78082. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés műkövek és mindenfajta műkőlemezek folytonos előállítására

Az ábrákon a jelzések a következőket jelentik: (A) a kötőtér, (B) a szárítótér, (C) és (D) két légkamra, (E) a légcsatorna, (F) a hevítőkamr-ák, (G) a kazántelep, (H) ventilátorok és (J) a sajtolótér. A kötő- és szárítótér együtt hosszú csatornát alkotnak, melyben vágányok vannak lerakva, melyeken az állványkocsik tovavontathatók. A csatorna végein egy-egy légkamra segélyével van lezárva, melyek közül mindegyik oly nagy, hogy egy, vagy szükség szerint több állványkocsit is befogadhat. A csatorna padlójának a szárítótér irányában lejtése van (körülbelül 2 pro mile), ami a kocsik tovamozgatását megkönnyíti. A kötőtér padlóján több helyen tetszésszerint szabályozható gőzkiömlő nyílások vannak elrendezve, miáltal a kötőtér mellső, hidegebb részében foglalt formaárúkra több-kevesebb gőzt bocsáthatunk. Ha csak az utolsó, a szárítótér felé fekvő gőzkiömlő nyílást nyitjuk meg, a közelebbfekvő meleg formaárú fog a legnagyobb nedvességtartalommal bírni, míg a távolabbi, a mellső légkamra felé eső anyag aránylag száraz marad és nedvessége csak a kötőtérben való haladása közben növekedik. A mellső, kötőtérként szolgáló csatorna fölött egy légcsatorna húzódik, mely a kötőtér mélyebben fekvő végén elrendezett léghevítőbe torkollik. A léghevítő egy kamrából áll, melybe pl. gőzzel (fáradt gőzzel) fűtött és a közeli kazántelepből táplált fűtőcsövek vannak beépítve. A fűtőkamrában azonkívül még egy ventilátor van elrendezve, mely a levegőt a légcsatornából kiszívja és a fűtőtestek közé nyomja, mely aztán fölmelegítve a kötőtér hátsó része felé áramlik, hogy azután ismét a légcsatornába lépjen be. A légcsatorna megfelelő helyeken nyílások segélyével közlekedik a kötőtérrel, mely nyílások tolattyúk, zsaluk segélyével, vagy egyébként elzárhatók. Ha a tolattyúk nyitva állnak, a kötőtér levegőjének egy része a tolattyúnyílásokon át a ventilátor felé áramlik, miáltal a csatorna magasabb, hidegebb része felé áramló levegő mennyisége csökkentetik. Ilyen módon a kötési folyamat kezdetén lassúbb hevítés érhető el. A kötőtérhez csatlakozó szárítótér fűtőcsövekkel vagy más fűtőberendezéssel van fölszerelve, vagy egy ilyennel áll összeköttetésben és benne ugyancsak egy ventilátor van elrendezve. Az állványkocsi ismeretes módon kerekekre van szerelve és egy kétoldalt egyforma számú oszlopot hordó alvázból áll. Az oszlopok belső oldalán az alzatlemezeken nyugvó formaárúk fölvételére ismeretes módon egymás fölött és mástól egyenlő távolságban szögvasak vannak elrendezve. A formaárúkat legcélszerűbben oldalról áttört alzatlemezeken toljuk rá a kocsiállványzatra, hogy a levegő és a gőz alulról is hathassanak az anyagra. Ha a kocsi meg van rakva, akkor előbb a mellső légkamrába és innen a kötőtérbe vontatjuk be. A kocsi itt a kötőtér leghűvösebb részébe lép be és fokozatosan annak mélyebben fekvő és melegebb vége felé halad, míg a meleg levegő vagy vízgőz, vagy a másfajta gőzzel telített gáz a kocsival ellentétes irányban mozog. Ha a kocsi végighaladt a kötőtéren, a szárítótérbe kerül, ahol a nedves, de már kötött anyag hathatós szárításnak tétetik ki, amennyiben nedvességét a meleg száraz levegő, vagy más száraz gáz elvonja. A szárítótérnek vízpárával telített levegője a kötő- és szárítótér között elrendezett tolóajtó fölhúzása által a szárítótérből az ott keringő huzat hatása alatt a kötótérbe kerül és ily módon a formaárúkból a szárítótérben elvont vízgőz ismét kötésre hasznosíttatik. Ha a formaárú eléggé megszáradt, úgy a szárítótér külső ajtaját kinyitjuk és a kocsit vagy kocsikat a hátsó légkamrába vontatjuk, az ajtót becsukjuk, a kocsit a légkamrában bizonyos ideig vesztegelni hagyjuk és azután a szabadba vontatjuk, mire a külső ajtót ismét becsukjuk. Most a kötőtér és a szárítótér között lévő tolóajtót nyitjuk ki és a szárítótérhez legközelebb álló kocsit vontatjuk a szárítóba. A kötőtérben lévő kocsiknak egy vagy több kocsihosszal való előrehaladása után a mellső légkamra ajtaját kinyitjuk és a légkamrában álló kocsikat a kötőtérbe vontatjuk. A tolóajtó zárása után a légkamra külső ajtaját nyitjuk ki és kívülről egy új kocsit vontatunk a légkamrába. A légkamrák a külső ajtók nyitásánál, mikor a kocsikat be- és kivontatjuk, csak igen rövid ideig állanak a külső levegővel összeköttetésben; a sugárzás okozta melegveszteség ennélfogva csekély. A kötő- és szárítótér azonban sohasem kerül a külső levegővel érintkezésbe. A hátsó légkamrából a szabadba vontatott kocsikat kirakva, alkalmas úton az újból való megrakáshoz a sajtolótérbe emeljük. A ventilátor a levegőt a légcsatorna fölső részéből szívja és az alatta lévő kötőtérbe szorítja. A meleg nedves levegő itt a kocsikat körülnyaldossa és a formaárú kötését létesíti. Miután a levegő az alsó kötőtéren végigáramlott, a légcsatornába emelkedik, ahol azt a ventilátor újból beszívja, ilymódon a levegő állandóan körfolyamot ír le. A nagy sebességénél fogva, mellyel a levegő a kötőtérbe kerül, ki van zárva annak lehetősége, hogy a kötőtér ugyagnazon keresztmetszetének fölső és alsó részében különböző hőmérsékletek uralkodjanak, ami a kötési folyamat pontosságát és szabályosságát biztosítja. A hőmérséklet és a levegősebesség változtatása, valamint a gőzkiömlő nyílás helyzetének megválasztása által, megtalálhatjuk azt a változatot,