77994. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fényszórókból kilépő negativ fény lefödésére

— 2 vevő láng hőjének volna kiléve. Az ernyőt tehát a krátersíkjától nem kis távolságban kellene elrendeznünk, hanem a katodafény (Dl, D2) szélső sugarainak lefedésére, a krátertől nagyobb távolságban elrendezve, aránylag nagy átmérővel kellene kiképezni. Eszerint aránylag több reflektált fényt födne el, mint a kis fényszórók ernyői. Hogy már most e hátrányt kiküszöböljük, a fedő ernyőket a találmány szerint már nem az egyszerű alakban (pl. "az 1. ábrának megfelelő tárcsalakban) képezzük ki, hanem a fedő külső szélét, amely nagyobb átmérője végett ugyi,' messzebb fekszik a forró krátertől, a kráter síkjához közelebb hozzuk, míg a fényt a szén felé eső oldalon a kráter síkjától nagyobb távolságban zárjuk el. A 2. és a 3. ábrán a találmány kiviteli példáit tüntettük fel. A fényszóró tükrét, a szeneket, a lámpát és a széntartókat az 1. ábrának megfelelő jelekkel láttuk el. A 2. ábrán az (1) ernyőnek az alakja egy csonka kupköpenyéhez hasonlít. A csonka kupköpenynek a (Dl, D2) szélső sugarakat lefödő, tágabb része a kráter síkjához közel van elhelyezve. A szenet körülzáró, szűkebb rész a kráter síkjától távolabb fekszik. A rajzból közvetlenül kitűnik, hogy a kupcsonk-köpeny alakú (1) ernyő esetén a reflektált fényből kevesebb vész el, mint az azt pótló, pontozottan rajzolt sík (11) tárcsaernyő esetén. A második kiviteli példa a 3. ábrán van föltüntetve. Az ernyő ebben az esetben meg van osztva és pedig két sík (m) és (n) tárcsává. Mindkét tárcsa gyűrű alakú. Az (m) tárcsa furata nagyobbra van méretezve és pedig oly annyira, hogy a belső szélének távolsága a krátertől elég biztonságot nyújtson, hogy a tárcsa belső széle le ne olvadhasson. A fényt a szén mellett az (n) tárcsa fedi el, amely a szén közelébe ér. Az (n) tárcsa a kráter síkjától kb. oly távol áll, mirt az (m) tárcsa a krátertől. A (Dl, D2 és a D2, D4) sugarak között fekvő katodafényt az (m) tárcsa födi el, míg az e tárcsa furatán átmenő fény az (n) tárcsába ütközik. Az (m) tárcsa átmérőjét általában a kupcsonk-köpeny alakú ernyő átmérőjével egyenlő nagyra képezzük ki. Az elveszeti reflektált fény tehát ép úgy, mint a kupcsonk alakú ernyőnél, minimális. Ha a fényszórót aránylag sík területen állítjuk föl, úgy rendszerint csupán a fényszóró alsó feléből kilépő katodafénynek van káros hatása, mert a fénynek csak ez a része éri és világítja meg a földet. A fényszóró tokjának fölső részén kilépő fény szabadon kisugározik a levegőbe és a féryszórótól kis távolságban már nem látható. Evégből bizonyos esetekben elegendő, ha a fényi csak a lok alsó felén fedjük le. Az 1—3. ábrán ismertetett ernyők ekkor pl. félkörgyürű alaknak fél kupcsonkköpenyalakúak vagy pedig két félkörös gyűrütárcsa alakkal bírnak. A 4. ábrán (p) betűvel egy efféle ernyői jelöltünk. A tok fölső felén a katoda fénye akadálytalanul kiléphet. Szerkezeti okok is kényszeríthetnek arra, hogy ne fedjük el az egész katodafényt. Az 5. ábra szerint pl. célszerű, ha az ernyőt fölül hasítékkal látjuk el, hogy a pozitív szenet a berakáskor ne kelljen a fedőernyőn átfűzni. Eme elrendezésben a fedőernyő berakott szén esetén is leszerelhetjük. Az egész gyürűalaku fedőernyőt, amely a pozitív szenet körülfogja, pl. akkor sem alkalmazható, ha a lámpának egynél több szénpárja van. Ily alakú ernyő a második szénpárra való átkapcsolást egyszerű szerkezettel nem tehetné lehetővé. A fi. ábra szerint pl. a negatív (dl, (12; szénpár, az (ol) tengely körül forgathatóan, egy kupköpenye mentén mozog, míg a pozitív (cl, c2) szénpár az (o2) tengely körül forgathatóan egy henger köpenyén mozog. Ha a térben szilárdan fogva lartotl ernyő a pozitív szenei körülfogná, a pozitív széni mozgékonyságát gátolná. Ebben az esetben tehát a (q) ernyőt a pozitív szén alatt oly körívvel határolnék, amelynek központja a pozitív szénpár forgó pontjában vagy pedig e pont közelében fekszik. Ez a (q) ernyő ekkor a tok alsó felének csupán egy részét árnyékolná be; a pozitív szén forgó mozgását azonban nein gátolná. A szén az ernyő körvonala fölött haladna el. A (q) ernyőt megerősítő lapokkal vagy nyílásokkal látjuk el, amelyek azonban a rajzon nincsenek föltüntetve. Ha az 5. és a 6. ábra szerinti ernyőrész mellett elmenő fénysugarakat is egészen vagy részben el akarjuk fedni, ekkor egyszerű módon az ernyőrészt az ismert hengeres ernyőszerkezettel kombinálhatjuk, amely a tok nyílásán nyer elrendezést. A 6. és a 7. ábrán ily kombinációkat látunk. A (cl, c2) pozitív szeneket tartó váltó széntartókon kívül egy egész sor köíhengeralakú (zl, z2. z3) köpeny van egymásba elrendezve. Minden egyes hengerköpeny a katodafény ferdén reáeső sugarainak egy részét fölfogva nem engedi a tokból kilépni. Az egyes hengerköpenyek oly átmérővel képeztetnek ki, hogy a katódafényből kilépő minden egyes sugár valamelyik hengeres ernyőbe ütközik. Ily hengeres ernyőkkel tehát az egész katodafényt is föl lehetne fogni, ha az egész körkerületre terjedő hengerköpenyeket helyeznénk egymásba. A fényveszleség ebben az esetben azonban a leírt kombinációját meghaladná. A találmány szerint a hengeres ernyőket csupán az 1—5. ábrán föltüntetett ernyőkhöz használjuk pótlékul, az ernyő kivágásain kilépő fénysugarak tökéletes vagv részbeni elfödésére.