77972. lajstromszámú szabadalom • Aszaló

Megjelent 1921. évi május hó 14-én. MAGYAR KIRÁLYI »gf SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 77972. szám. IV/e. OSZTÁLY. Aszaló. STELZNER ÁRMIN KERESKEDŐ LEIPZIGBEN. A bejelentés napja 1919 október hó 11-ike. A mesterséges légvezetésscl működő aszalók rendszerint úgy vannak szerkesztve, hogy a szárító levegő hosszúkás alakú szekrénybe az egyik homlokoldail felől vezettetik be és innen alulróJ a szárítandó anyagon áthatol, amely a szekrény fedő lécfenéken, szitán vagy effélén van elhelyezve. Ily szerkezetű aszalóknál a levegőnek az aszaló egész hosszában szétterített szárítandó anyaghoz való hozzávezetése nehézségeket okoz, ímert a szárító közeg, amely a többnyire hosszúkás alakú aszalómező egyik végén nagy sebességgel áraimlik be, csak a beáramlással ellenkező végén torlasztatik és itt a szárítandó anyagon nagyobb mennyiségben hatol át, mint ,a beáramlási hely közélében. Ha nincsenek külön intézkedések, úgy ezenkívül a beáramlási hely közelében visszaáramlás lép fel, vagyis a szárítandó anyagon a szélcsatorna felé külső levegő szívatik át. Oiy berendezések, amelyek célja a légátbocsátás megszűkítése avégett, hogy a levegő kénytelein legyen a szárítandó anyagon az aszalómező mási helyein is elégséges mennyiségben áthatolni, a légszállító kerék nagyobb megterhelését okozzák anélkül, hogy elégséges biztonságot nyújtanának arra, hogy az aszalómező egész hosszában egyenletes szárítás menjen végbe. A léghozzávezető csatornáknak szűkített alakban váló kiképezése és terelőfölületek beépítése sem vezethet eredményhez oly szárítóknál, amelyek fujtató által szállított levegővel működnek, mert ez esetben a szárító levegő a csatorna szűkített alaikja folytán csak nagyobb sebességgel áramlik ki és mert itt is attól kéli tartani, hogy a fujtatott levegő a beáramlási hely közelében külső levegőt szív be. A találmány tárgyánál arról van szó. hogy a biztos és egyenletes légelosztást a lehető legegyszerűbb eszközökkel oly sík-aszalóknál érjük el, amelyek fújtató által szállított levegővel működnek, vagyis amelyeknél a szárítóközeget fújtató hajtja az aszalómezőhöz. A találmány lényege abban áll, hogy az áteresztő aszaló föliilettől lefelé megfelelő távolságban szélterelő fölületeket vezetünk a fölület alatt levő szélszekrénybe úgy, hogy azok a szárító közeg beáramlási helyének közelében a legmagasabbak és az aszalómező ellenkező vége felé alacsonyabbak. Emellett abból a föltevésből Indultunk ki, hogy a szárító közeg sugara az aszaló-