77878. lajstromszámú szabadalom • Rögzítőszerkezet váltóállító reteszekhez
2 és pedig oly mélyre, hogy (4) nyúlványa most a (7) sin kivágásának (15) élére támaszkodik (III. helyzet, 1., 2. és 4. ábra). A (2) csappantyú (13) fölülete ekkor, mely a (14) lépcső magasságával magasabban van, annak (12) fölületénél, pontosan a (8) menesztőcsap fölső lapjára támaszkodik. A (14) lépcső tehát a (2) csappantyúnak ebben a helyzetében megakadályozza azt, hogy a (8) menesztőcsap benyomulhasson az (1) tolórúd említett kulisszavezetékébe. Ha tehát a váltót fölvágása után kézzel ismét visszaállítjuk eredeti helyzetébe, akkor a (2) csappantyú (4) nyúlványa a (7) siti (15) éléhez csatlakozó kivágás egyik vagy másik végébe tolódik be (2. ábra), úgy hogy most, ha az állítóműről akarjuk a váltót ismét átállítani, a (8) ménesztőcsap csakhamar a (2) csappantyú (14) lépcsőjébe ütődik és a váltó átállítását meggátolja. A (9) lánccsiga tovább forgatása és így az (1) tolónidnak másik végállásába való becsappanás tehát hosszabb, azaz esetleg igen laza állítódrótok esetén sem lehetséges még a legnagyobb •» erőkifejtés dacára sem, minthogy az akadály [a (14) lépcsői az állítómozgásnak már az elején érvényesül. Ugy is lehet a berendezést kiképezni, hogy a (2) csappantyú (4) nyúlványa, a fölvágáskor a (7) sin kivágásának a (15) élnél (2. ábra) mélyebben fekvő (16) élére essék le (IV. helyzet, 1., 5. és 6. ábra), úgy hogy a (2) csappantyú ekkor olyan helyzetbe jön a (8) menesztőcsaphoz képest, hogy már akkor beleütődik a (8) menesztőcsapba, ha a váltót, a fölvágás után, kézzel visszaállítani akarjuk és így meggátolja ezt. Ekkor természetesen a váltóállítóműről, azaz a (9) lánccsiga forgatásával sem lehet a váltót átállítani, csak úgy, mint előbb, mert a (8) menesztőcsap ekkor az (1) tolórúd testébe ütközik és így továbbmozgatása lehetetlen. ' A (2) csappantyú megfelelő alakításával, pl. azáltal, hogy azt az itt tekintetbe jövő helyeken, (17, 171 ) oidalnyúlványokkal látjuk ei (6. ábra), az is elérhető, hogy az (1) tolórudat normális löketének csak feléig lehessen ekkor visszacsatolni. A váltó ennek megfelelő abnormális állását ezután a váltóállást jelző lámpának csak félig elforgott helyzete teszi fölismerlietővé. Szabadalmi igények: 1. Rögzítőszerkezet váltóállító reteszekhez, jellemezve az (1) váltóállítórúd kulisszavezetékében elrendezett, alsó oldalán (14) lépcsővel ellátott, forgatható (2) csappantyú által, mely a váltóállítórúdnak, tehát a váltónak normális végállásaiban azáltal, hogy (4) nyúlványa a (6) váltóállvánnyal mereven összekötött, az (1) váltóállítórúd eltolódási irányával párhuzamosan elrendezett (7) vezetősín kivágásának (5, ill. 55) nyugaszában nyugszik, az akkor elforgó (9) lánccsigaj (8) imenesztőcsapjának az (1) váltóállítórúd kulisszavezetékébe való benyomulását nem akadályozó helyzetben fogva van tartva az (1) váltóállítórúdnak végállásaiból való minden egyes kitolódásakor pedig azáltal, hogy (4) nyúlványát a (7) vezetősín kivágásának (10, ill. 110) vagy (11, ill. 111) ferde fölülete lefelé tolja, mikor is az [a (2) csappantyú] a normális váltóállításkor a (14) lépcsője mögött lévő (12) fölületével az (1) váltóállítórúd kulisszavezetékébe már benyomult (8) menesztőcsap fölső lapjára támaszkodik, ezen utóbbira rátámaszkodva marad ennek a kulisszahasíték másik oldalából valló kilépésig és csak akkor a (7) vezetősín kivágásának (10, ill. 110) fölülete folytán emelkedik föl ismét az (55, ill. 5) nyugaszra, míg a váltó fölvágásakor azáltal, hogy a (4) nyúlványa a (7) vezetősín kivágásának (15) élére esik le olyan helyzetbe jön, hogy az (1) váltóállítórúdnak (tehát a váltónak) kézzel a fölvágás előtti helyzetbe való visszaállítása
