77925. lajstromszámú szabadalom • Gőzfelveló (receiver) többszörös expanziója gőzgépek számára

nyomja és pedig mindaddig, míg az alacsonynyomású henger vezérműve a gőzbebocsátást nyitja, mire a gőz a (c) hengerből az (f) toldaton át kiáramlik és az (a, b) dugattyúk ismét lesülyednek; az 1. ábrán az (a, b) dugattyúk legalsó helyzetükben vannak föltüntetve, mely a rajzon föl nem tüntetett ütköző által határolható. Az (a) és (b) dugattyúk közti tér tehát a gőzfölvevőt (receiver) képezi, melynek térfogata a dugattyúk mozgása következtében a mindenkori gőzmennyiségnek megfelelően változik. Az (a) és (b) dugattyúk úgy vannak méretezve, hogy a gőzfölvevőben levő gőz által az (a) és (b) dugattyúkra gyakorolt fölfelé ható nyomás, a kazángőz által a (b) dugattyúra gyakorolt lefelé ható nyomással egyensúlyt tart. . Ha az (a) dugattyú föliiletét (Fl)-el, a (b) dugattyú fölületét (F2)-ve! és a (ch) dugattyúrud keresztmetszetfölületét (F3)-mal, a kazánban uralkodó nyomást (pl)-el, a fölvevőbe átáramló gőznyomást (p2)-vel és a (c) hengerben az (a) dugattyú fölött levő térben a nyomást (p3)-al jelöljük, akkor a föntemlített egyensúly létrehozására a következő egyenlet kielégítése szükséges: (FI—F3), p2+F2 p2—FI p3-(F2— F3) pl. Ezen egyenletnél az (a, b) dugattyúk és az őket összekötő dugattyúrud súlya nincs tekintetbe véve, miért is ezen egyenlet csakis vízszintes elrendezésre áll; a rajzon föltüntetett függélyes elrendezésnél a jelzett súlyok figyelembe veendők. Azáltal, hogy a gőzfölvevő térfogata lényeges ellenállás legyőzése nélkül (csakis a dugattyúknak a hengerben és a dugattyúrudnak a tömítőszelencében való súrlódása jön mint ellenállás tekintetbe), változhátik, a gőznyomás a fölvevőben gyakorlatilag állandó lesz. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál az elrendezés lényegében az előbbi elrendezésnek fordítottja. Az 1. ábránál alkalmazott betűjelzéseknek a 2. ábrán való megtartása a gőz útját minden további magyarázat nélkül is érthetővé teszi. A 2. ábra szerinti kivitelnél egy (m) hengertolattyú van' alkalmazva, mely az alacsonynyomású hengerbe vezető (f) csőtoldat torkolatát az (a) dugattyú legfölső helyzetében elzárja. E célból az (m) hengertolattyú (i) rúdjának végén a (j) fej van alkalmazva, melybe az (a) dugattyú fölső végállásához közeledve, beleütközik és fölemelkedését folytatva, az (m) tolattyút elzárja. Amikor az (a) dugattyú ismét lefelé mozog, akkor ezen mozgásának egy darabja után az (a) dugattyúra szerelt (1) továbbító az (i) rudat és ezzel együtt az (m) tolattyút a (j) fejnél fogva lehúzza, miáltal az (f) csőtoldat torkolata ismét nyílik. Ezen berendezés főleg régi meglevő gőzgépek átalakításánál tesz jó szolgálatot, melyek vezérműve igen hagy töltésre van berendezve. Ily gépeknél az (m) tolattyú az alacsonynyomású henger beömlését korábban zárja, mint a vezérmű, úgy hogy az alacsonynyomású henger kisebb töltéssel dolgozik, mint az a vezérmű lehetővé teszi. Egyébként a 2. ábra szerinti kiviteli ailak lényegében ugyanúgy működik, mint az 1. ábrán föltüntetett kiviteli alak. A 2. ábra egyensúlyi egyenlete a következő : FI p2+(F2—F3) p2—(FI—F3) p3= F2 . pl. A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál a dugattyúk elrendezése hasonló a 2. ábra szerinti dugattyúelrendezéshez, a különbség abban áll, hogy a két dugattyú közti tér a (g) toldat útján a kazánnal és a (b) dugattyú alatti tér a külléggel vagy a kondenzátorral van összekötve. Ezen kiviteli alak egyensúlyi egyenlete a következő: FI . p2—F2 ., p3=(Fl—F2) pl. Ezen kiviteli alaknál, mint az ábrából látjuk, a tömítőszelence elesik, de ezzel szemben az a hátrány áll fenn, hogy a (b)