölsőrész kötőcsavar orsója jár át. A 18. és 19. ábrák a készülék oly foganatosítási alakjait tüntetik föl, melynél a tehermentesítés nem a golyók kibocsátása útján, hanem ékalakú testnek kihúzása révén történik. A 20,, 21. és 22. ábrák szerint a hengerek tartására oly ékrendszer szolgál, melynél az egyik ék a golyókat tartalmazó edény gyanánt van kiképezve. A 23--26. ábrák a hengereket oldó készüléknek nyomásszabályozóval való kapcsolatát mutatják, mely súlyok vagy rugók hatása alatt áll. A 27. ábra a készüléknek a hengermű különböző pontjain való alkalmazását szemlélteti. A készülék mindenekelőtt az (a) hengerből áll (1. és 2. ábrák), melynek feneke célszerűen a (b) nyílás felé lejt. Az esztergamunka egyszerűsítése céljából egy ferde fenékdarab külön készíthető el, és ez a henger egyenes fenekére helyezhető. A hengert acélgolyókkal töltjük meg és dugattyúszerű (c) födéllé)! födjük le. A (b) kibocsájtó nyílást (d) retesszel vagy csappal zárjuk el, mely az (e) csatlakozórészben mozgatható. A 3. és 4. ábrák szerint a golyókat tartalmazó (a) edény gyűrűalakú; (b) a kibocsátó nyílás, (c) az ugyancsak gyűrűalakú födél, (d) a retesz és (c) a csatlakozórész. A készüléket a hengerállványba oly) módon építjük be, hogy az a nyomást a hengerre átvigye. Az elzárás nyitása után a golyók az edényből kitódulnak, a födél sűlyed és így a hengerek feszültsége nyomban megszűnik. A kitóduló golyókat az elzáró nyílás elé helyezett edénybe fogjuk föl. Előfordulhat azonban, hogy a golyók a.kitódulás alkalmával boltozatszerűen torlódnak. Ezen torlasznak fölbontására szolgál az 5. ábra szerinti készülék. A kibocsátó csatlaítozó edény (f) toldatcsőből áll. mely a golyógyűjtővel van összekötve. A toldat (h) feneke át van fúrva és ezen fonatban az (i) taszítórúd mozgatható, mely a (b.l nyílásba hatolhat. Az (íl) /toldat az \(e) csatlakozórészre van fölerősítve. Mihelyt a golyók kitódulása megszűnik, az (i) vasrudat betaszítjuk, így a boltozatszerű torlaszt szétverjük, mire a golyók kitódulása folytatódik és a (c) födél lesűlyed. A golyófölfogóedény a henger- vagy gyűrűalakú golyótartályhoz erősíthető vagy pedig azzal egybeönthető. A készülék egyik foganatosítási alakjánál a golyófölfogóedény és taszítórúdja a golyókat tartalmazó hengeres edénytől oldalt foglal helyet és az edényhez hozzá van erősítve, vagy ezzel egybe van öntve. Ezen készülék előnye, hogy a golyófölfogóedéniy a retesz nyitásakor mindig ott van az előírt helyen és hogy a golyók el nem vesznek, ami egyébként megtörténhetnék, midőn a hengerek tehermentesítése után a golyófölfogóedényt eltávolítjuk. Azonkívül a golyófölfogóedénynek belső része kúposán kifúrható, úgy, hogy a kibocsátó nyílás tengelye ezen kúp tengelyébe esik. A készülék billentése útján a goiyók ismét visszazárhatok a hengerbe, amikor is egyúttal a taszítóríiü igen előnyösen használható, a golyóknak a főkészülékbe való betolására. A 6. és 7- ábrákon, melyek közül a 6. ábra a készülék függélyes középmetszete, a 7. ábra pedig a 6. ábra A—B vonala) szerinti metszete, (a) a golyókat tartalmazó henger, (b) a kibocsátó nyílás, (c) a dugattyúalakú fedél, (d) a retesz, (f) a golyófelfogó edény és (i) a taszító rúd, mely a golyók alkotta torláSz szétverésére szolgál és mely a golyófölfogó edény