78056. lajstromszámú szabadalom • Fölvágható csúcssínzár vasúti váltókhoz
- 3 — látható a rajz 4. ábráján. Itt a 3. ábrán ' láüható (11 [111]) csap olyan (12 [112]) csappá van kibővítve, mely (27 [127]) vezetékül szolgálhat a (13) kapcsolórúd végének. A 3. ábrán látható két (25 [125]) tolóka ugyanis itt egyetlenegy rúddá van egyesítve a (13) kapcsolórúddal, míg a 3. ábra (14 [114]) csuklócsapjait a (12 [112]) forgathat ó bővített vezetőcsapok helyettesítik. A többi alkatrész és. a működés módja megfelel a 3. ábrának. Az eddig ismertetett foganatosítási példáknál a (2 [22]) retesz1 mozgatását olyan szervek végzik, melyek ugyanabban a vízszintes síkban mozognak, melyben a retesz eltolódása történik. Az 5. ábrán ezzel szemben olyan foganatosítási példa van föltüntetve, melynél a reteszeket mozgató szerv a reteszek eltolódási irányára merőleges síkban mozog el. A (2) retesznek itt hengerailakja van és ez a henger az (1) vezetőtesten ülő és a henger (27) hosszhornyába benyúló (28) pecekkel van biztosítva elforgás ellen. Kerületén ez a hengeres (2) retesz meredek emelkedésű csavarvonal mentén haladó (29) hornyot tartalmaz, melybe egy (31) forgattyúnak agyfuratába benyúló (30) csapja kapaszkodik be. A (31) forgattyú forgó mozgását a vele összekötőit és (14) csapjába bekapaszkodó (13) kapcsolórúd idézi elő. A (31) forgattyúnak (az 5. ábra fölső részére vonatkoztatva) az óramutató irányában való elforgatása a (2) retesznek a (4) támasztólemez (3) nyílásába való betolódását vonja maga! után. Az egyéb alkatrészek és a működés módja itt is megfelelnek az 1. ábrának. A (2 [22]) retesz leírt prizmatikus, ill. hengeres vezetését helyettesíteni lehet azzal, líiogy élreteszelőszerv gyanánt olyan csapot (csigát) használunk, melyet a váltónyelven fölszerelt ismert csuklórudas egyenesbevezetések valamelyike párhuzamosan vezet a váltónyelv kerékvezető élével. A rajz 6. ábráján ilyen elrendezés látható, melynél az emiitett célra ferde elliptikus csuklórúdrendszert használunk. Ennél az elrendezésnél az a (14 csap, melybe a (13) kapcsolórúd kapaszkodik, ahelyett, hogy a tulajdonképen szükséges prizmatikus vezetékben morogjon, a (33) emelő (csutólórúd) segélyével a (Zl) váltónyelven ülő (32) csap körül lengethető. Az elreteszelőszervt gyanánt szolgáló (34) csiga a kél egyenlőkaru (35) emelő egyik végén ül, melynek (36) forgási tengelye a (37) ellen -emelő segélyével szintén a (Zl) váltónyelven ülő (38) csap körül lenghet ki. A (35)- emelő kilengéseit a (37) ellenemelőhöz képest a (39) és (40) ütköző határolja. A (34) csiga benyomul a (4) támasztólemez (41) hasítékába és ezzel elreteszeli a (Zl) váltónyelvet oldalirányú eltolódás ellen. Ez a (34) csiga (42) nyomkoszorúval van ellátva, mely a (Zl) váltónyelvet függélyes irányban való megemelkedések ellen biztosítja, A (2 [22]) reteszt, az 1—5. ábrákon föltiintetett prizmatikus vezetés helyett, más módon is lehet kapcsolatba hozni a (4) támasztólemez (3) nyílásával és ezzel ugyanazt az elreteszelő hatást előidézni, mint az 1—5. ábrákon látható foganatosítási példáknál. Amint ugyanis a 7. ábrán látható, az elreteszelőszerv, itt pl. a (43) csap, a (Zl) váltónyelven megerősített! (44) ágyazótestben, egy váltónyelv kerékvezető élével párhuzamosan haladó (45) tengely körül, kilengetfiető. Ezzel a tengellyel mereven van összekötve egyrészt a (46) forgattyú és másrészt a (47) forgattyú, mely utóbbinak végén ül az említett (43) elreteszelőcsap, míg az előbbi a (13) kapcsolórúddal áll kapcsolatban. A (46) forgattyút a (14) csap közvetítésével mozgatja a (13) kapcsolórúd ide-oda a (44) ágyazótesten ülő két (48) és (49) ütköző közt, míg a '(47) forgattyú végén ülő (43) csap a (4) támasztólemez (15) csúsztatófölületéne'k (48) hasítékába tolódik be mozgásnak végén, mely hasítékot olyan körhengerfölületek határolják, melyeknek tengelye, a (Zl) váltónyelvnek a (Bl) tövishez fekvő helyzetében, a (44)
